1870. augusztus 31-én született Maria Montessori
„Segíts nekem, hogy magam tudjam csinálni!”
Maria Montessori Olaszország első orvosnője volt. 1898-tól gyógypedagógiai intézetet vezetett, majd további egyetemi tanulmányok folytatása után
pedagógusi diplomát szerzett.
1907-ben Rómában megnyitotta az első Gyerekházat 3-6 éves gyermekek számára ("casa dei bambint"), ennek nyomán kialakuló módszere hamarosan világszerte elterjedt. Pedagógiai rendszerének kidolgozásakor a gyermek alapos megismeréséből, megfigyeléséből indult ki, a tanításközpontúság helyett az önálló tanulást helyezte előtérbe.
Maria Montessori pedagógiájának alaptézise máig nem avult el:
„a gyermek tisztelete, mert Maria Montessori szerint minden gyermekben él a cselekvési vágy és a világ megismerésének igénye, ennélfogva biztosítani kell számukra a spontán, szabad tevékenység lehetőségeit, a megfelelő környezetet.
A gyermek maga végezzen el mindent, ami fejlődését elősegíti, önmaga alkossa meg képzeteit, fejlessze érzékszerveit, építse fel tudatát. A nevelő nem 'informátor' hanem a tanulók individuális önművelési folyamatának hátterében tevékenykedő 'organizátor.' Az öntevékenységhez a pedagógiai célok megvalósításához szükségesek a nevelés tartalmát hordozó, önerősítésre, önfejlesztésre épülő speciális fejlesztő eszközök, amelyekkel a gyermek szabadon, saját időbeosztása szerint tevékenykedik, szem előtt tartva társai érdekeit.” (Kurucz Rózsa)
Nevelési célok, feladatok a Montessori-pedagógiában:
- szabadságra, önállóságra, önművelődésre nevelés azáltal, hogy a gyermek fejlettségi szintjére és a felfedezés örömére épít,
- a gyermeki tevékenységhez nyújtott optimális segítségnyújtás,
- az akadályok elhárítása a gyermek fejlődése elől,
- a fejlődés feltételeinek biztosítása: amire képes a gyermek, azt önállóan is elvégezhesse: "Segíts nekem, hogy egyedül dolgozhassak!
- a kibontakozó tevékenység célja, hogy gyermeket saját fáradozásai útján segítse hozzá az egyre nagyobb mértékű önállósághoz és tökéletesedéshez.
Forrás: fejlesztok.hu