1970. június 23-án halt meg Fekete István

„Könyveiből a külföldi a magyar tájat és embert, a magyar pedig a hazát ismeri meg.” Takáts Gyula

 

Csí, a fecske története mellett Fekete István regényeiből számos állat életét ismerhettük meg: Lutra, a vidra, Kele, a gólya, Hu, a bagoly... és persze a kis róka, Vuk, aki szeretett Tásra és Kurrira vadászni. Állatregényeiből és ifjúsági regényeiből filmek is készültek: A koppányi aga testamentuma (1967), a Tüskevár (1967 és 2012), a Bogáncs (1958), és az egyik legnépszerűbb magyar rajzfilm, a Vuk (1981), amelynek története, látványvilága és zenéje harminc év távlatában is rabul ejti a gyermekeket.

A Nimród vadászújság 1980-ban így emlékezett meg a természet- és vadászatkedvelő Fekete Istvánról:

„Az irodalomtörténet elsősorban ifjúsági íróként tartja számon, de nem hiszem, hogy akadna felnőtt, aki bármelyik könyvét azzal tenné le, hogy nem nekem, hanem gyerekeimnek való. Történetei egyszerűek, meseszövése az óvodás számára éppen olyan érhető, mint a nyugdíjasnak, és mindezt körülöleli az a csodálatosan szép nyelv, ami szinte utánozhatatlan. Sokan próbálkoztak stílusával, egyszerűen másolni, vagy továbbfejleszteni, de senkinek nem sikerült.

Epigonjainak nem termett babért, különösen azoknak nem, akik nem voltak birtokában annak az irigylésre méltó természettudományi ismeretnek, amit gyermekkorától kezdve gyűjtött össze. Regényeiben zoológiai, ornitológiai tévedés nincs. Végtelenül aprólékos, mindenre kiterjedő figyelmű vadász és természetbúvár volt, aki például a Csí című regényét úgy írta meg, hogy lakásának ablakából hetekig figyelte látcsövével a fecskepár életét. Mindent feljegyzett és megjegyzett, s tündéri történetek gyöngyöztek ki a ceruzája alól.”

(forrás: ifj. Fekete István: Fekete Istvánra emlékezve. Móra, 2005, 273.o.)