„A tudomány gyökere keserű, gyümölcse pedig gyönyörűséges.”
Gy. Szabó Béla metszete
Apáczai Csere Jánost minden neves magyarországi pedagógiai
gondolkodó és iskolareformer példaképének tekintette az elmúlt
századokban és manapság is így van ez. Közvetlen tanítványai már
életében terjesztették Erdélyben pedagógiai és tudományos eszméit,
tanítói gyakorlatát és erkölcsi magatartását.
Több szerző művébe beleépültek az évszázadok során főművének, a
Magyar Encyclopaediának részletei, a könyvben található tudományos
szakkifejezések. Erdély kollégiumaiban illetve magánszemélyeknél féltve
őrzött, fontos kincs volt ez a könyv.
Egyik késői örököse , Bod Péter, ezt írta róla a Magyar Athenas című művében: „Ha ez az ember tovább élhetett volna, úgy lehet ítélni, hogy a tudományok is jobb lábra álltak volna; mivel neki a tanításban nagy földön mása nem volt, kivált ha az ország csendességben maradhatott volna.” Erasmushoz, Viveshez és Comeniushoz hasonlóan Apáczai is a szelídség, a szeretet pedagógiájának híve volt.
Több művében részletesen foglalkozott a tanár-diák kapcsolattal, és a Magyar Encyclopaediában azt is kifejtette, hogy milyen legyen a tanár.
„A tanítótól ... megkívántatik, hogy tanításához illendő életet éljen, s tanítványainak jó és dicséretes példát adjon, hogy elég tudós legyen, hogy jó lelkiismerettel és isteni félelemmel amit tud, azt másokkal közölje, tanítványait mint atyjuk, úgy szeresse. Tanítsa őket világosan, röviden és tökéletesen. Őket Isten előtt való könyörgésében megemlítse. Ne legyen ajándékokon kapdosó; tanítványainak erkölcsét és nyelvét igyekezze leginkább újítani. Egyedül csak arra igyekezzék minden dolgában, hogy tanítványaival magát megszerettesse...”
Alakja megjelent a magyar irodalmi művekben, versekben, regényekben és drámákban is: Áprily Lajos verse: Tavasz a Házsongárdi temetőben (vers), Kacsó Sándor: Lassan megvirrad (novella), Németh László: Apáczai (dráma), Páskándi Géza:Tornyot választok (dráma), Szenczei László: A koldusdiák (regényes életrajz)
Gy. Szabó Béla metszete |
Egyik késői örököse , Bod Péter, ezt írta róla a Magyar Athenas című művében: „Ha ez az ember tovább élhetett volna, úgy lehet ítélni, hogy a tudományok is jobb lábra álltak volna; mivel neki a tanításban nagy földön mása nem volt, kivált ha az ország csendességben maradhatott volna.” Erasmushoz, Viveshez és Comeniushoz hasonlóan Apáczai is a szelídség, a szeretet pedagógiájának híve volt.
Több művében részletesen foglalkozott a tanár-diák kapcsolattal, és a Magyar Encyclopaediában azt is kifejtette, hogy milyen legyen a tanár.
„A tanítótól ... megkívántatik, hogy tanításához illendő életet éljen, s tanítványainak jó és dicséretes példát adjon, hogy elég tudós legyen, hogy jó lelkiismerettel és isteni félelemmel amit tud, azt másokkal közölje, tanítványait mint atyjuk, úgy szeresse. Tanítsa őket világosan, röviden és tökéletesen. Őket Isten előtt való könyörgésében megemlítse. Ne legyen ajándékokon kapdosó; tanítványainak erkölcsét és nyelvét igyekezze leginkább újítani. Egyedül csak arra igyekezzék minden dolgában, hogy tanítványaival magát megszerettesse...”
Alakja megjelent a magyar irodalmi művekben, versekben, regényekben és drámákban is: Áprily Lajos verse: Tavasz a Házsongárdi temetőben (vers), Kacsó Sándor: Lassan megvirrad (novella), Németh László: Apáczai (dráma), Páskándi Géza:Tornyot választok (dráma), Szenczei László: A koldusdiák (regényes életrajz)
(forrás: Kéri Katalin: Apáczai Csere János)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése