Erdélyi János emlékezete

A Magyar Művészeti Akadémia a magyar népköltészet tanulmányozója, Erdélyi János (1814-1868) költő, a Kisfaludy Társaság titkárának 200. születésnapja alkalmából emlékkonferenciát tart november 6-án a Vigadóban.
Erdélyi János a reformkori mozgalmak sodrásában a népiesség áramlatához kötődött. Sorsdetermináltan, mintegy a "pór-fiú" ösztönös vonzalmával érzett rá a népi kultúra, népi költés hordozta értékekre, s a szóbeliségbe sűrűsödött a múltat is kivetítő történeti örökségre. Úgy gondolta, hogy ez a gazdag szellemi állomány forrása lehet a reformkor igényelte irodalmi megújulásnak, amely végül is a népnemzeti irodalomban teljesedett ki, Petőfi és Arany költészetében érte el csúcsát. Joggal tartja a hazai szaktudomány Erdélyi Jánost az irodalmi népiesség elméleti megalapozójának és kibontakoztatójának.

„Hol a történetírás elhallgat, s mintegy szürkületbe vész a régiségbúvárok vizsgálódása, még nem esett ki egészen a vezérfonal kezünkből, még van egy szövétnek, mely azon túl is világot vet az életre s az idő szellemére. Itt többé nem a történetírás szól, hanem maga a történetek komoly múzsája; nem az adatok bizonyítnak, hanem az élet áll elő legsajátosb másvilágában, a költészetben, mely bűvös tükör gyanánt akkor is híven mutatja az életet, mikor már lejárta idejét. Így minden népnek előbb van költészete, mint históriája, vagy inkább a költészet minden história, mely hagyományok-, énekek- és dalokban száll firól fira, időrül időre, mint szent örökség."

Erdélyi Zsuzsa

 

Forrás: Magyar Művészeti Akadémia