Az utolsó budapesti interjú Bartók Bélával

(Mikor vetődött fel a Mikrokosmos terve, mennyi idő alatt készült el?)

-- A Mikrokosmos egyik darabja már az 1926-ban megjelent "Kilenc kis zongoradarab"-bal egyidős. Tulajdonképpen a "Kilenc kis zongoradarab" tizedikjének készült, de onnan valahogyan kimaradt. Már akkor foglalkoztam azzal a gondolattal, hogy a kezdeti tanítás számára egészen könnyű zongoramuzsikát írjak. Igazából csak 1932 nyarán láttam munkához: akkor kb. 40 darab készült, 1933-34-ben megint vagy 40 és az utána következő években is még vagy 20. Míg végül száz és egynéhány volt készen 1938-ban. De még mindig mutatkoztak hiányok. Ezeket tavaly pótoltam; így többek között az 1. füzet első fele ekkor készült. Az anyag gyakorlati kipróbálására kínálkozott. 1933-ban kisfiam, Péter nagyon kért, taníttassuk zongorázni. Gondoltam egy nagyot és merészet -- és magam fogtam hozzá ehhez a számomra kissé szokatlan feladathoz. Ének és technikai gyakorlatokon kívül csakis Mikrokosmos muzsikát kapott a gyerek; remélem, hasznára vált, de azt is bevallom, hogy én is sokat tanultam ebből a kísérletből. Nagy hasznát láttam ezen kívül még Varró Margit kritikai megjegyzéseinek, amelyeket régi és annakidején annyira kifogásolt zongoraiskolámmal kapcsolatban tett. Nálam volt a zongoraiskolám egyik példánya, Varróné széljegyzeteivel; a Mikrokosmos jó néhány száma ezeknek a megjegyzéseknek a figyelembe vételével készült.

(A bolgár ritmusú darabok valóban bolgár népdalok?)

-- Nem, ezek nem bolgár népdalok, csupán ritmusok, úgynevezett bolgár-ritmus; eredeti kompozíció, nincsen bennük népi dallam. (Az egész Mikrokosmosban mindössze három szám népi dallamnak a feldolgozása.) A bolgár ritmusú daraboknak egyébként nagyobbrészt nincs is bolgár karakterük, sőt némelyiknek a melodikája inkább magyaros: bolgár ritmusba oltott magyar.

(Zenei téren mik a legfontosabb tennivalók?)

-- Népdalkutatás: ezen a téren nagyon sok a tennivaló. Nyelvtudás nélkül azonban, ha már Középkelet-Európáról és nem csak Magyarországról beszélünk nem mehetünk semmire sem. (Jónéhányunk nevében szégyenkezem: németül, franciául, angolul még csak beszél némelyikünk, de szerbül, horvátul, szlovákul, románul úgyszólván egyikünk sem.) Zenészek még csak boldogulnának valamennyire, de az éppolyan fontos szöveg hozzáférhetetlen marad. Hiszen ma még szövegfordítók is fordítások nyomán dolgoznak, márpedig a szöveg-összehasonlítás munkája csak eredeti szövegek összevetése nyomán végezhető el. Európán kívüli területen nagyon fontos volna a törökországi gyűjtés. Törökország népzenéje ma még alig ismert: az ottani gyűjtők munkája, egyrészt mert kevesen vannak, másrészt, mert nem speciálisan képzettek, nem elégséges. Kik volnának inkább hivatva, hogy segítségükre siessenek, ha nem a magyar népzenekutatók?

(Miért különösen fontos a török népdalok összegyűjtése?)

-- Számunkra azért, mert ezzel valószínűleg ősi, honfoglalás előtti magyar-török zenei kapcsolatra vetődhetnék újabb és újabb fény.

(Mi az amerikai hangversenysorozat programja?)

-- Amerikában? Én magam is csak a következőket tudom: november 3-án Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre New Yorkban. Ugyancsak novemberben itt kétzongorás est, feleségemmel. Azután Clevelanban, Montrealban és Pittsburghban játszom második zongoraversenyemet. Denverben Szigetivel van tervben szonáta-est. Amint látja, a program nem véglegesen kialakult, útközben változhat, módosulhat, bővülhet.

(Mi a feladata egy olyan hangversenyrendező vállalatnak, amely elsősorban jó zenét akar adni és a szoros üzleti szempontoknak csak másodsorban ad helyet?)

-- Szerintem nálunk az ilyen vállalkozás meg fog bukni, mert a közönség rosszat, helyesebben mondva százszor meg ezerszer hallottat kíván. Újra nem kíváncsi. Újat mondó zeneszerző még csak kivárhat 20-25 esztendőt, míg kiderül, hogy a művei értékesek és meghallgatásra méltók, de újat mondó hangversenyrendező vállalat ennyi idő alatt tönkremegy. Ha ugyan nincs valami olyan pénzeszsákja, amiből 30-40 éven keresztül számolatlanul hajigálja a pénzt, míg végre, sok idő elmúltával kiderül, hogy valami egészen jó dolgot végzett.

(A beszélgetés itt a koncertműsorokra terelődik. Közlöm, hogy a fiatal zenészgeneráció egy része megcsömörlött a budapesti zeneéletben kizárólagosan uralkodó romantikus művektől.)

-- Igen? És ez a közönség véleménye is?

(... feleltül említem a magyar rádió műsorát, amely -- amint mondják -- közmegelégedésre közszükségletet elégít ki, s ahol a zenei közvetítések jelentős része a cigányzene.)
-- Játsszék a rádió három hónapon keresztül reggeltől estig cigányzenét, hátha mégiscsak meg fogják valahára unni.



Forrás: Bartók Béla válogatott írásai (350-352. oldal) "Művelt Nép" Tudományos és Ismeretterjesztő Kiadó Budapest, 1956