A magyar unitáriusok

.

A marosváráshelyi Bolyai téri unitárius templom

    Erdélyben Blandrata György (1515-1588), Izabella királyné udvari orvosa terjesztette el 1563-tól az unitárius tanokat. Oly gyorsan terjedt, hogy 1566-ban Tordán zsinatot tartottak s a kis Erdélyben 400 egyházat számláló unitárius egyház közel volt ahhoz, hogy uralkodó vallás legyen. Dávid Ferenc radikalizálódása következtében azonban Krisztust imádó és Krisztust nem imádó pártra szakadva önmagukban meghasonlottak s egyre jobban elgyengültek. 1568-ban az országgyűlés még azt a példátlan szabadelvű határozatot hozta: „Minden helyükön a predikátorok az evangéliumot prédikálják, hírdessék, kiki az ő értelme szerint és a község, ha venni akarja, jó, ha pedig nem, senki kényszerítéssel ne kényszerítse, az ő lelke azon meg nem nyugodván; de oly prprédikátort tarthasson az, kinek tanítása ő neki tetszik”. Az idők azonban változtak. János Zsigmondot Erdély trónján Báthori István váltotta fel. Tíz év múlva, az 1579-i kolozsvári zsinat Dávid Ferenc tanait kárhoztatta, Dávid Ferenc holtáig tartó rabságra ítéltetett. 1638-ban a deési complanatió segítségével a két irány közelebb jutott egymáshoz; nemcsak a Krisztushoz való imádkozásban, hanem még az atya, fiú és szentlélek, tehát a szentháromság nevében való keresztelésben is megegyeztek, de ekkor már az unitárius vallás terjeszkedési lehetőségeit is elvesztette. 1691-ben Erdélyben is megkezdődik a Habsburgok és a jezsuiták égisze alatt az ellenreformáció, amely annyira visszaszorítja az unitáriusokat, hogy 1848 óta élvezett teljes szabadságuk dacára Magyarországon a háború előtt mindössze 163 egyházuk volt 69.374 hívővel. A magyar unitárius egyház legkiválóbb dogmatikusa Szentábrahámi Mihály volt. 1821 óta meleg viszonyban vannak az újabb eredetű angol, 1834 óta pedig az amerikai unitárius egyházakkal.

Tanaik és szervezetük

    A keleti (lengyel és erdélyi) 
 
unitárius egyházak biblikus alapon állanak és csak bizonyos pontokon térnek el arról az arany

Az Erdélyi Unitárius Egyház címere

középútról, amelyen a protestáns egyházak járnak. A bibliát ők is isteni kinyilatkoztatásnak tekintik, Sozzini nemcsak istenileg inspiráltnak, hanem a szentlélek diktandója segítségével készültnek tartja, csakhogy ezt a sugallottságot csak a vallási és az erkölcsi tartalmára korlátozzák. Mellékes dolgokban a bibliai írók tévedhettek és tévedtek is. A biblia legfőbb tételéül isten egységét és egyetlenségét olvassák ki. Az a tétel, hogy egy az isten - az unitárius hittan tengelye. Jézus Krisztust valóságos embernek mondják, aki éppen azon a réven lehetett az emberiség megváltója, hogy valóságos ember, hogy csak ember volt, nem pedig isten-ember, ahogy azt a szentháromság dogma tanítja. Ha isten lett volna, akkor halála, feltámadása, mennybe való felmenetele mind természetes dolog lett volna, amiben mi, akik emberek vagyunk s azok is maradunk, semmiképp nem követhetnők. De ha ember volt és mint ember feltámadhatott, ha mint embert isten annyira felmagasztalta, hogy jobbjára ültethette s teljes hatalmat adhatott neki égen és földön, akkor ebben az embersége dacára elért megdicsőülésben nyújtja annak zálogát, hogy hívei is részesei lehetnek a feltámadásnak és az üdvösségnek. Egészen közönséges ember(purus et vulgaris homo) azért mégsem volt. És pedig nemcsak azért nem volt olyan ember, mint más, mert kivált az emberek közül, bölcsebb és szentebb volt, mint a közönséges emberek, hanem azért is, mert fizikailag különös módon (férfiúi hozzájárulás nélkül, szűztől) született és mert erkölcsileg is a legnagyobb tökély, a szentség és az igazság magaslatára emelkedett. Mint Mózesnek, ki a Sinai-hegyen negyven napon át beszélt az istennel s mint Pál apostolnak, ki harmadik mennybe ragadtatott, neki része volt elragadtatásban s ez alkalommal tekintett be az isteni világ titkaiba, ez alkalommal nyerte prófétai elhivatását. Tana két részből: törvényből és ígéretből áll, egy szertartást is rendelt, az úrvacsorát, ami nem szentség, hanem csak a halálára való emlékezés. A keresztség őskeresztény szokás volt, amelyre a keresztényeknek születőknek tulajdonképpen nincs is szükségük. A gyermekkeresztségnek semmi értelme nincs, de kiszolgáltatása azért nem bűn. A kereszténység az örök élet útján vezérel, a szentlélek nem külön isteni személy, hanem csak az isteni lélek ereje.  A megváltás nem Krisztus halálában, hanem a feltámadásában gyökeredzik. A feltámadás caput et tanquam fundamentum totius fidei et salutisnostrae in Christi persona= a feje és mintegy alapja Krisztus személyébe vetett hitünknek és üdvösségünknek, mint azt Sozzini mondja. Krisztus feltámadása és mennybe való felmenetele óta isten akaratából az ég királya, uralkodik és ítél elevenek és holtak felett. Istenhez hasonló hatalma, valóságos istensége révén méltó arra, hogy a hívek imádják, s Krisztuson át is az atya dicsőségét öregbítsék. Ebben az értelemben Krisztust imádni kell, Krisztus nem idegen isten, kinek imádása bálványimádásszámba menne, vagy istenségek rovására esnék.  Akik nem imádkoznak Krisztushoz, azok nem keresztények.
    Az unitárius egyházak szervezete demokratikus. Erdélyben püspök áll az egyház élén, az egyházakban azonban demokratikus elv érvényesül; régebben pásztoraik, véneik és diakonjaik voltak, ma a diakonátus megszűnt. Szervezetében és szellemében forradalmi szellem sohasem volt. Sozzini a legnagyobb komolysággal hangsúlyozza az alattvalói engedelmesség kötelezettségét, amit utódai az évszázadokra terjedő elnyomás alatt nem is tagadtak meg. Akik az unitárius egyházat csak messziről ismerik, „teológiai akadémiának” mondják, holott a magyar unitárius egyháznak a népben is vannak erős gyökere. Az unitarizmusnak a Királyhágón innen való újabb kori terjedése azt mutatja, hogy dogmatikailag leegyszerűsített kereszténysége nemcsak a műveltebbeknek felel meg jobban, mint a másik két konzervatívabb protestáns egyházé, hanem a bibliás nép józan gondolkodásában is visszhangot tud kelteni.

Forrás: Simonidesz Lajos – A világ vallásai (632-634. oldal) A Könyvértékesítő Vállalat második javított változatának változatlan újra kiadása ISBN 963 7455 93 0