1666. szeptember 2-án tört ki a nagy londoni tűzvész

Valamivel éjfél után kezdődött egy pék házában.

 

"Teljesen meglepte a dörrenés és a lángoknak az az üvöltő hangja, amely keresztülharsogott a házon. A forró léghullám csaknem ledöntötte a lábáról. Amint feltápászkodott, lobogó lángokat pillantott meg néhány ablakban. Füst gomolygott már a tető alatt. Ez hogyan történhetett? És egyszer csak rájött: megfeledkezett a ház hátulsó részéről. Onnan, hátulról jött harsogva a tűz.

Berohant a kapun a lépcsősor alá, és Martha nevét kiáltozta. De körös-körül tomboló tűz harsogásától bizonyára meg sem hallhatta. Valahonnan a magasból O Be Joyful a lángok ropogását hallotta. A padlódeszkák alól füst szivárgott. Szüntelenül kiáltozva felfelé kezdett futni a lépcsőn.

És aztán egy újabb nagy reccsenés és sürgető robaj a feje fölött. Isten tudja, mi történik odafenn! Megtorpant. Nem tudta biztosan, Martha a háznak melyik részében lehet. megfordult. Lerohant a már megtett néhány lépcsőfokról, és kiment az utcára.

- Martha - kiáltotta - Martha! - A tűz az utcán a fölötte lévő házakat támadta meg. Körbepillantott, hogy megnézze, van-e még helye a visszavonulásra.- Martha!

És akkor megpillantotta Marthát. A felső emeleten, a tető alatt, egy kis ablak mögött állt. Eszeveszetten integetett neki, hogy jöjjön le. Az asszony visszaintett, de a férfi nem értette, hogy mit akar mondani. csapdába esett? O Be Joyful egy karmozdulattal jelezte, hogy jön, és berohant a házba. A következő pillanatokban már újra felfelé futott a lépcsőn."


Rutherfurd, Edward: London kétezer évének története (2000)