Egy művészbarátság története

Rippl-Rónai fényképe

A Magyar Nemzeti Galéria (MNG) C épületében ismét óriási mesterek kiállítása tekinthető meg 2015. április 6-ig. Egy magyar festő és egy francia szobrász új fejezetet nyitott a művészettörténetben a 20. század hajnalán, nevezetesen Rippl-Rónai József (1861-1927) és Aristide Maillol (1851-1944).

Rippl-Rónai portréja Maillolról, 1899.
A megnyitó előtti sajtótájékoztatón Baán László főigazgató elmondta, hogy a két nagy művész legendás barátsága nemcsak a franciaországi tíz évig, hanem levelezésük folytán életük végéig tartott, ennek mintegy kétszáz dokumentumát és műalkotásait látjuk most az MNG-ben. A műtárgyak a Szépművészeti Múzeumból, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumból, a párizsi Musée d'Orsay-ból és a Fondation Dina Vierny - Musée Maillol-ból érkeztek. Kiemelendő az ideiglenesen hazatért Rippl-Rónai portré Maillolról, amit a magyar közönség itthon 1936-ban, közel nyolcvan éve nézhetett meg utoljára. Eredetileg Petrovics Elek tulajdonában volt, és ő ajándékozta el a Musée d'Orsay-nak.
   Baán László bejelentette, hogy 2016-ban ez a kiállítás Párizsba megy a Gránit Bank támogatásával. A megnyitót jelenlétével kitüntette Maillol fia és leánya, valamint Olivier Lorquin, a párizsi Musée Maillol igazgatója és őexcellenciája Roland Galharague nagykövet is.   

Maillol képe a feleségéről, 1894.
A sajtó képviselőit Földi Eszter kurátor kalauzolta végig a tárlaton.
Rippl-Rónai Münchenben, majd 1884-től Párizsban tanult Munkácsy Mihály műhelyében. 1884-ben érkezett a francia fővárosba Maillol is, aki eleinte szintén festőnek készült. 1894 előtt egyik művészi körhöz sem kapcsolódtak, mert azok közegében magányosnak érezték magukat. Rippl megállapította: „igen kevés, talán 4-5 embert kivéve mindenki banális, ízléstelen és még hozzá érdekhajszoló is". Rippl közeli barátjával, a művelt James Pitcairn-Knowles társaságában művészi grafikával, litográfiával, fametszettel foglalkozott, készített mappákat, nyomatokat, plakátokat, albumokat, hogy a rajzot önálló műfajként népszerűsítsék.

Rippl-Rónai: Pierre Bonnard arcképe
1894-ben kapcsolódtak a Nabi csoporthoz (Maurice Denis, Pierre Bonnard, Édouard Vuillard, Félix Vallotton, Paul Élie Ranson, Kar Xavier Roussel, Henri Gabriel Ibels, Paul Sérusier, Jan Verkade, Georges Lacombe), amelynek tagjai Gauguin és a pont-avoni iskola művészetelméletét tették magukévá. E társasággal ismertette össze Rippl Maillolt.

Rippl-Rónai: Patakiné arcképe
1890 és 1894 között Maillol és Rippl párhuzamosan készült női portréi sorakoznak (mintegy 20 mű). Álomszerű, irreális személyek a korabeli festői-irodalmi-zenei (Cézanne, Debussy, Mallarmé) szimbolizmus hatására, miközben megszabadították a művészetet a sallangoktól. A Nabik a művészet kiterjesztését tűzték ki célul az iparművészetekre, a litográfiákra és az illusztrációkra. Rippl az 1890-es évektől kezdett festeni. Közös kiállításukról tanúskodik itt Édouard Vuillard munkája és Rippl Lazarine-ről, a barátnőjéről, későbbi feleségéről festett képe. A siker megerősítette Rippl-Rónait, hogy jó úton jár.

Maillol: Tengerben fürdőző nő
Maillol Tengerben fürdőző nő című képében és A hullám című faliszőnyegében a női test és a természet formáinak tökéletessége egyesül éppúgy, mint A mosónő bronzba öntött kisplasztikájában, ami eredetileg kopogtatónak készült. Nőket ábrázoló alkotásait tekintjük a modern szobrászat kezdetének. 1995-től a kisplasztikákon keresztül vezetett útja a későbbi mesterművekhez. A forma lett a szobor legfontosabb jelentése. André Gide ismerte fel először a szobrászi fordulatot: „néma műalkotás", nem szenvedélyes, lázadó formák, mint Rodinnél. „Erő, súly, tömör létezés" - írta róluk 1956-ban a művészettörténész Herbert Read. Szerinte a szobrászatban igazi reneszánszot hajtott végre. Maga Rodin is vásárolt tőle szobrot! Látjuk Maillol vázlatkönyvét, egy-egy mozdulat tanulmányait. Előzményként írásaiban az antik torzókra utal: „a rajzaim segítenek, hogy meglássak bizonyos dolgokat... a tömeg egyensúlya a fontos". Maillol húsz monumentális szobor remekéből a Tuilériák kertjében nyílt meg a Maillol Múzeum. Mind elődök nélküli mestermű, önálló élettel.
Maillol szobor

