Arany Hegy – Világhegy

A Világhegy a világ közepén helyezkedik el. A magyar néphagyomány „Tetejetlen Fa”, „Életfa” néven ismeri, de ismert a Világtengely, Világfa, Égig Érő Fa, Axis Mundi elnevezése is.

A Világhegy szinte minden nép mitológiájában megtalálható. Ennek jelképe a Világfa, mely összeköti egymással a különböző világokat, hogy lehetővé tegye a közöttük való átjárást. Gyökerei az alsó világba nyúlnak, törzse a középső világnak felel meg, lombja pedig az égbolt, a felsőbb világ jelképe. A rajta lévő gyümölcsök a tudást szimbolizálják. A fát általában egy kígyó vagy sárkány őrzi, mely a belső küzdelem és az energia jelképe.

Az Axis Mundi, egy kozmikus energiatengely, amely különböző formákban megtalálható a világ vallási gondolkodásaiban. Az Axis Mundi az egész emberiség közös – alapvető – hozzáállásából származik: egy központ, egy abszolút kozmikus kezdőpont kereséséből.

Az ókori népek elterjedt hite volt, hogy az arany a nap megszilárdult fénye, a nap sugaraival az égből ered, onnan záporozik a földre, elsősorban a hegyekre, fennsíkokra, mivel azok közelebb helyezkednek el az éghez. Ily módon kötődött az égből hulló tűz, az arany fogalma mindenütt elsősorban a hegyekhez, fennsíkokhoz, így váltak azok égtartó oszloppá, szent helyekké, az égi arany fenséges fogadóhelyeivé, miként az indiai Meru vagy Sumeru-hegy, vagy a keleti szkíták Arany Hegye.

A hagyományos hindu tantra szerint az emberi test közepén, a gerinc mentén halad végig az a fő idegpálya, melyet a szellemi erők főcsatornájának tekintenek. Ezt feleltetik meg a Meru hegynek. A jóga gyakorlója megpróbálja az erőket a mellékcsatornákból bevezetni a központi csatornába, ahol az kundaliniként felemelkedik egészen a fejig, s útközben végighalad az öt fő csakrán. Amikor a kundalini, mint Sakti (isteni erő) eléri az agy csakrájának ezerszirmú lótuszát, egyesül a dzsnánával (isteni bölcsességgel), és a jógi eléri a megvalósítást. Ebben az esetben a korona csakra megfelel a Kailas és a szent tavak által jelképezett Világhegy tetejének.

A mandala is tartalmazza a Meru hegyet. A mandala gyakorlata során rizshalmokat helyeznek el egy réztányérra, s a Világhegy jelképeként a tányér közepére tesznek egy külön halmot. Eközben a következő szöveget mondják: „A vaskerítés közepén található a HUM és a Ri-rab (Meru), a hegyek királya…” Egy másik forrás szerint a két összetett kéz ujjaival is lehet pótolni az ilyen mandalát. Ekkor a tenyerek felfelé néznek, és az ujjak sajátos módon keresztezik egymást, kivéve a gyűrűsujjakat, melyek egymás hátának feszülve egyenesen állnak, és a Meru hegyet jelképezik.

A hegy – különösképp a Meru – irányadó volt a hagyományos hindu templomépítésben. Titus Burckhardt szerint minden hagyományos hindu templomot mandala vagy kozmikus elv alapján építenek, ezért jelképesen áthalad rajta a világ tengelye, mely messze a magasból érkezik, a kupolán át lép be a templomba, a fokozatosan szélesedő piramis jellegű szerkezeten halad lefele, és végül a szívnél belép a méh-szerű pincemélyedésbe.

A Világhegy fogalma jelen van a legjellegzetesebb buddhista építményben, a sztupában is. Különösen érdekes a VIII. században, Jáván épült nagy Borubudur sztupa, mely Mircea Eliade szerint nem más, mint egy mesterséges hétemeletes világhegy, emberalkotta Meru hegy.

A Meru hegy a hinduk és buddhisták számára a Kailás heggyel megfelelő szinonima. Minden olyan zarándok, aki lépteit Nyugat-Tibet szent hegye felé fordítja, meg van győződve arról, hogy a világ közepe felé tart. Odaérve elvégzik a híres körmenetet a világ tengelye körül, mely egyesíti a mennyet, a földet és a poklot.

A Világhegy szimbóluma a taoizmusban is megtalálható. A taoista Shangjing hagyományban a test három fő energiamezőjében (dantian) található a három energia „az eredendő mag” (yuanjing), „az eredendő lélegzet” (yuanqi) és az „eredendő szellem” (yuanshen), melyek szimbolikusan és biológiai értelemben is egymásnak alá-, illetve fölé vannak rendelve. A testben a gerinc vonalára épülve a Világhegyet, az univerzumot jelképezik. Az „eredendő szellem”, a szellemi potenciál, az Ég birodalma; az „eredendő lélegzet”, a lélegzet, a Föld birodalma; az „eredendő mag”, a teremtő erő, a Víz birodalma.

Minden lény javára

Forrás: Arany Hegy Alapítvány