1914. június 10-én halt meg Lechner Ödön

A szecesszió építészetének világhírű, iskolateremtő mestere

 

"Valóban, amióta van nálunk építészet, ily hatással senki sem volt az emberekre Lechner Ödönön kívül. Mily száraz elementomnak látszik egy építészeti alaprajz, egy homlokzatnak a kiképzése, egy háztető silhouetteje. És e száraz elemek a nagy varázsló kezén szeretetet és szenvedélyt, fanatizmust és lelkesedést tudtak oltani művészekbe, írókba, a közönség javába. Ez nem mindennapi dolog a legvirulóbb külföldi művészeti központokban sem, nálunk pedig soha nem látott jelenség. Értékmérője a mester jelentőségének.

Magyar Földtani Intézet (Budapest)

Lechner nem kisebb dolgon fáradozott, mint egy oly építészeti formanyelv megteremtésén, amely csak minket magyarokat jellemez és csak a mi különleges viszonyainknak szüleménye és jellemzője. Magyar építészeti stilus! Szánakozva hallgatták végig ezt a programmot akkor, amidőn először hangzott el.
Talán nem is hitték ennek a prédikációnak őszinteségében. Mert akkor Lechner még fiatal ember volt, aki elvégezte ugyan a maga, akkoriban obligát berlini kurzusát, végigjárta a hagyományos itáliai körutat s szép reményekkel, jó összeköttetésekkel telepedett le Budapesten, ahol a Lechner-név vállalkozók, építészek, téglagyárosok révén már nagyon jó hangzású volt minden rangú építtető fülében. Jöttek is a megrendelések, szépen gurult a garas az irodába. Lechner Ödön rövid idő alatt igen tekintélyes építész, gazdag városatya, tisztelt tanár lehetett volna.
És amikor minden ily szépen alakult életpályájának tavaszi verőfényében: a fiatal építészt megszállta az őrület..."

Lyka Károly:Lechner Ödön (Művészet 1914. 6. szám)