Rippl-Rónai Józsefre akkor figyelt fel a közönség és a kritika, amikor az 1894-es Salon des Beaux Arts kiállításán feltűnt az Öreganyám című képe - még a fekete korszakából. „Az öregség végtelen szomorúságának költeménye" - írták róla. A mű a Nabiknál azonnal sikert aratott. Az ún sötét tónusos korszakból valók a lámpafényes otthoni vagy városi és a körhintás képek. Rippl ugyanis a körhintánál ismerkedett meg Lazarine-nal. 1899-ben a Nabik galériájában állította ki Fehér felhők - zöld ház a Szajnában című festményét.

Maillol faliszőnyege
Rippl is tervezett szőnyegeket, nem szövötteket, hanem hímzetteket. Mint Mailloléknál, nála is a felesége végezte a hímzést. Itt egymás mellett látjuk Rippl és Maillol gyönyörű faliszőnyegeit.
Rippl faliszőnyege
Sajnálatos, hogy szőnyegei az Iparművészeti Múzeum raktárában elpusztultak a II. világháború alatt, csak kevés maradt meg. Az egyik rajzon látjuk a hímzés fölé hajló Lazarine-t. Egy kisebb kiállítási részben csupán fotókból ismerhetjük meg Andrássy Tivadar tőketerebesi és pesti kastélyába a Ripp-Rónai által tervezett ebédlőt, szintén a megsemmisülés előtti állapotról.

1899-ben Rippl-Rónai és Lazarine Maillol meghívására Neuilly-ből Banyuls-sur-Merbe látogatott. Maillol felesége, Clotilde családiasan fogadta a párt. Ripplt lenyűgözte a táj szépsége, a mediterrán színek és fények, a nyugodt vidéki élet Katalónia határán. Festői palettája kiszínesedett, elhagyta a fekete korszakot, lelkesen dolgozott. Az itt töltött több mint három hónap, a közös kirándulások örökre emlékezetesek maradtak számukra.
   1900-tól Rippl hazaköltözött a francia feleségével, majd 1902-től Kaposváron, a Római-dombon épített házat. A két művész karrierje hamarosan magasra emelkedett, Maillolt szobrászként, Ripplt festőként ismerték el.

1910 után keletkeztek Rippl különös stílusában az ún. 'kukoricás' képei. Az egyiken Petrovics Eleket, a Szépművészeti Múzeum igazgatóját és Meller Simont, a Grafikai Osztály vezetőjét, örökítette meg. Ők voltak Rippl képeinek legnagyobb gyűjtői.
Rippl: Petrovics és Meller
1914-ben Rippl ismét felbukkant Franciaországban és találkozott Maillollal. A kitörő I. világháborúban azonban a festőt osztrák kémkedés gyanújával internálták. Jó témákat talált ebben a közegben is. A barátai, Maillol, Maurice Denis és Pierre Bonnard segítségével tudott kiszabadulni. Rippl és Maillol egyaránt rossz levélíró volt, ritkás levelezésük mégis a legszorosabb barátságról szól. A magyar festő „kedves Mikulásnak" szólította francia társát. Írásaikat humoros rajzok díszítették - látjuk egy filmen és a tárlókban. Rippl-Rónai élete utolsó szakaszában főleg pasztellrajzokat készített. 1927-ben elhunyt. Maillol termékeny szobrászi időszaka 1944-es haláláig tartott.
A két művész barátsága alkalmat ad arra, hogy mindkettőjük munkásságának keresztmetszetét, jellegzetes korszakait megismerjük. A csodálatos, nagyszabású kiállítást kétnyelvű (magyar, angol), illusztrációkkal és irodalmi vonatkozásokkal teli, bőséges katalógus kíséri. A látogatókat audioguide és okostelefonos alkalmazás segíti. A 8-12 éves korosztály részére külön audioguide és feladatlap készült.

Dobi Ildikó - EuroAstra