2015. február 8., vasárnap

Pénzvilág





A pénz átszövi életünket, mindennapjainkat. Még a dalainkat is. A pénzről szól Liza Minelli és Joel Grey kettőse a Kabaréból. Vagy az Abba-együttes világslágere, a Money, money, money, Egyesek csak áhítoznak utána. Gershwin: Porgy és Bess. A pénzből sosem volt elég. Ha én gazdag lennék, énekli Bessenyei Ferenc alias Tevye a Hegedűs a háztetőn nyitányaként. De nem mindenki sóvárog a pénz után. Szerelemhez nem kell sok pénz, az a kastély az csak gond, dalolja vidáman Fekete Péter az Eisemann operettben. Hozzá csatlakozik a párizsi kislány, aki nem vágyik a pompa után: Nem kell pénz, gazdagság, nékem többet ér a boldogság.


   Persze van úgy, hogy a szerelmeseknek fontos a pénz. Horváth Jenő slágerében egy fiatalember szerelmét Párizsba, Nizzába, Kairóba akarja vinni. Csak egy kis türelmet kér: Most már csak pénzt kell szerezni az úthoz és indulhatunk a vasúthoz. Így lesz, ne félj!  
   Némely dal konkrét összegekről szól: Hej, ha nékem száz forintom volna, a kilincsem vert aranyból volna. Bár ez kissé túlzott megállapítás. És a harmincas évek slágere: Havi kétszáz pengő fixszel, az ember könnyen viccel. Ez az összeg ma nettó négyszázezernek felelne meg. Persze közhelyek is akadnak: Száz forintnak ötven a fele. Ennyit még az is tud, aki nem ért a monetáris és a fiskális kérdésekhez
   Van akinek tele a zsebe, de könnyelmű. Mint Kabos Gyula a moziban: A pénzemet máma én mind elmúlatom. Ugye, emlékszünk? Ez a villa eladó. Hősünk kiveszi minden pénzét a bankból, sírjon a bankigazgató. De nem mindenki olyan könnyelmű. Kocsma Jenny például takarékos a Koldusoperában: Ha adnak csak egy froncsit is, én elfogadom.
   Visszatérve Kabosra, ő korrekt. A saját pénzét múlatja el. A népdal is azt mondja: Nem vagyok én senkinek az adósa. Nem így a Bob hercegben, Huszka örökzöld operettjében a címszereplő: Ha nincsen pénzem, iszom hitelbe. De ne kövessük a példáját, könnyen a rossz adósok listájára kerülhetünk.

Láng Róbert - EuroAstra

3 megjegyzés:

ÉvaZsuzsanna írta...

Pompás összeállítás, végigdudorásztam a dalokat. Ide illik még: Én elmentem a vásárba félpénzzel...

ÉvaZsuzsanna írta...

Áradnak az emlékek: "Hej, a mohi hegy borának húsz forint az ára,
Ha a magyar bankó folyna, annyit adnék rája.
Ha én megválthatnám a Kossuth bankóját,
Mindjárt megölelném galambom derekát.
Hej, eladtam magyar pénzen virágszarvú ökröm,
Szántani kellene, nincs min, szép telkem, örököm.
Sem ökör, sem bankó, hallod-é te Jankó,
Igen sok pénz nem jó, pallag a rozstalló." - szól a népdal, nyilvánvalóan közvetlenül az 1848-as szabadságharc utáni időt idézi, amikor a bécsi kormány érvénytelenítette a Kossuth bankót, így aki "magyar pénzért" eladta ökreit, elszegényedett.

Balogh Péter írta...

Értékes hozzászólását hálásan megköszönöm! Üdvözlettel: Balogh Péter