Schickedanz Albert kiállítás és „Szlovén kapcsolat”

Schickedanz Albert kiállítás és "Szlovén kapcsolat" címen négy izgalmas tárlat. Egy Schickedanz Albert (1846-1915) kiállítás nyitójára voltam hivatalos a Műcsarnokba. Ki is az a Schickedanz Albert?

Schickedanz Albert 1896-ra, a millennium ünnepségeire, a mai Hősök terére készült Ezredéves emlékmű és a Műcsarnok tervezési koncepciójának volt a kialakítója, mégpedig Zala György szobrászművésszel közösen (Zala György szobrainak az elrendezése azonban csak  1929-re fejeződött be).
A reformkor után megerősödött polgárság egyik szimbolikus épülete lett a Műcsarnok. Az Andrássy út, ez a Vár-Lánchíd-tengelyt kiteljesítő Sugárút pedig tökéletesen megfelelt az ünnepi promenád szerepkörének. A mind szellemi teljesítményként, mind gyakorlati szempontból hatalmas bravúr - a Hősök tere, a Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum tervezése és építése Scickedanz Albert karrierjének, egy alig hihető karriertörténetnek a  csúcspontjává vált.
Az épületek és a tér sikere kétségtelenül azok szakralitásában, spiritualitásában rejlik, s ez nem kis részben köszönhető a nagyvonalú tér- és tömegképzésnek, az építészeti részletek iránti fogékonyságnak, a hagyománytiszteletnek, az új anyagok, technikák ismeretének és nem utolsósorban a munka iránti szerzetesi alázatnak, amely a szakmájának elkötelezett építőmestert, Schickedanz Albertet jellemezte.
A Műcsarnok idén július 20-án emlékezett a Hősök tere építésze halálának 100. évfordulójára, s jövőre, 2016-ban ünnepeli a Műcsarnok megépítésének 120. évfordulóját.  E két jeles dátum különleges alkalmat teremt arra, hogy a közönség a Műcsarnok egykori dísztermében találkozzon SCHICKEDANZ eredeti terveivel és akvarelljeivel.
A szász felmenőkkel rendelkező Schickedanz Albert 1846-ban az akkor monarchiabeli Sziléziában, a mai Bielsko Biala kisvárosban született, de 1848-ban már Késmárkon, a kiegyezéskor pedig Tokajban találjuk a családot. Az apa német származása ellenére harcolt a szabadságharcban, várfogságba is került emiatt. Schickedanz Albert 1865-ben Karlsruhéban, a Politechnische Schule diákjaként kezdte tanulmányait, ám a család nehéz anyagi helyzete miatt dolgoznia kellett. Bécsben Karl Tietz építészirodájában kapott munkát, majd 1868-tól Pestre költözött és Ybl Miklós irodájában „rajzolt át" több mint tíz évet, miközben más irodáknak is vállalt szerkesztő-tervezői munkát. Lotz Károly és Székely Bertalan műhelyében festeni is tanult, amit gyakran kamatoztatott Ybl mellett: számos akvarellt vetett papírra a száraz épülettervek látványosabb kiegészítéseként.
Amikor 1894 nyarán, az Országos Képzőművészeti Társulat jóvoltából (amelynek Schikedanz állandó kiállítója volt) Schikedanz megkapta a megbízást a Hősök tere és az új Műcsarnok építészeti, valamint rendezési terveinek elkészítésére, az Andrássy útnak ez a vége a városias, alig bő húsz éve egyesült Budapest határát is jelentette: a főváros szélét a kopár mező, a dús bozótos és a kiterjedt vidéki uradalmak vegyes képe jellemezte. A téren a Szépművészeti Múzeum helyén, sűrű növényzettel körbevéve a Rotunda, Feszty Árpád körképének pavilonja állt, a millenniumi szoborcsoport helyén pedig Ybl Miklós Gloriett kútháza. Az Európa legmélyebb fúrásaként nyilvántartott, gyógyvizet adó kút felett kör alaprajzú építmény állt, amely most a Széchenyi-hegyi Rege úton az emlékmű része, a kút nyílását pedig a tér egyik köve rejti.
Az akkor is alaposan megosztott szakma szeme előtt egyrészt a nyugati minták, a londoni (1851) és párizsi világkiállítások (1889) fém- és üvegszerkezetű kiállítócsarnokai - és a „Palace of Industry" jelleg - lebegtek , míg a hagyományok hívei a historikus felfogást képviselő „emlékszerű" megjelenés mellett érveltek. 
Az idő múlásával pedig egyre erősödik a tapasztalat, hogy a Műcsarnok épülete - tágasságát és eleganciáját tekintve szinte páratlan Európában - a (mindenkori) művészeti reprezentáció jól kihasználható és nagyvonalú helyszíne.
A Műcsarnok-beli  Schickedanz Albert kiállítás kurátorai Muladi Brigitta és Madarász Ágnes. A Schickedanz Albert kiállítás 2015. okt. 18-ig tekinthető meg a Műcsarnokban.
Itt még megemlíteném néhány állomását Schickedanz Albert munkásságának: a Műcsarnok épülete (1894-96), síremlékek, a szegedi közúti Tisza-híd (1880-83), a millemeumi kiállítás történelmi épületei a Városligetben (1894-96): nem megnyert pályázati tervek, a Millenniumi földalatti vasút lejárati csarnokai (1895-96), a Szépművészeti Múzeum (1898-1906),... És Schikedanz Albertet előszeretettel választották építésztársul a pályázatokon részt vevő szobrászok.
Ahogy Schickedanz Albert munkásságában keveredik és szerves egységet alkot hagyomány-tisztelet és újítő törekvések, ahogy keveredik építészet, szobrászat és festészet, úgy és annyira sokrétű a Műcsarnok jelenlegi teljes kiállításának az anyaga. És mindez, nem egy esetleges össze-visszaságban, hanem logikailag összefüggő és a múzeumlátogatót gazdagító rendszerben.
Szegő György, a Műcsarnok művészeti igazgatójának gondolataival: "A Műcsarnok jelenkori Múzeum, a jelen folyamatos, múlt és jelen egybeér."
Így a Műcsarnokba látogató érdeklődő "Szlovén kapcsolat" címszó alatt 2015. szept. 27-ig négy másik kiállítást is megtekinthet.
A szlovén festészetet bemutató kiállításhoz - időben a középkortól napjainkig ívelően, különböző kulturális környezetben, mégis közös történelmi térben alkotó, művészi hatásukban, fogadtatásukban egyaránt fontos három művész - Aquila János (a Muravidék freskó festője), Zala György (Szlovénia megbecsült szellemi óriása) és Joze Plecnik (szlovén nemzeti építész) tárlata társul. A szlovén és a magyar államelnök védnökségével valósult meg ez a már csak szeptember 27-ig látható kiállítás.


VK - EuroAstra