Igaz uccák a köves uccák,
Hol nyílnak a halál-növények,
Virágokként nyílnak a kövek
S ha jönnek a hóhér-legények,
Mellüket virággal dobálják.
Igaz szerszám a vad gép-szerszám
S ha szíve csordul ezereknek
Duzzad a gép és romba röpül
S mérföldekre is megremegnek,
Kik élnek mások életéből.
Igaz ima a szitkozódás,
Veszekedett és átkos átok,
Amikor épülnek dühösen
Kövekből, kínnal barrikádok:
Trónjai az igázottaknak.
Igaz élet a szörnyű Város
Halálnak s élet-kultúrának,
Ahol készül a bosszús Jövő
Átok, szeretet és bocsánat
S ahol minden harcos egy Krisztus.
Igaz álom a merész álom,
Hol megnő az álom mezője
S ahol minden ember, ki igaz,
Másiknak dacos szeretője
S ahova majd vérhajók visznek.
Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 4. szám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése