Alexandre Yersin

1863. szeptember 22-én született Alexandre Yersin

Azonosította a pestist okozó baktériumot, és gyógymódot talált rá.

Alexandre Yersin svájci születésű francia orvos és bakteriológus volt az, aki 1894-ben elsőként azonosította a veszélyes, fertőző betegséget, a pestist okozó baktériumot. Már négy éve dolgozott egy francia társaság orvosaként Francia-Indokínában, amikor 1894-ben felkérték, kutasson a nemrég kitört mandzsúriai tüdőgyulladásos pestisjárvány ügyében, és keressen rá gyógymódot.

Rájött, hogy a baktérium patkányokban és más rágcsálókban élnek, és hogy azok bolháival terjed tovább az emberre – elsőként bizonyította, hogy így át tudják adni a kórt egymásnak, mivel a patkányokban és az emberekben is ugyanazt a kórokozót sikerült kimutatnia. Hazatért Párizsba, ahol munkatársaival kifejlesztették az első pestis elleni szérumot, amit Kínába visszatérve sikeresen tesztelt is – végül a Nha Trang-i Pasteur Intézetben kezdték gyártani a gyógyszert. Róla nevezték el később a pestis kórokozóját Yersinia pestisnek.

„A betegség [pestis] az emberben háromféle formában jelentkezhet. Leggyakoribb a bubópestis, amelyre a hónaljban és az ágyékhajlatban megjelenő bubók (nagy, fájdalmas, gyulladásos duzzanatok) a jellemzők. A szeptikus formában a bacilusok a vérrel szállítva elárasztják a szervezetet. A bolhacsípés a betegség mindkét formáját előidézheti. A harmadik forma tüdőgyulladásszerű megbetegedés, rendkívül fertőző; különösen a zsúfolt körülmények között, rosszul szellőztetett lakásokban élő emberek veszélyeztetettek. A súlyos beteg tüdőgyulladásos ember köpetében a kórokozók kimutathatók. A pestis okozta tüdőgyulladás gyorsan – három-nagy napon belül – vezet halálhoz, de még gyorsabban hat a szeptikus megbetegedés. A szervezetben mindhárom formában nagy vérzések alakulnak ki, a vérömlenyek sötét bőrelváltozásként jelennek meg: innen a Fekete Halál elnevezés.”

Az 1320-as évek végén kezdődött a legnagyobb pestisjárvány Mongóliában, a Góbi-sivatagban, majd fél évszázad alatt az egész világon átsöpört. Eleinte kereskedők, utazók, majd a baj terjedése és felismerése után a menekülők révén terjedt szét az eurázsiai kontinensen. 1347-ben Konstantinápolyban és Pisában, 1348-ben Angliában is felütötte fejét a fekete halál. 1350 végére, „miután elpusztította Európa lakosságának legalább harmadát vagy még több embert – teljesen megmagyarázhatatlan okból a nagy világjárvány megszűnt”.

(forrás: Duin, N.: Az orvoslás története. Medicina, 1993, 30-31.o.)

Az 1665-ben Londonban kitört pestisjárványról a legtöbb információt Samuel Pepys naplója és levelezése adja, de közismert még Daniel Defoe A londoni pestis c. regénye Camus A pestis című műve a fasizmus terjedésének szimbolikus leírására alkalmazza; Boccaccio Dekameronjának kerettörténetét pedig az 1348-as firenzei pestisjárvány adja. A klasszikusok mellett még számos pestissel kapcsolatos könyv született: kedvelt témája fantasztikus irodalomnak.