Ó, te dicsőséges
nap! Legnagyobb a történelemben. Neved lángbetűkkel van felírva
az egek magasságában s idelenn a földön, minden magyar szívében.
Akkor is olyan idő
volt, mint most; akkor a felhők sűrű kárpitja mögé bújt a nap,
s esett az eső, szél süvöltött végig az utcákon, mikor
megszólalt Petőfi, mikor az emberek esernyő alatt éljeneztek s
lelkesedtek, mikor a szabad sajtó első példánya, a Talpra magyar!
járt kézről kézre az emberek között, hűvös, szeles időben.
Széttörtük a
rabláncot egyszerűen, és szabadok lettünk. A Szabadság édes
lehelete megérintette arcunkat... s héroszok lettek a félelmes kis
diákokból...
Megírták már ezt
előttem, s meg fogják még ezt utánam írni, elmondják, mit én
mondtam, mit éreztem, mit érzenek... mindaddig, míg magyar fog
lakni e földön, míg magyar anya neveli gyermekét.
Gyermekkorunktól azt halljuk, hogy "szeresd hazádat!" -
hát kell szeretnünk. Vérünkbe megy át.
Mártius Idusán
nemzetiszínű kokárdák és tollak lepik el a kalapokat: a
báránybőr süveget és selymes cilindert egyaránt. Testvérek
leszünk. A szónok "kedves polgártárs"-nak titulál,
összecsókolódzik velünk - mámorában, melybe a Szabadság,
Egyenlőség és Testvériség édes érzete vitte, és másnap... -
másnap elnéz a fejünk felett.
Ó, mért nincs
mindennap Mártius 15-e!
Végzek.
Utolsó kérésem az
egek Urához az, hogy e magyar nemzet nagy betege, kinek minden
percét egy aggódó nemzet kíséri figyelemmel, Kossuth Lajos
gyógyuljon meg, és éljen még nemzetünk dicsőségére a mi öreg
prófétánk.
(1894)
Forrás:
Krúdy Gyula - Magyar tükör
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése