A Nemzet Színésze - Avar István

A Nemzet Színésze/Színésznője címet a nemzeti színjátszás élő művészei közül azok kaphatják meg, akik a magyar nyelv ápolása, a nemzeti irodalom tolmácsolása, a magyar színművészet, a nemzeti színjátszás fejlesztése, népszerűsítése során kimagasló érdemeket szereztek.

 Részlet az alapító okiratból:

„A címet, amely a halálig szól, legfeljebb tizenketten viselhetik, és életük végéig havonta 500 ezer forint juttatásban részesülnek. Ha ez a létszám bármely okból csökken, a megüresedett helyre a címben részesülők egyhangú szavazással tehetnek javaslatot.

A Nemzet Színésze cím annak adományozható, aki fő- vagy epizódszerepekben kimagasló teljesítményt nyújtott; betöltötte a 62. életévét; 40 évet a színészi pályán vagy legalább 20 évadot - évadonként legalább egy szerepben - a Nemzeti Színház színpadán töltött.”

Avar István1931. március 20-án született a Heves megyei bányászfaluban, Egercsehiben. Tizennégy éves korában bányamunkásként már családfenntartó volt, hadifogságba esett apja helyébe lépve.

"Apám és nagyapám is bányász volt – mondja Avar István. Apám 14 éves korában kezdte a bányamunkát. 1942. július 31-én nagy robbanás volt Tokod-Erzsébet aknában, apám akkor Dorogon dolgozott. Én is ott laktam 11 éves gyerekként. 53-an haltak meg a sújtólégrobbanásban. A tragédiát egy belobbant benzinlámpa okozta. 53 koporsó volt kirakva a bánya udvaron. Felismerhetetlenségig szénné égett emberekből tettek darabokat a koporsókba. Rettenetes volt. 53 család gyászolt"

Nem készült színi pályára, a papi hivatás vonzotta, bár a helyi amatőr színjátszókörben szívesen szavalgatott. "Hároméves voltam és még nem ismertem a pénzt. Az utcán megállítottak – apámat hívták Nagy Bimbónak engem, pedig ő utána Kis Bimbónak – azzal: Na, Kis Bimbó, mondj egy verset! – Ha pénzt kapok – mondtam. Mindig egy fillért adtak, amit én fekete pénznek hívtam, mert azok olyan fekete színűek voltak. Így kezdtem el a verselést."

Amikor apja 1948-ban hazatért a fogságból, színjátszóköri társainak biztatására Pestre utazott, hogy felvételizzen a Színház- és Filmművészeti Főiskolára.  Előbb azonban le kellett tennie a szakérettségit, aztán 1950-ben első próbálkozásra felvették. 1954-ben végzett, első szerződése a pécsi társulathoz kötötte. Nyilatkozataiban többször hangoztatta, hogy a dél-dunántúli városban töltött hat év élete legszebb, sikerekben és élményekben leggazdagabb időszaka volt. Mindent játszott: operett-, és zenés vígjátéki szerepeket, vígjátéki és drámai hősöket, tragédiát. A rengeteg színházi munka mellett rendszeresen feljárt Budapestre is, első filmjeinek forgatására.

Vasvirág (1958.) Gyalog a mennyországba  (1959.) Szerelem csütörtök  (1959.) Álmatlan évek  Két emelet boldogság (1960.)

Már 1958-ban hívták a fővárosba, és mindjárt az ország első társulatához, a Nemzeti Színházhoz. Akkor még nem állt kötélnek, de két évvel később, a Madách Színház meghívását már elfogadta. 1966-1985-ig a Nemzeti Színház, 1985-től nyugdíjazásáig ismét a Madách Színház vezető művésze volt.

Számos magyar filmben szerepelt. Többek között: Hattyúdal (1963.),
Zsaruvér és Csigavér II.: Több tonna kámfor (2001.) valamint a Zsaruvér és csigavér III: A szerencse fia  (2008.)
A Színház- és Filmművészeti Főiskola színpadi beszéd tanára, 1987 és 1988 között egyetemi tanára, 1988-tól 1991-ig tanszékvezető volt. 1973–1990-ig - pártonkívüliként - országgyűlési képviselő volt, valamint a Kulturális Bizottság tagjaként tevékenykedett.

Pályafutásának több, mint ötven éve alatt a drámairodalom legnagyobb szerepeit játszhatta el, igazi színészóriások társaságában hatalmas sikerű előadások résztvevője lehetett.
A Színház- és Filmművészeti Főiskola színpadi beszéd tanára, 1987 és 1988 között egyetemi tanára, 1988-tól 1991-ig tanszékvezető volt. 1973–1990-ig - pártonkívüliként - országgyűlési képviselő volt, valamint a Kulturális Bizottság tagjaként tevékenykedett.

Pályafutásának több, mint ötven éve alatt a drámairodalom legnagyobb szerepeit játszhatta el, igazi színészóriások társaságában hatalmas sikerű előadások résztvevője lehetett.

Forrás: Nemzeti Színház, mivanma.postr.hu