1886. április 14-én született Tóth Árpád

"Fénylett hajadban s béke égi csendje, És jó volt élni, mint ahogy soha," (Esti sugárkoszorú)

„Tóth Árpád nem tartozott életében a „népszerű” költők közé. Ritkán megjelenő verseskötetei inkább csak az ínyenc hozzáértők csemegéi voltak. Míg a többi nyugatos költő időnként vihart kavart maga körül, az ő szelíd, szerény,

félrehúzódó egyénisége, eseménytelen élete elkerülte a reflektorfényt.

Csöndben élt és dolgozott (…), viszolygott a költői önérvényesítéstől. Nevét ismerték, számon tartották a Nyugat költőinek első sorában, de még legjobb értői is sokáig szuggesztív első kötetének, a Hajnali szerenádnak csendes, halkszavú, csüggeteg, fájlódó, nemegyszer dekadens hangulatokban fuldokló versei alapján könyvelték el, alig-alig észrevéve, nyomon kísérve költői fejlődését.

Ismertté és kedveltté igazában csak halála után vált, jórészt a Szabó Lőrinc gondozásában megjelent versgyűjteményeinek nyomában (1934-től).” 1928-ban bekövetkezett halála után a Nyugat egy különszámot szentelt megemlékezésére."

(forrás: Makay Gusztáv: Tóth Árpád. Gondolat, 1967, 7.o.)

Körúti hajnal (részlet) "Egyszerre két tűzfal között kigyúlt A keleti ég váratlan zsarátja: Minden üvegre száz napocska hullt, S az aszfalt szennyén szerteszét gurult A Végtelen Fény milliom karátja. Bűvölten állt az utca. Egy sovány Akác részegen szítta be a drága Napfényt, és zöld kontyában tétován Rezdült meg csüggeteg és halovány Tavaszi kincse: egy-két fürt virága."

Tóth Árpád versírás mellett publikált a Nyugatban is; jelentősek angol, francia és német nyelvből átültetett műfordításai: a fordítást 1910 körül kezdte meg Samainnel, és nagyjából 1923-ig végzett fordítói munkát.
Legtöbben az ő fordításában ismerjük többek között Shelley: Óda a nyugati szélhez, Baudelaire: Az albatrosz, Verlaine: Őszi chanson, sőt Poe: A holló című versét is.
„Ennek a nagy fordító-művésznek a tolmácsi becsületessége, rendkívüli technikai felszereltsége, mély költői inspirációja a szépséges magyar versfordítások egész sorát teremtette meg. Tóth Árpád nemcsak a maga korának egyik legelső műfordítója, hanem első vonalában áll az egész magyar műfordításnak is.”