Egy lakosra évente 30-35 dkg méz, vagyis naponta 1 grammnyi jut.
Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME)
kezdeményezésére 1994-től minden év április 30-án ünnepeljük
Magyarországon a Méhek Napját, amikor a méhek természetben betöltött
szerepére, és a méz, valamint a méhészeti termékek jótékony hatásaira
hívják fel a figyelmet.
A Méhek Napja alkalmából a méhek védelmének fontosságára is szeretnék felhívni a figyelmet, hiszen a méhek megporzó munkája nélkül nem lenne élet a Földön. Ezért kell óvni őket: ilyentájt, amikor virágoznak gyümölcsfák a keretekben, kérünk mindenkit, fokozottan gondoljon a méhek védelmére, és nappal, amikor a méhek aktívak, ne permetezzen semmilyen vegyszerrel.
Aki védi a méheket, óvja a természetet is!
A méh háziasítása az I. e. 6–4. évezredben mehetett végbe, és a vadméhek lépeit már az előember is fosztogatta. A méhet nemcsak mézéért, hanem viaszáért is nagyra becsülték. A méhállam szervezettsége, a méhkirálynő herék és munkások fölötti „felsőbbrendűsége”, az a vélt képessége, hogy „szűzen” is korlátlanul ad életet újabb és újabb rovarnemzedékeknek, már a háziasítása előtti időben foglalkoztatta az embert.
Epheszoszban, a termékenységkultusz ókori központjában – itt telepedett le, és halt meg a legenda szerint Mária – az anyaistennőt „Nagy Méh” néven és alakban tisztelték. (Eleink is az anyaság szimbólumának tekinthették a méhanyát: ezt tanúsítja méh szavunk két jelentése, illetőleg a lép és méhlepény elnevezések közös eredete.) Később tavaszi istennők háziállata lett és Erósz (Cupido) attribútuma (a méhcsípés és Ámor nyila közt egy kedves antik rege von párhuzamot). A keresztény kalendárium is tavaszjelképnek tekinti.
A Méhek Napja alkalmából a méhek védelmének fontosságára is szeretnék felhívni a figyelmet, hiszen a méhek megporzó munkája nélkül nem lenne élet a Földön. Ezért kell óvni őket: ilyentájt, amikor virágoznak gyümölcsfák a keretekben, kérünk mindenkit, fokozottan gondoljon a méhek védelmére, és nappal, amikor a méhek aktívak, ne permetezzen semmilyen vegyszerrel.
Aki védi a méheket, óvja a természetet is!
A méh
Tavasz beköszöntével, a téli nyugvás után szárnyra kelnek ismét a méhek. Elsősorban – még a nagyböjt idején – kitakarítják a kaptárt – ez a megtisztulásuk ideje, ahogy hajdanán mondták –, aztán felkészülnek az új ivadékok érkezésére, majd mikor már virágzik az erdő, mező, kirajzanak.A méh háziasítása az I. e. 6–4. évezredben mehetett végbe, és a vadméhek lépeit már az előember is fosztogatta. A méhet nemcsak mézéért, hanem viaszáért is nagyra becsülték. A méhállam szervezettsége, a méhkirálynő herék és munkások fölötti „felsőbbrendűsége”, az a vélt képessége, hogy „szűzen” is korlátlanul ad életet újabb és újabb rovarnemzedékeknek, már a háziasítása előtti időben foglalkoztatta az embert.
Epheszoszban, a termékenységkultusz ókori központjában – itt telepedett le, és halt meg a legenda szerint Mária – az anyaistennőt „Nagy Méh” néven és alakban tisztelték. (Eleink is az anyaság szimbólumának tekinthették a méhanyát: ezt tanúsítja méh szavunk két jelentése, illetőleg a lép és méhlepény elnevezések közös eredete.) Később tavaszi istennők háziállata lett és Erósz (Cupido) attribútuma (a méhcsípés és Ámor nyila közt egy kedves antik rege von párhuzamot). A keresztény kalendárium is tavaszjelképnek tekinti.
Jankovics Marcell: Jelkép kalendárium (részlet)