1936. május 5-én született Lázár Ervin

"... a nap nem tesz különbséget. Egyformán süt mindenkire – magyarázta Ló Szerafin." 

 

Alig akad, aki ne ismerné  Dömdödömöt, Mikkamakkát, Mamintit és Vacskamatit, Berzsiánt és Didekit, Lázár Ervin legendás mesehőseit. Legtöbben valóban meseíróként szeretik és olvassák Lázár Ervin, pedig  Ír felnőtteknek is.  A fehér tigris címmel  regényt írt, A Franka Cirkusz címen  hangjáték-gyűjteménye jelent meg. Novelli, elbeszélései a következő kötetekben jelentek meg: A Masoko Köztársaság, Buddha szomorú, Csillagmajor, Egy lapát szén Nellikének, Hét szeretőm, Kisangyal, Tuvudsz ivigy?

 

2006-ban a pályatárs, Csukás István nekrológjában így búcsúzott Lázár Ervintől:

 

"Ha abból a tükörből néztük a világot, amelyet Ő tartott, ha a műveiből, ha az Ő szemével néztük – mást láttunk! Káprázatosan különöset, játékosabbat, vidámabbat, gyerekesebbet. Sóvárgó szívvel és sóhajtva megállapíthatjuk, hogy jobb volt a világ, amikor közöttünk élt – derűsebb, könnyűbb és könnyelműbb. Istenem, hányszor derítette fel komor képünket mindig mosolyra kész kedélyével, hányszor kerültük meg a mohos falakat könnyelmű jókedvvel, mielőtt ránk omolnának. Együtt jártuk a pályát, és jó volt és fölemelő volt Vele versenyezni! Meg a különböző görbe utakat, az éjszakába vesző vargabetűket, amit úgy hívtak, hogy élet, a mi életünk.
„Tuvudsz ivígy?” – kérdezted hajdan szép könyved talányos címével.
„Tuvudsz ivígy?” – kérdezed most szavak nélkül.
Nem, még nem tudok. Még nem tudunk. De nemsokára tudunk.
Addig is az Isten legyen veled, drága Barátunk, és az Isten legyen velünk!"

forrás: Holmi 2007/2