2015. november 10., kedd

Ken Kesey





2001. november 10-én halt meg Ken Kesey

„Telt-múlt az idő, jöttek a kritikák, és rájöttem, hogy nagy könyvet írtam.”




Ken Kesey két nemzedék határán élt, "Beatniknek túl fiatal voltam, hippinek túl öreg." - mondta magáról egy interjúban, így mindkettőből volt benne valami, élete és fő műve ezt igazolja.
Az anyagi problémák miatt 1959-ben különös módját választotta a pénzkeresésnek: a CIA által támogatott gyógyszerkísérletekben vett rész. Többek között az LSD, a kokain, és a meszkalin hallucinogén hatását vizsgálták az önkénteseken, később az intézet elmeosztályán is dolgozott betegfelvigyázóként. Ez a két esemény meghatározónak bizonyult az életében, mert hatására még abban az évben elkezdett írni egy regényt, ami egy elmegyógyintézetben játszódik.

A Száll a kakukk fészkére összefoglalja mindazt, amit a kiszolgáltatottságról, emberségről és embertelenségről megtanult ezekben az időkben. A regényben a szigorú szabályok szerint működő bolondokháza mindennapjait borítja fel az oda nem illő, életrevaló MacMurphy érkezése, aki az ápoltakat fellázítja és a Főnővérrel utolsó vérig tartó csatát vív. Mindezt Kesey a magát némának tettető indián szemszögéből meséli el, aki önmaga alteregója. A könyvet az olvasók és kritikusok egyaránt lelkesen fogadták, amit kezdetben Kesey fel sem tudott fogni. "Telt múlt az idő, jöttek a kritikák és rájöttem, hogy nagy könyvet írtam. De miközben írtam, ez eszembe sem jutott." - kommentálta váratlan fogadtatást.
Hiába írt Kesey ezután még öt regény, ezt a teljesítmény sosem tudta megismételni, így a közönség szemében jórészt egykönyves szerző maradt. Elkészült a Száll a kakukk fészkére filmváltozata is, egy zseniális regényből egy zseniális színésszel, Jack Nicholsonnal, aki végképp feledhetetlenné tette MacMurphy-t.

Talán, mert azt hitte, ettől jobb író lesz, talán csak indián őseitől örökölt vándorszelleme hajtotta, hogy ezután Kesey utazgatni kezdett keresztül-kasul Amerikán egy színesre festett kisbusszal. Ahol megálltak, ott kábítószeres happeningeket és koncerteket tartottak, de ez nem segített az írásban, csak egyre mélyebbre merült az önpusztítás és a drogok mocsarában.
A nevét halhatatlanná tette, hogy a Száll a kakukk fészkére mit sem vesztett népszerűségéből: Ki számít őrültnek egy őrült világban? Az, aki tetti, hogy bolond maga is? Vagy az, aki vállalja, hogy épelméjű és örökre kívülálló marad? Ken Kesey életével és regényével az utóbbi mellett tette le a voksát: különc volt és önpusztító, de legfőképp nagyszerű író.



forrás: Ken Kesey, az önpusztító írózseni (napvilag.net)
 

Nincsenek megjegyzések: