Kiállítás a 20. század emlékezetes eseményiről

.

2015. február 15-ig látható kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Galéria C épületének harmadik emeletén Turning Points (azaz évfordulók avagy fordulópontok) címmel a 20. század emlékezetes eseményiről szóló nemzetközi anyagot tették közszemlére. A nevezetes évszámok: 1914, 1939, 1989 és 2004.

A Magyarországon működő európai kulturális intézetek (EUNIC) összefogásával jött létre ez a kortárs képzőművészeti kiállítás. Jutta Gehrig, a Goethe Intézet igazgatója, az EUNIC soros elnöke Petrányi Zsoltot nevezte meg szakértőnek, aki az anyag összeválogatását végezte 16 ország 27 alkotójának felvonultatásával. A fordulópontok egész Európában közösek voltak, ám a művészek emlékezései igen sajátosak. A 20. századi végzetes történések formálják a jelent is - némelyiket még fel sem dolgoztuk kellőképpen.

Hoppál Péter kulturális államtitkár nyitóbeszédében a szellemileg inspiráló, unikális tárlat jelentőségét emelte ki. A nemzedékek közötti különbségek művészi találkozóját látjuk. Az első világháború kitörésének 100. évfordulóján még mindig élnek róla emlékek a magyar családokban. A kérdés, hogyan dolgozta fel az utókor a sorsfordító pillanatokat.

Petrányi Zsolt kurátor szerint szerencsés időpontban nyílt meg a kiállítás, hiszen az elmúlt tizenegy hónapban sok film, könyv, írás jelent meg az évfordulókról, amelyek megkönnyítették dolgunkat a 20. század eseményeivel kapcsolatban. A két legrosszabb történet persze a két nagy háború volt. Bizonyos civilizációs fokon tovább kell gondolnunk ezeket. A rendszerváltással pedig még sok a tennivalónk, például a demokrácia megtanulása. Amit most itt látunk az, hogy mit kezdenek a 20. századdal a 21. századi fiatal nemzedékek. Még előfordulnak újra nagy traumák a világban, tehát fel kell építenünk a mi 21. századunkat.

Szűcs György, a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató helyettese felsorolta, hogy az első világháború évfordulóján és Dózsa György halálának 500. évfordulóján a történelmi események nem merültek feledésbe, máig hatnak. Meg kell tanulnunk viszonyulni a saját történelmünkhöz, amire a nagyszüleink és a történelmi tanulmányaink emlékeztetnek.

Báll Dávid zongoraművész a 20. század legnagyobb zeneszerzője, Bartók Béla op. 14-es darabját és Zongoraszonátájának 3. tételét adta elő. Ennél illőbb, felzaklatóbb darabokat nem is találhatott volna a kiállítás megnyitójához!
Amit látunk: a 20. század ívét az első és a második világháború kitörése, a berlini fal leomlása és az Európai Unió keleti bővítésének10. évfordulója adja, vagyis háborúk, rendszerváltások, konfliktusok, agressziók, nagyhatalmi versengések, hidegháború és pozitív integrációs folyamatok sorát. Az információs hadviselés, az etnikai, a vallási és a kulturális különbözőségek megmaradtak, illetve újabb összefüggésekben jelentkeznek. A látottak igyekeznek feldolgozni személyes és történelmi múltunkat. Az emlékezés arra jó, nehogy megismétlődjék a rombolás, bár amit tapasztalunk az, hogy Európa ereje nem elég a békefenntartáshoz, sem a szocializmusból a kapitalizmusba való normális átmenethez. Rossz hír, hogy a 20. századnak még nincs vége, a kihívások és a lehetőségek éppen olyan élénken élnek, mint száz évvel ezelőtt - idézzük Petrányi Zsolt és Vojnits Purcsár Vitó kurátorokat.

A kiállítás előterében, a kupolában Asztalos Zsolt installációi fogadnak a képernyőkön Kilőtték, de fel nem robbant címmel, amelyekkel a 2013-as Velencei Biennálén nagy sikert ért el. Magyar földben talált bombák, gránátok lőszerek fényképeit mutatják. Shy Abady, izraeli portréfestő német és zsidó témájú, szépen kidolgozott arcai megjelenítik II. Vilmos német császárt, Hannah Arendtet vagy egy meisseni porcelánfigurát. Istvan Balogh, zürichi fotós képeinek jelentései túlmutatnak a valóságon. Bodoni Zsolt, marosvásárhelyi festő fej nélküli katonákat ábrázol. Lenni és fennmaradni címmel egy madridi képzőművészcsoport fotóin extrém temetői és városi történetek jelennek meg.

Josef Babernig bécsi alkotó Hypercrisis rövidfilm-sorozata a poszt-szocialista valóság idétlen helyzeteit taglalják. Andreas Fogarasi bécsi képzőművész kultúrtörténeti érdekességekkel foglalkozik, ezúttal fotókon. Fogarasi ismerős, hiszen a 2003-as Velencei Biennálén a magyar pavilonban állított ki képeket a szocializmus kultúrházairól. A császár sétálni indul című videó-installációkat Forgács Péter jegyzi. Johanna Kandl, bécsi festő a 20. századi Balkánt örökíti meg nagy csomagokkal cipekedő emberekről. Josif Király bukaresti fényképész egymásra fotózott városi jeleneteket ábrázol a rendszerváltás időszakából. Kisspál Szabolcs Marosvásárhelyről európai óra-jelképekkel figyelmeztet az idő könyörtelen múlására és az időzónákra.

Kupcsik Adrián orosz űrhajóst festett meg a MIR űrállomáson, ahol a vasfüggöny leomlásáról illegális rádiókapcsolaton keresztül értesült, őt pedig ottfelejtették. Egy laibachi szlovén zenészcsoport a diktatúra éveinek ruháiban lép fel a koncertjein. Vezetőjüket fasiszta ideológiával vádolták, mire azt válaszolta: „Pont annyira vagyunk fasiszták, mint amennyire Hitler festő volt". Kristina Norman a tallinni utcán felállított orosz szobor eltávolítását fényképezte.

A kiállítás számunkra legdöbbenetesebb képeit Alexander Roob gyűjtötte össze Düsseldorfban. A szadizmus különböző fokozatait jeleníti meg ebben a csoportban Bíró Mihály 1920-as grafikai sorozata a Horthy-féle fehérterrorról Az igazi Jákob címen. A másik sorozat Bencze László Gondolj Koreára! 1952-es képeit mutatja be. A cseh Kateřina Seda a rendszerváltás utáni árubőséget kínálja Normális élet címmel, bár tudjuk, ez csak egyesek számára jelentett bőséget. Shitamichi Moroyuki japán fotós a II. világháború után megmaradt bunkerek sorsáról, átalakulásáról szól. A Société Réaliste Gróf Ferenc és Jean Baptiste Naudy által Párizsban, 2004-ben létrehozott művészcsoport érdekes módon Dózsa György alakját emeli ki Büdös paralel címen, Derkovts metszete alapján, valamint egy zománcozott lemezre ezt írta ki: (1849+1989)/2 = 1919, így foglalja össze a magyar kudarcok történetét. Sugár János Az analfabéta írógépe címmel a háborúban sorozatlövő katonákat mutat, digitális videója pedig Dob címmel II. világháborús kalasnyikovra utal egymásra mosott képein. Mikyta Svatopluk a szocializmus látványos sportdemonstrációit festi le sok piros színnel. Szűcs Attila szürreális víziói Hitlert festik meg a kutyája nélkül, a nagy semmiben, és von Stauffenberg grófot a fejbelövés pillanatában, 1944-ben. John Timberlake londoni tájképfestő 2001-ben Egy másik világ címmel az atombomba robbanását figyelő szenvtelen turistákat ábrázolja. Paolo Ventura olasz származású, New Yorkban élő festő és fotográfus összemossa a két világháború képeit A futurista festő sorozatában. Javier de Villota madridi grafikai alkotásai a totalitárius rendszerek borzalmait tárják elénk.

Clemens von Wedemeyer, német művész saját mozgóképes nyelvet alakított ki a hatalom és az egyén viszonyának megfogalmazására. Artur Zmijewski lengyel videóján az auschwitzi 80064-es egykori foglyot látjuk, aki idős korában újra tetováltatja a karjába a borzalmas számot, hogy önmagát és másokat emlékeztesse a 20. századi kiszolgáltatottságra.

Az MNG új kiállítása olyan döbbenetes erejű emlékeket ébreszt a látogatóban, hogy soha többé nem lesz nosztalgiája a 20. század történetei iránt, inkább elborzasztják a képek és a tények.

Dobi Ildikó -EuroAstra