1835. június 26-án született Herman Ottó

„Szorgalma, tudása és akaratereje (…) például szolgálhat minden kutató számára.”

„Hosszú életében sok energiát áldozott arra, hogy megtalálja helyét abban a társadalomban, amely a maga felemás viszonyaival lehetővé tette sajátos pályafutását. A beilleszkedés sosem sikerült igazán. A kortársak a tisztelet és megbecsülés mellett különcnek látták. Az is volt, nemcsak a tudományokban nyugtalanul sokfelé ágazó érdeklődésével, hanem excentrikus megjelenésével, különös szokásaival is.”

forrás: Kósa László: Az etnográfus Herman Ottó. in Kósa László: Herman Ottó. Akadémiai, 1971, 9.o.

Sokan az utolsó nagy magyar polihisztornak tartották: bár nem a klasszikus értelemben, de érdeklődése és tudása igen széleskörű volt. Nagyrészt természettudományi munkáiról vált híressé, ilyetén munkái kiemelkedőek voltak: megírta a Magyarország pók-faunáját három kötetben (1876–1879); A madarak hasznáról és káráról (1901) szóló ornitológiai művét; A magyar halászat könyvét (1887); megalapította az Annales és az Aquila folyóiratokat.

Emellett jelentős volt munkássága a néprajz, régészet és nyelvészet terén is; és politikailag is aktív életet élt. Létrehozta a Magyar Ornitológiai Központot (ma Madártani Intézet), része volt az Állatvédő Egyesület megalakulásában, a Magyar Néprajzi Társaság alapítótagja volt.

„A magyar biológia történetében egyedüli tudós volt Herman Ottó, aki számos más tudományágban is maradandót alkotott. Elsősorban a kiváló ornitológust és néprajzkutatót tiszteljük benne, de az ősemberkutatás terén végzett munkásságával a magyar antropológia történetébe is örökre beírta nevét. Szorgalma, tudása és akaratereje, a tudományos igazságok felderítése érdekében tanúsított fanatizmusa például szolgálhat minden kutató számára.”

forrás: Farkas Gyula: Herman Ottó antropológiai és régészeti tevékenysége. in Kósa László: Herman Ottó. Akadémiai, 1971, 171.o.