2015. február 24., kedd

Naptárreform - gregorián naptár




430 éve, XIII. Gergely pápa(ur. 1572-85) 1582. február 14-én kelt rendelete nyomán hajtották végre a naptárreformot.


 Európában Julius Caesar – pontosabban az általa megbízott Szoszigenész egyiptomi csillagász – Kr. e. 45-ös naptárreformja óta 365 napos évvel számoltak, melyhez minden negyedik esztendőben egy szökőnapot kapcsoltak. Ez azt jelenti, hogy az átlagos évet 365 és ¼ napban határozták meg, ami nagyjából meg is felelt a valóságnak; a valódi napév ettől mindössze 11 perccel tért el, ami egy-egy alkalommal elhanyagolható különbséget adott, évszázadok alatt viszont a késés több napra duzzadt. Az eltolódásnak főként az egyházi ünnepek kapcsán volt jelentősége, hiszen azokat a nevezetes nap- és holdállások nyomán határozták meg, de a 16. századra kialakuló 10 napos eltérés néha már a mezőgazdasági munkákban is zavart okozott.

Gergely naptár egy lapja 1614-ből


A naptár korrekciójával és az időszámítás reformjával legelőször III. Pál pápa és az általa összehívott nevezetes tridenti zsinat (1545-63) foglalkozott, V. Pius pedig az által kiadatott Breviáriumon és Missalén keresztül már a holdnaptárban és a szökőévek rendszerében is kieszközölt kisebb változtatásokat. A több évtizeden át húzódó naptárvitában XIII. Gergely pápa pontifikátusa idején született megoldás, aki végül is a kiváló matematikus és csillagász, Cristopher Clavius javaslatát tette magáévá.

Az egyházfő az 1582. február 24-én kiadott Inter gravissimas kezdetű bullában vezette be új naptárát, amit később csak gregorián-, vagy szimplán Gergely-kalendárium néven emlegettek. A pápa – vagyis Clavius – annyiban módosított Szoszigenész rendszerén, hogy a kerek százas évek közül csupán a négyszázzal oszthatókat hagyta meg szökőévnek, így mindig sikerült behozni azt a késést, ami egy évszázad alatt felhalmozódott. A bulla másik fontos rendelkezése a naptár korrekciója volt: XIII. Gergely kalendáriumában 1582. október 4-ét rögtön 15-e követte, így „eltűntek” a Caesar kora óta felhalmozódott felesleges napok.

Felmerül persze a kérdés: mennyiben tekinthetjük tökéletesnek az új naptárat? A 16. századi lehetőségeket figyelembe véve abszolút pozitívan értékelhetjük Gergely pápa reformját, miután pedig a pontos napév a percek mellett „maradék” másodperceket is ad, ennél a kalendáriumnál jobbat a modern kor sem tudott kitalálni. Az eltérés persze idővel újabb korrekciót igényel majd, ám Clavius zsenijét mutatja, hogy a kiigazítás várhatóan a 4800 körül élő emberek feladata lesz

A Gergely-naptár ma már gyakorlatilag kinőtt az európai kultúrkörből, így aztán sokan nem csak arról feledkeztek el, hogy az 1582. évi reform elsősorban a keresztények között számított fontosnak, hanem arról is, hogy elterjedése több évszázados folyamat volt. XIII. Gergely pápa bullája ugyanis éppen egy olyan korban született, amikor Európa az oszmánok térhódítása mellett a kibontakozó reformáció, a kontinensen dúló vallásháborúk miatt is számos részre szakadt. A Gergely-naptár bevezetése tehát lényegében nem tudományos, hanem ideológiai kérdés volt, így az Inter gravissimas bulla azonnali végrehajtására csak Itáliában, Lengyelországban és Portugáliában került sor. Ezeken a területeken 1582. október 4-ét valóban 15-e követte. 1585-ben aztán a Német-Római Birodalom több tartománya is áttért az új kalendáriumra, majd 1587-ben Magyarország, 1610-ben pedig a lutheránus Poroszország is elfogadta a Gergely-naptárat.

A 18. század második felében a nyugati keresztény államok túlnyomó többsége már XIII. Gergely bullája szerint számolta a napok múlását, a 19. században pedig a nemzeti öntudatra ébredő balkáni nemzetek is felzárkóztak Európához. A modern kor hajnalán a Gergely-naptár már nem a kereszténység, hanem a nyugati kultúra, a civilizáltság szimbólumának számított, így aztán 1918-ban – majd egy szovjet forradalmi kísérlet bukása után 1940-ben – Oroszországban is feladták a Julián-naptárat, idővel pedig a világ legtöbb országa bevezette a mára szabvánnyá vált időszámítási rendszert.

Nincsenek megjegyzések: