1906. április 13-án született Samuel Beckett

„... arra is ügyelnünk kell, miféle csendet őrzünk meg...”

 

"Csak azt tudom, amit a szavak tudnak, és a holt tárgyak, és nem is kevés az, bizony elmondhatom, van eleje, közepe és vége, mint a jól szerkesztett mondatoknak, meg a hullák hosszú szonátájának. És őszintén szólva nem is fontos igazán, hogy ezt vagy éppen amazt mondom. Alkot az ember, ha beszél. Nem jó, téves, mint mindig! Nem alkotunk semmit, azt hisszük, alkotunk, de nincs menekvés, csak a leckénk töredékeit mondjuk fel dadogva, amit valaha kívülről tudtunk, de rég elfelejtettük, könnyek nélkül siratjuk el az életet."

Samuel Beckett: Molloy Szeged Szukits Kiadó, 1999. 40. l.

A nagyközönség által hosszú ideig alig olvasott, inkább csak az irodalmi elit által ismert és elismert szerző első jelentős színpadi műve, a Godot-ra várva az abszurd dráma alapműve (1952). A játszma vége (1970)  az író drámai művészetének másik vonalát emeli ki, a teljes semmibe hullás peremén játszódó darab a Lear király paródiájaként is értelmezhető.
Rövid Proust tanulmánya (1931) a szakirodalomban máig kiemelkedőnek számító filozófiai értelmezés, és bár Proust műveiről alig beszél direkt módon, de már saját későbbi filozófiájának vázlatát adja. A visszhang csontjai (1936) című verseskötetét a szürrealista automatikus írás, T. S. Eliot-i költői példája ösztönözte. A szürrealisták által kedvelt fekete humor változata Murphy (1938)című regénye. Beckett hősei elidegenedett világban élnek, mégsem képesek lemondani a jelentésről, létezésük értelmét keresik és makacsul igyekeznek kitartani a legvégső időkig.

Forrás: József Attila Könyvtár - Dunaújváros