Bejegyzések
Teológiai doktor, titkosügynök, a magyar jakobinusok vezére.
Martinovics Ignác és társainak kivégzése
Martinovics Ignác16 évesen lépett be a ferences rendbe, és ezután
már szerzetesként végezte el a budai egyetemet, ahol a hittudományból
és bölcsészetből szerzett doktori fokozatot, ennek ellenére mégis a
természettudományok érdekelték elsősorban.
A francia materialista filozófusok hatására, elsősorban Holbach
révén, feladta vallásosságát és eljutott a filozófiai materializmusig,
ekkortól kezdve meggyőződéses ateistának vallja magát. Filozófiai
nézeteit francia nyelven, névtelenül kiadott művében, a Filozófia Írások
címen adta közre, mely 1788-ban jelent meg, magyarul azonban csak
1956-tól hozzáférhető.
Politikai téren a polgári átalakulás híve volt, de 1790-ben, a felvilágosult abszolutizmus híveként, a reformokat még az uralkodótól várta. Névtelen röpiratban a klérus és az arisztokrácia ellen fordult, 1791-ben titkos megbízottként szembefordulva a magyar nemesi nemzeti mozgalom törekvéseivel II. Lipót szolgálatába lépett. Bizalmas jelentéseiben elsősorban a klérus és az arisztokraták mozgolódásáról szolgáltatott adatokat, politikai röpirataiban pedig kiállt a császári politika mellett.
Az udvarral való 1791-es szakítása után, 1792 végén már a Hajnóczy József körül tömörülő demokrata értelmiség tagjaként terjesztett röpiratában, a "Nyílt levél Ferenc császárhoz"-ban nevetségessé tette az udvar külpolitikáját és elítélte a forradalmi Franciaország ellen folytatott Habsburg intervenciós háborút. 1794 tavaszán Reformátorok Társasága néven titkos szervezetbe tömörítette a hazai nemesi reformereket és a radikális, jakobinus eszmék híveit, hogy forradalmi úton vívják ki a független köztársaságot, majd a teljes polgári átalakulást.
A szervezkedés mintegy 150 - 200 tagot számlált, amikor 1794. júl. 24-én a rendőrség lecsapott a mozgalomra, amelynek legalább félszáz tagját fél éven belül le is tartóztatták. A magyar jakobinusok elleni perben felségsértésért és hazaárulásért a bíróság halálra ítélte, s a négy igazgatóval együtt a Vérmezőn lefejezték.
 |
| Martinovics Ignác és társainak kivégzése |
Politikai téren a polgári átalakulás híve volt, de 1790-ben, a felvilágosult abszolutizmus híveként, a reformokat még az uralkodótól várta. Névtelen röpiratban a klérus és az arisztokrácia ellen fordult, 1791-ben titkos megbízottként szembefordulva a magyar nemesi nemzeti mozgalom törekvéseivel II. Lipót szolgálatába lépett. Bizalmas jelentéseiben elsősorban a klérus és az arisztokraták mozgolódásáról szolgáltatott adatokat, politikai röpirataiban pedig kiállt a császári politika mellett.
Az udvarral való 1791-es szakítása után, 1792 végén már a Hajnóczy József körül tömörülő demokrata értelmiség tagjaként terjesztett röpiratában, a "Nyílt levél Ferenc császárhoz"-ban nevetségessé tette az udvar külpolitikáját és elítélte a forradalmi Franciaország ellen folytatott Habsburg intervenciós háborút. 1794 tavaszán Reformátorok Társasága néven titkos szervezetbe tömörítette a hazai nemesi reformereket és a radikális, jakobinus eszmék híveit, hogy forradalmi úton vívják ki a független köztársaságot, majd a teljes polgári átalakulást.
A szervezkedés mintegy 150 - 200 tagot számlált, amikor 1794. júl. 24-én a rendőrség lecsapott a mozgalomra, amelynek legalább félszáz tagját fél éven belül le is tartóztatták. A magyar jakobinusok elleni perben felségsértésért és hazaárulásért a bíróság halálra ítélte, s a négy igazgatóval együtt a Vérmezőn lefejezték.
_kicsi.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése