„az első festő, aki nem akarta utánozni a természetet”. (Julius-Meier Graefe)
El Greco 1541-ben született a krétai Iraklion
városában, Domenikosz Theotokopoulosz néven. Nem tudjuk, hogy hol
ismerte meg a festészet alapjait, talán a krétai ikonfestő szerzetesek
tanították. 1560 körül Velencébe ment. Itáliában Michelangelo és
Raffaello halála után a manieristák uralták a művészetet. Raffaello
képei nem ragadták meg az ifjú görög képzeletét, annál inkább
elismeréssel adózott Michelangelo dinamizmusa, expresszivitása és
monumentalitása előtt.
|
Az utolsó vacsora |
El Greco 1576-ban, a spanyol királyság fénykorában érkezett meg
Madridba. A nagy reményekkel érkező „görög” alaposan csalódott: az udvar
nem ismerte fel tehetségét, s ezért Toledóba költözött. Ez a város
biztosította a művész számára mind az anyagi, mind az alkotói nyugalmat
és rövidesen számtalan freskóra és portréra kapott megrendelést.
Igazi közönségsiker volt a „Krisztust megfosztják ruháitól” című
festménye, több mint száz azonos témájú képet készített a megrendelők
kívánságára. Országos elismertséget szerezhetett volna, ha élni tud II.
Fülöp felkérésével és a királynak tetsző alkotást készít az Escorial
oltárára. A „Szent Mór vértanúsága” azonban nem nyerte meg az uralkodó
tetszését.
|
Toledo látképe |
Toledóba visszatérve teljesedik ki a festő egyéni ecsetkezelése.
Számtalan szentképet festett, ezek a művek egyre inkább látomásszerűek,
misztikus víziókká váltak. A színek egyre erőteljesebbek lettek, alakjai
valószínűtlenül megnyúltak, az arcok az emberi érzések mind pontosabb
kifejezői lettek. Legkedveltebb témája Assisi Szent Ferenc volt. Pályája
zenitjére a századfordulón jutott, anyagi gondjai nem voltak, így
minden figyelmét a festészetre fordíthatta. Toledo zárt, fanatikus hívő
lakossága elősegítette a művész miszticizmusát, végleg szakított az
itáliai hagyományokkal, képszerkesztési sémákkal.A „görög” 1614-ben halt
meg hosszú betegeskedés után, holttestét a Santo Domingo el Antiguóban
helyezték el. Négy évvel később koporsóját egy másik templomba vitték,
amely azóta elpusztult, ezért nem tudjuk, hol lehetnek most csontjai.
Forrás: József Attila Könyvtár - Dunaújváros
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése