Kandi kamera

Mi, televízió nézők, úgy látszik meguntuk a jól megírt forgatókönyv szerint készített, megkomponált, megszerkesztett, gondosan megvágott játékfilmek virtuális világát. Másra vágyunk. ValóVilágra. Meglesni a szereplők csetlő-botló életének apró problémáit, csip-csup veszekedéseit, élményeit, vagyis hétköznapjait. Ezt szeretjük nézni. Félre Rómeó és Júliával, Háború és Békével, Caesar és Kleopátrával! Unalmasak. Kandi kamera, ez az igazi!

    De hiszen ez már régóta így van. Emlékezzünk a súlyemelő versenyekre. A bajnokság unalmas, csak két variáció létezik. Vagy felemeli, vagy nem. De amikor térfigyelő kamera segítségével bekukkantottunk a kulisszák mögé, akkor izgatottan lestük, hogyan készülnek fel a mázsás súlyok emelői, gőzmozdonyként fújtatva, nyújtózkodva a bordásfalnál, miközben hasznos tanácsokat, buzdítást kapnak az edzőktől, gyúróktól. Majd szalmiákszeszt szippantanak, esetleg imát mormolnak és belökik őket a versenyterembe. Innen már érdektelen az egész.
    Aztán itt vannak a bevásárlóközpontok, bankok, nagyobb üzletek, közterek térfigyelői. Lencsék leselkednek ránk. Igaz, a bűncselekmények megelőzése az indok. Szigorú titokvédelmi szabályok szerint. Kivéve a kandi kamerás produkciókat. Meg a ValóVilágot. Alkotóműhelyek lázasan dolgoznak, óriási költséggel, soha nem látott díszletekkel. És micsoda díjakkal! Összkomfortos luxuslakás, elegáns autó, havi egymillió forint egy éven át, reklámbevételek és még ki tudja mi minden. Persze nem könnyű jobb sorsra érdemes lányokat és fiúkat rávenni arra, hogy hónapokon keresztül egy díszbörtönben olyanokat tegyenek, amit otthon is csak zárt ajtók és lehúzott rolók mögött tesznek.
    De ne keressük az okot, lépjünk tovább. Jó lenne, ha a térfigyelők életünk minden területén megjelennének és mi a televízióban néznénk az eseményeket. Például egy munkahelyet. Értekezlet van a ValóMunka cégnél. Izgatottan nézzük, mi történik. Az ügyvezető bejelenti, hogy közkedvelt csoportvezetőjét előlépteti osztályvezetővé. Tehetségesek előtt a világ. Fizetése is nagyobb lesz. A jelenlegi munkahelyétől háromszázhúsz kilométerre egy takaros kisközségben. Ahol  új kirendeltség nyílik. Még egy üveg bort is kibontanak, koccintanak, gratulálnak. Látjuk, hogy az ünnepelt kivonul a teremből, megtörli izzadó homlokát és így szól: A fene essen beléjük, jól kitoltak velem, semmi kedvem nincs arra a lepra helyre elmenni, inkább felmondok. Érdemeimet inkább egy hosszabb amerikai tanulmányúttal ismerték volna el.
   Egy szó, mint száz, ideje lenne bevezetni a munkahelyeken is a térfigyelő kamerákat.

Láng Róbert - EuroAstra