1652. május 18. : megszületett az első törvény a rabszolgaság eltörléséről

Rabszolga: tárgyként kezelik és mint ilyen, valaki másnak a tulajdona

 

Klasszikus értelemben véve a rabszolga olyan ember, akit megfosztottak személyes szabadságától, tárgyként kezelik és mint ilyen, valaki másnak a tulajdona. Fontos jellemző, hogy a szabadságtól való megfosztás fizikai vagy intézményesített erőszakkal történik, célja a gazdasági kizsákmányolás.

Hivatalosan ma a rabszolgaság a világ minden országában megszűnt. Ennek ellenére sok ember él napjainkban is ilyen típusú függőségben.
A Földközi-tenger térségében már az ókorban szélesen elterjedt a rabszolgaság a házimunkák, mezőgazdasági és alkalmanként a hadi szolgálat területén. A rabszolgákat a harcok során szerezték, illetve utóbb továbbadták őket, és rabszolgaállapotukat gyermekeik is örökölték. A kereskedelem fejlődésével sok helyen gyökeret vert az úgy nevezett „adósrabszolgaság” jogi intézménye – a hitelező rabszolgájává tette az adóst az adósság ledolgozásáig. A római jogban a rabszolgák tárgyak voltak, amelyek felett a gazdájuk korlátlanul rendelkezhetett, és a háziállatok közé sorolták őket, így jogképesek sem voltak. Ám ennek ellenére nem lehetett egyszerű dolognak tekinteni, emberi mivoltát jogilag elismerték és ennek megfelelően a felettük való rendelkezést nem tulajdonjognak, hanem rabszolgatartói hatalomnak nevezték.
Az amerikai kontinens gyarmatosításával megújult az olcsó munkaerő iránti igény. A 16-17. században több mint 600 000 afrikai rabszolga élve került az amerikai gyarmatokra. A fogságba ejtett és a szállítás során meghalt rabszolgák száma ennél lényegesen magasabb volt, mivel a rabszolgavadászok kiválogatták és megölték a gyengének ítélt embereket, és sokan elhunytak a nyomorúságos úton a rabszolgahajókon is.

1652. május 18-án Rhode Island volt az első amerikai gyarmat, amely törvényt hozott a rabszolgaság megszüntetésére. A XIX. és a XX. században számos emberi jogi kérdés, mint például a rabszolgaság, a jobbágyság, a kegyetlen munkakörülmények vagy a gyermekmunka, előtérbe került, és ezek nemzetközi szintű megvitatása elkezdődött. Nagyjából ez idő tájt fogadták el az első nemzetközi egyezményt, amely az emberi jogokra vonatkozott. A XIX. század fordulóján a rabszolgaság törvénytelenné vált Angliában és Franciaországban.

A brit, illetve a francia kormány 1814-ben aláírta a Párizsi szerződést, azzal a céllal, hogy a rabszolga-kereskedelemmel szemben közösen lépjenek fel. Az 1890-es brüsszeli konferencián aláírták a rabszolgaság elleni törvényt, amelyet a későbbiekben még további tizennyolc állam ratifikált.

Forrás: József Attila Könyvtár - Dunaújváros