Hat magyar kortárs ötvösművész kiállítása a Vigadó Galériában

.

Máté János: Aquamanile: „Idefenn hűvösebb van”

 


Visszanézve – A Borsos iskola és utóélete 1946–2014 címmel kiállítás nyílik hat magyar kortárs ötvösművész alkotásaiból és mesterük, Borsos Miklós szobrászművész néhány munkájából 2014. november 21-én, pénteken a Vigadó Galériában.
A kiállított mintegy 200 műtárgy mellett az ötvösség műhelytitkaiba is belenézhet a látogató, mert lesznek szerszámok, munkaasztal, húzópad és még sok más eszköz.
A kiállító hat művész: Péri József (1933–2003), Kopcsányi Ottó, Jajesnica Róbert, Máté János (1938–2014), Kótai József és Muharos Lajos életművük kiemelt darabjaival reprezentálják egykori közös mesterük, Borsos Miklós szellemiségét.
Borsos Miklósnak iparművészeti képzettsége is volt, mert a családi hagyományokat követve aranyművességet tanult, majd vésnöki munkából élt. A kiállításon látható tőle kisplasztika, érem, gipszöntvény.
A szobrászművész 1946 és 1960 között vezette a díszítőplasztikai szakosztályt az iparművészeti főiskolán, Győrből a fővárosba költözött, hogy bekapcsolódhasson a művészeti oktatásba és a kulturális közéletbe. Másfél évtized alatt generációk sokasága nőtt fel a keze alatt és tanításával szellemiségük meghatározója is lett.
A tanítványok közül a legidősebb Péri József volt, rózsafüzéreinek készítéséhez olívabogyó magját, féldrágakövet és a kereszthez ezüstöt használt. Ezüst bogarai, szitakötői jellegzetes kisplasztikák. Különleges munkái a névjegykártya helyett kiöntött bronz érem-névjegyek, mint például Péri Benedek turkológus, Budapest, Fő u. 77. Kopcsányi Ottó kisplasztikái halat, kecskét, antilopot ábrázolnak. Díszdobozain természeti motívumok sorakoznak. Érmet készített többek között Gulácsy Lajosról, Renoirról, Klimtről és Michelangelóról. Jajesnica Róbert használati tárgyakat, vázákat, dobozokat formázott sárga és vörösrézből. Ezüstből készült a Magyar feltámadás tál, sárga és vörösréz a Babba Maria (a Szűzanya csángó nyelven). Máté János munkásságára jellemző darabok az aquamanilék, a 12. századból a franciaországi Limoges-ból származó technikával készült bronz figurális víztartó vagy vízöntő edények. Humorral átszőttek bronz kisplasztikái. Genfben az ő munkája díszíti a Szerzői Jogok Világszövetsége épületének előcsarnokát.
Kótai József a viaszveszejtéses bronzöntés egyik mai mestere. Jellegzetesek hat-hét centiméteres bronz kisplasztikái, köztük a Szent Eligius állomásai című sorozat, valamint érmei a csodatevő kovácsról, aki nem más, mint Szent Eligius, a kovácsok és ötvösök védőszentje. Szent Eligius Kr. után az 500-as évek végén Franciaországban patkolókovács majd fémműves volt, később pap lett és Noyon püspöke.

Nézzék meg Kótai József ötvösművészről készült portréfilmünk előzetesét!



Muharos Lajos szintén elkészítette ezüstből Szent Eligius szobrát, szakrális kelyheit  és násfáit, nyakban vagy fülön függő ékszereit féldrágakövek díszítik. Ezek a darabok a 16–17. századi erdélyi ékszereket idézik, ugyanis ott volt szokásban násfát vinni nászajándékba.
Az ötvösművészek kiállítására – amely 2015. január 4-ig tart nyitva – katalógus is készült Katona Katalin ötvösművész szerkesztésében. Az előszót Bakonyvári M. Ágnes művészettörténész írta, a művészekről rövid életrajz olvasható és műtárgyaikról színes fotók vannak a katalógusban.

Tekintsék meg a Magyar Művészeti Akadémia Iparművészeti és Tervezőművészeti Tagozata Kótai – Máté – Muharos címmel a Klebelsberg Kultúrkúriában 2014. február 12. és március 2. között rendezett kiállításáról készült kisfilmünket!



Forrás: Magyar Művészeti Akadémia