.
A Budaörsi Latinovits Színház idei utolsó bemutatója május 17-én. Az előadás helyszíne ezúttal nem a színházterem, hanem a PostART. További előadások az évadban: május 18., 24., 30. (csak aznap 14 órakor), június 6.
Észtországban járunk, illetve az Észt Szovjet Szocialista Köztársaságban,
a hetvenes évek végtelen közepén, olajbányászatból élő kisvárosban,
lakótelepi tisztaszobában. Fiatal házaspárt ismerhetünk meg, a
geopolitikai helyszín és a történelmi idő afféle mintapolgárait, vagyis
mérnök férjecskét és tudós asszonykát.
Épp a férj szüleit várják, vacsorára. No, ilyenkor szokott a helyzet elfajulni
– és ez történik ezúttal is. Nem mintha egy anyós érkezése, a világon
bárhol, bármi jót ígérne: de itt, a hamvába holt ipari projektek földi
pokollá lett romjain, a világmegváltó eszmék paródiává züllött roncsai
között egy anyós is duplán fáj. Nem csoda tehát, ha az este pillanatok
alatt csatatérré varázsolja a vacsoraasztalt, mégpedig olyan csatatérré,
ahol győzni nem lehet, csak – optimális esetben – kevésbé veszíteni,
mint az ellenfél, vagy –ség.
Még szerencse
(ha ennek a szónak ebben a tér-idő környezetben volna bármiféle
jelentése), hogy minden rosszból, a legrosszabbikból is, van kiút. Igaz,
ebben a tér-idő környezetben a még rosszabb felé nyílik, de legalább
kiút, és hőseink szépen végig is gyalogolnak rajta. Még
nagyobb
szerencse, hogy, mire hőseink elfáradnának a gyaloglásban, beállít
minden családi drámák nélkülözhetetlen hőse, a Hívatlan Harmadik, és
felfrissíti a pokolba vezető lépteket. Még ennél is nagyobb szerencse,
hogy ebben a tér-idő környezetben mindenki mögött ott áll a mindenható
Állam, és közbelép, ha baj van. Igaz, nagyjából úgy, ahogy Molière
Tartuffe-jának végén a Király küldötte; hogy a megoldáshoz képest a
probléma egész elviselhetőnek tetszik – de fő, hogy közbelép.
De a legnagyobb szerencse
(ha ennek a szónak ebben a tér-idő környezetben, stb.) az, hogy a
Pokol, írják, mondják, tudják, sejtik, akik már jártak ott – és ez
Dantétól kezdve nagyjából mindnyájunkról elmondható – tulajdonképpen
egész érdekes, és néha-néha kifejezetten mulatságos hely. Enn Vetemaa öt
személyre terített vacsoraasztala körül legalábbis mindenképpen az.
Enn Vetemaa: Vacsora öt személyre
Kadri: Páder Petra
Ilmar: Lengyel Benjámin e.h.
Anya: Spolarics Andrea
Apa: Ilyés Róbert
Mart: Chován Gábor
Dramaturg Kovács Kristóf, díszlet Hajdu Bence, jelmez Farkas Anna,
a rendező munkatársa Szilágyi Brigitta
Rendező Böröndi Bence
Bemutató: 2019. május 17. péntek 19 órakor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése