Gin

A közkedvelt ital az orvostudománynak köszönheti keletkezését. A XVI. században a németalföldi Leydenben egy Sylvius nevű patikus vesebántalmakra ható olcsó gyógyszert próbált előállítani. Kísérletei során borba borókabogyót kevert, majd ezt a keveréket desztillálta. Nincs róla feljegyzés, hogy szerével meggyógyított-e valakit, azonban az ital rendkívül gyorsan terjedt, és egyre szélesebb körben "hatott" először Németalföldön, majd Angliában.
Karrierje során neve is alaposan átalakult: a borókabogyó hollandul = jenever, genever (ez máig is a holland italfajta neve), franciául = geniévre. E szavak angol kiejtéséből rövidülve véglegesült gin formában.
A gin bármilyen magas keményítőtartalmú gabonaféléből készíthető semleges szesz, melyet a legfontosabb ízanyagot adó borókabogyón kívül sok különböző fűszernövény és adalékanyag keverékével ízesítenek. Mivel az ital minőségét a felhasznált semleges szeszen és a lepárlási technológián kívül elsősorban az ízesítéshez felhasznált keverék határozza meg, a gyártók érthetően ennek titkát őrzik a legféltékenyebben. A gyártási folyamatot követően a gin általában érlelés nélkül kerül palackozásra.

FAJTÁI

--London Dry Gin, London Gin, vagy sok esetben egyszerűen dry gin: eredetileg Londonból vagy környékéről származó gineket nevezték így, ma már azonban az ital keletkezésének földrajzi helyétől függetlenül fajtanévként használatos. A névben szereplő dry (száraz) név arra utal, hogy a több száz évvel ezelőtti szokással szemben a London Gin készült először édesítés nélkül. Semleges ízhatása valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy napjainkban a legnépszerűbb fajta.

--Plymouth Gin: a London Dry típusnál nehezebb, erősebben ízesített, de teljesen édesítetlen fajta. (A brit tengerészek egyik hagyományos itala.) Jellegében átmenet a könnyű London Dry és a sokkal nehezebb holland ginek között.

--Old Tom Gin: a semleges London Dry típus kissé édesített változata, mely jellegében közel áll az évszázadokkal ezelőtti angol ginhez. Keresettsége ma már minimális. Eredetileg ebből készült a Tom Collins nevű koktél, szemben a John Collins-szel, melynek alapanyaga a London Dry.

-- Holland típus: Genever, Jenever (néha Schiedam), gyakran cseréppalackban hozzák forgalomba. Az angol típusú gineknél erősebben ízesített. A Jonge (fiatal), majd újabb desztillálással és adalékokkal az Oude (öreg) változata ismeretes. Jellegében a geneverekhez áll közel például a német Steinhäger, a cseh Borovicka stb., melyek szintén különböző fűszerekkel ízesített gabonapárlatok.
Elvétve találhatók még citrusgyümölcsökkel ízesített ginek, amelyeknek népszerűsége napjainkra igen szűk körre korlátozódott. Az úgynevezett Sloe Gin csak nevében gin, valójában gin alapú kökénylikőr.
Ezen kívül szinte a világ minden táján laboratóriumban állítanak elő borókaeszenciával ízesített gineket, amelyeknek a minősége természetesen nem éri a hagyományos módszerrel készített italokét.
Az említett ginfajtákat a London Dry típus kivételével erősen jellegzetes ízük és illatuk miatt általában nem használják kevert italokban, inkább önmagukban fogyasztják jégbe hűtve, jegelt, magas, keskeny pohárból. Koktélkeverésre elsősorban a London Dry típus alkalmas, olyannyira, hogy ez az ital volt a koktéldivat egyik elindítója, s állítólag a Gin and Tonic az egyik legrégebben ismert kevert ital. Gin nélkül a koktélok egyik ősatyja és régebben leghíressebbike, a Martini koktél sem születhetett volna meg.


Forrás: Antal B. Gábor - Hajós Katalin: Az italok világa, a világ italai 22. oldal - Corvina Kiadó, 1987