Bory-vár

1879. november 9-én született Bory Jenő

„Maga az épület egy művészi gondolat, álom, érzés és hangulat hordozója és kifejezője...”

„Első építészeti megbízása, a székesfehérvári Jézus Szíve templom (1909–1911) felépítése után jószerével nem kapott munkát eredeti szakmájában. Ő maga erősíti meg azt a feltevésünket, hogy a Bory-vár az elmaradt építészi lehetőségek kompenzációjaként nőtt túl az egyszerű otthonépítés dimenzióin, végül megalkotta saját emlékművét és múzeumát, aminek még életében múzeumőre lett.



Ez a történet már 1912-ben elkezdődött, amikor Bory Jenő a Székesfehérvár melletti Mária-völgyben megvásárolta azt az egyholdnyi területet, ahol eleinte csak egy kis présház állt abból a célból, hogy a nyári szünetet családjával ott tölthesse. Ettől a pillanattól – persze a háború kényszer kitérőjével – kezdetét vette a Bory-vár építéstörténete, mely napjainkig tart, hiszen a leszármazottak, utódok gondosan próbálják helyreállítani, javítani a mű-életmű várban megtestesült, minduntalan felfeslő szövetét.”

Bory-vár

forrás: Köpöczi Rózsa: A Bory-vár mint magánmitológia

"… egy olyan szimbolikus műalkotás, melyet megálmodója saját magának és családjának épített, s amit nem annyira épületnek, mint inkább egy szobornak tekintett, amin mindig lehetett és kellett még alakítani, ami igazából soha el nem készült, sőt nem is akarta, hogy végleg elkészüljön, mert létének maga az alkotás folyamata volt az alapja. „Nem is lesz készen sohasem!” – mondta Bory egy alkalommal mosolyogva – „nem is szabad elkészülnie, mert hiszen nem más ez, mint a munka örömének paradicsoma...” Épületét a folyton kísérletező elme terepének szánta...”

Bardon Alfréd korabeli építész gondolatai fejezik ki talán a legtalálóbban a vár létezésének lényegét: „Maga az épület egy művészi gondolat, álom, érzés és hangulat hordozója és kifejezője...”

(forrás: Magony Imre: Bory Jenő munkásságának korabeli sajtóvisszhangja)