Auguste Rodin

1917. november 17-én halt meg Auguste Rodin

„Elsősorban ember légy, s csak aztán művész.”

„Még azokban a munkáimban is, amelyekben a cselekvés, a mozgás a legkevésbé sem hangsúlyos, mindig kerestem a módját, hogy valamely mozdulatot fejezzek ki; a teljes nyugalmat elvétve ábrázoltam. Mindig azon igyekeztem, hogy az érzelmeket az izmok mozgásán keresztül jelenítsem meg... Élet nélkül nem létezik művészet.” Auguste Rodin

Rodin sok évig díszítőszobrászként, kőfaragó segédként dolgozott, mielőtt elismert szobrászművész vált volna belőle (és háromszor utasították el a Szépművészeti Akadémiára benyújtott felvételi kérelmét). Ekkor viszont már olyan élethű, érzelmekkel teli szobrokat alkotott, amelyek miatt megkérdőjelezték, valóban ő maga alkotta-e ezeket a műveket.

„Nem akadémikus pózokat örökített meg; az ő modelljei szabadon sétáltak fel és alá a műtermében. A karcsú, izmos férfit ábrázoló remekműve, Az érckorszak egyesekben csodálatot, míg másokban gyanakvást váltott ki. Az alkotás annyira tökéletes volt, hogy botránykővé vált, mivel Rodint azzal vádolták, hogy közvetlenül a modell testéről készített gipszöntvényt – elterjedt eljárás volt ez abban az időben, de semmiképpen sem méltó egy szobrászhoz.

Rodin tisztázni akarta magát a vád alól. Ezért bemutatta a mezítelen modelljéről, Auguste Neyt utászról készített fotóit. Erőfeszítése azonban hiábavaló volt, a párizsi Szalon zsűrije figyelemre sem méltatta őket. Végül mégis sikerült a gyanút eloszlatni, mert egy kiváló kollégája, Carrier-Belleuse tanúskodott mellette. Ártatlanságának bebizonyosodása növelte hírnevét. Már nem volt többé kőfaragó, igazi szobrász lett belőle.” Hogy még inkább visszavágjon vádlóinak, A Prédikáló Keresztelő Szent János című szobrát néhány évvel később már az életnagyságúnál nagyobbra méretezve készítette el.

A calais-i polgárok

Olyan egyedi, nagy hatású, világhírű műveket alkotott, mint például A Pokol kapuja: Dante Isteni Színjátékából kiindulva kezdett neki 1880-ban az Iparművészeti Múzeum kapujának elkészítéséhez (1917-ben meghalt a művész, így a kapu befejezetlen maradt). Ehhez a műhöz Rodin több alakot önmagában is elkészített – ilyen volt A Gondolkodó (1880) is: „Ami megkülönbözteti Rodin alkotását az előképeitől, az annak az erőfeszítésnek a kifejezése, amelyet a gondolkodás jelent, és a művész az alak minden izomzatát ennek a koncentrációnak a megjelenítése érdekében formázza meg, olyannyira, hogy a gondolkodás érzékelhetővé, szinte tapinthatóvá válik.”

Első nagy csoportkompozíciója A calaisi polgárok volt, de alkotott Victor Hugonak és Balzacnak is emlékművet. „Rodin számára a szerelmespárok ábrázolása kimeríthetetlen téma volt” – egyik legismertebb szobra, A csók (1886) „az erotikus művészet szimbólumává vált”.


Forrás: Néret, G.: Auguste Rodin. Vince K., 2004, 11., 35., 60. és 66. o.)