Bejegyzések
Két havas fenyő közt
- két angyali szárny -
egy pufók kis templom
lélekzete száll.
S mint deres pásztor, ki
kalapot emelt,
fülhegyezve hallgat
a pusztai csend.
Ugy dudol a templom,
mint egy kisgyerek -
fején ül a ferde
betlehem-süveg.
Párolog az ének
s merre utja visz,
meghatódva károg
még a varju is.
Erdőből kifordul,
uj világba tér:
szinte felkiált a
nyikorgó szekér.
Boldog, aki itt áll
s kifelé figyel -
míg a fej alácsüng
és sóhajt a mell.
Kapcsolódó cikk: Jankovich Ferenc költő
_kicsi.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése