1695. április 13-án halt meg Jean de La Fontaine

"Nem annyira a csínját, mint inkább a hasznát kell becsülni ennek a munkámnak. "

 

La Fontaine népszerűségét elsősorban állatmeséinek (fabuláinak) köszönheti, bár írt elégiákat és színműveket is. Fabulái 12 könyvben jelentek meg, az első hatot az ifjú trónörökösnek írta, ezekhez Phaedrus ismert állatmeséit verses formában lefordította franciára.

A következő hat már nem annyira gyermekeknek, inkább felnőtt olvasóknak szól. A mesékbe szőve éles iróniával bírálta kora társadalmi erkölcseit, az emberi gyarlóságokat, XIV. Lajos és a spanyol király között lévő vetélkedést. Elemzői szerint az utolsó állatmesék írásának idején La Fontaine már azzal a szándékkal alkotott, hogy az állatok javára ítéljen az emberek felett. Leghíresebb állatmeséi A holló és a róka, A tücsök és a hangya. Fabuláit a francia grafikus, festő és szobrász, Gustave Doré illusztrálta.

A holló meg a róka (fordította: Kosztolányi Dezső) Holló úr ült a fatetőn Csőrébe sajt volt, jókora, S kit a jóillat csalt oda, A róka szólt hízelkedőn: "Á, jónapot, te drága holló! Mi szép vagy! nincsen is hozzád hasonló! Nem tódítok, de hogyha hangod Olyan, mint rajtad ez a toll, ó

Akkor a madarak között első a rangod." A holló erre rendkívül örül, Torkán egy hangot köszörül, Kitátja csőrét, földre hull a sajtja A róka felveszi és egyre hajtja. "A hizelgő, akármi fajta, Azokból él, akiknek hízeleg: Felér a sajttal ez a lecke - vedd." A holló ámul, pironkodva, végre Megesküszik, hogy nem megy soha jégre.

Forrás: József Attila Könyvtár - Dunaújváros