1900. március 23-án halt meg Zsolnay Vilmos

"Világhódító volt... Messzi kontinensekre tolta előre katonáit, s mindenütt ütközetet nyert. Az agyag fegyver lett kezében, szebb uniformist pedig még nem kapott katona, mint a Zsolnay csudás ércfényben lángoló lüszterei. Vékonyka  szivárványszerű lehelet a törékeny fajansztestben; agyag, amely érccé pirul. De minő művészet van ebben a földátalakításban! S azért lett akkora teremtő

talentummá Zsolnay, mert elméjével egészen behatolt a természet matériáiba, s úrrá lett fölöttük.
Hasonló győzelmet csak kevés ember arat. És mégsem babérból vetette az ágyát. Kötényt kötött maga elé a pécsi fazekas, beállott a korongok és agyagtömbök közé, kezébe vette a mintázófát, kavargatta a zománctégelyeit, szította a tüzet a nagy kohóiban. Munkásművész volt, nem zsúrművész. Egy diadalmas ember, aki szent naivsággal csak úgy tudott élni, hogy egyre mímeli a nagy teremtőt. Ez hatalmas, isteni munka."

(forrás: Katona Imre: Zsolnay Vilmos Bp. 1977, Gondolat 6. l.)

Zsolnay Vilmos festőnek készült, tehetségét a porcelánkészítés terén is kamatoztatta: feltalálta a fagyálló pirogránitot, egy új, az épületek díszítésére szolgáló cserépfajtát, illetve az ő nevéhez fűződik a Wartha Vince által feltalált eozin alkalmazása a kerámiaművészetben.

Zsolnay gyára volt a világon az első, amely ezzel a titkos összetételű. zöld és kék színekben pompázó anyaggal dolgozott (az eozin különlegessége, hogy színét nem anyaga, hanem a megtörő fény adja), mely 1891 unikum jelleget ad a pécsi porcelánmanufaktúra által készített porcelánoknak. Elsősorban merész újításai és találmányai révén Zsolnay már az 1873. évi bécsi világkiállításon Ferenc József-érdemrenddel büszkélkedhetett, öt évvel később pedig Párizsban megkapta a kiállítás nagydíját (Grand Prix) és a francia Becsületrendet is.

A Zsolnay-gyárnak nem csak Magyarországon, hanem szerte Európában, de még a tengerentúlon is számos megrendelője akadt, így az 1870-es években még 20 munkást foglalkoztató üzem dolgozóinak száma jócskán felduzzadt.

forrás: Zsolnay Vilmos születése (rubocin.hu)