A Szent István Társulat

Magyarország egyik legrégebbi könyvkiadója, amely 1848-as alapításától fogva napjainkig folyamatosan működik. Valójában egy szervezet és vállalkozás, amely könyveket, tankönyveket, tanulmányokat, napi- és hetilapokat, folyóiratokat, szórólapokat ad ki. A magyar katolikus püspöki kar támogatását élvezi, nyomdatermékei katolikus szelleműek. Elsősorban magyar nyelven, de német, horvát, szlovák, román és rutén nyelven is adnak ki munkákat.

A XIX. század első felében a vallásos könyvek magánkiadásban jelentek meg. Fogarasy Mihály erdélyi püspök kezdeményezésére 1847-ben alakult meg a jogelőd „Jó és Olcsó Könyvkiadó Társulat”, amely a Nyugat Európában már létező hasonló kiadókhoz csatlakozott. A társulat védnöke Kopácsy József hercegprímás lett.
Elsődleges szempont volt a könyvek olcsósága, hiszen a szélesebb tömegeknek elérhetetlenek voltak a könyvek. Első kiadványuk címe: „Keresztény naptár a magyarhoni katholikusok használatára.” Újságokat is adtak ki Katholikus Néplap, Katholikus Hetilap címmel. A társulatnak az alapítás évében ezer tagja volt, ma aktivistának mondanánk őket,  fizetés (tagilletmény) helyett könyveket kaptak. Tagjai és vezetői között megtaláljuk Deák Ferencet, Sennyey Pál és  Majláth György országbírókat, valamint Sommsich Pált, az Országgyűlés elnökét is.
1848 áprilisában alakult meg a független magyar kormány illetékes hivatala, amely az elsők között regisztrálta a Társulatot. A tagok toborzásakor azon túl, hogy a papokat is igyekeztek megnyerni maguk számára, arra is gondot fordítottak, hogy világiakat is beszervezzenek a társadalom minden részéből. A kiegyezéskor már ötezer tagja volt a szervezetnek.
A Bach-korszakot követően vette fel a kiadó a Szent István nevet. Az éveken át tartó elnyomás alatt törekedtek a nemzeti nyelvet ápolni. Kiegyezés után tankönyvkiadó tevékenységbe kezdtek, valamint oktatási segédeszközöket, tanári segédkönyveket jelentettek meg. Ekkor adtak ki számos Magyarországon élő kisebbség nyelvén is műveket. A kiadó fő támogatója ebben az időben Ipolyi Arnold nagyváradi püspök. Újabb folyóiratot is elindítottak „Családi Lapok” címmel, negyedévente pedig a Katholikus Szemle hagyta el a nyomdát.
1869-ben Simor János hercegprímás és a püspöki kar a katolikus népiskolák tankönyveinek kiadási jogát a társulatra ruházta. Megalakult  a tudományos és irodalmi osztály 72 katolikus íróval, akik havonta felolvasó ülést tartottak. A századfordulóra a társulat az ország egyik nagy cégévé vált, székházat építettek. Itt kezdte meg működését  a saját nyomdaüzem, a Stephaneum. Ezzel a beruházással a kiadók közt a Franklin Társulat mögött a második helyen szerepeltek.
1923-ban XI, Piusz pápa az „Apostoli Szentszék Könyvkiadója” címmel tüntette ki a társulatot, ezzel a kor legnagyobb egyházilag elismert kiadói közé került. 1935-től a társulat szerkesztette és adta ki az Élet című szépirodalmi képes hetilapot. Három könyvem nekem is volt annak idején a kiadótól, Koszter atya: Csibészklub, Lurkó és Fulgur (sci-fi!) című ifjúsági regényei.
A második világháborút követően a lapkiadást betiltották, egyedül a Katholikus Szemle maradt életben. A nyomdát és a székházat államosították. A tankönyvkiadás a nyolcosztályos általános iskola bevezetésével megszűnt. A közoktatásról szóló rendelet előírta, hogy az összes iskolatípusban csak állami tankönyvekből lehet tanítani. Csak 1992-ben tudta folytatni a társulat a hagyományos tankönyvkiadói tevékenységet.

  Láng Róbert - EuroAstra