Dömötör Tekla

1987. november 16-án halt meg Dömötör Tekla

„... az ünnepi szokások jelentették azt a művészi élményt, melyre minden kultúrának igénye van.”

 

„Mindig vidám és a legnagyobb megpróbáltatások idején is kiegyensúlyozott egyénisége még betegségének utolsó éveiben is derűt és megnyugvást sugárzott pályatársai, munkatársai, tanítványai felé.  A Magyar Néprajzi Társaság haláláig aktív választmányi tagja, alelnöke, a Folklór Szakosztály elnöke volt. Kiemelkedő tudományos és szervező munkáját Társaságunk minden lehető módon elismerte. Nem volt olyan nehéz feladat, melyet szívesen ne vállalt volna, ha az általa olyan magas fokon művelt folklorisztika kérdéséről volt szó.”

(forrás: Balassa Iván: Dömötör Tekla. Etnographia, 1898. (100. évf.) 486-487. o.)

"Mi tehát a népszokás? Voltaképpen a kultúra hagyományozódásának spontán formája, az a keret, melyben a nép ünnepe és hétköznapja lejátszódik. Közösségi magatartásmód és cselekvésmód; olyan viselkedési mód, melynek a közösség tagjai alávetik magukat, mert megfelel az élő kulturális hagyománynak. Egyszerre illemtan, erkölcsi kódex, íratlan törvény, művészet, költészet, színjátszás, mítosz és mágia.

Európa népeinél, és így hazánkban is, az élet legfontosabb területein már évszázadok, néhol évezredek óta a közösségi viselkedésmódot írott törvények szabályozzák. A népszokások érvénye a paraszti élet néhány olyan területén maradt meg, amelyek a közösség számára életbevágóak voltak, vagy pedig elhanyagolt területeken, melyekre sem állam, sem egyház nem fordított különösebb figyelmet. A közösség tagjainak egymáshoz való viszonyát, a család rendjét, a kis közösség erkölcsét és illemét, a lakóhelyen belüli elrendezést mindig is a szokások szabták meg.

Néha a felsőbb hatóságok tehetetlenek voltak a szokásokkal szemben. A felvilágosodás idején pl. rendeletek tiltják a falusi lakodalmak, halotti torok pazarlását. Tessedik Sámuel számolt be arról, hogy egy-egy szegényebb jobbágycsaládot egyenesen koldusbotra juttatott a költséges lakodalom. A közösség belső törvénye azonban erősebbnek bizonyult, mint a rendeletek, s a közösség szertartásos ünnepei továbbra is megmaradtak a régi formában."


forrás: Dömötör Tekla: Magyar népszokások, 1972