Krúdy Gyula - Mártius 15

Ó, te dicsőséges nap! Legnagyobb a történelemben. Neved lángbetűkkel van felírva az egek magasságában s idelenn a földön, minden magyar szívében.

Akkor is olyan idő volt, mint most; akkor a felhők sűrű kárpitja mögé bújt a nap, s esett az eső, szél süvöltött végig az utcákon, mikor megszólalt Petőfi, mikor az emberek esernyő alatt éljeneztek s lelkesedtek, mikor a szabad sajtó első példánya, a Talpra magyar! járt kézről kézre az emberek között, hűvös, szeles időben. 

Széttörtük a rabláncot egyszerűen, és szabadok lettünk. A Szabadság édes lehelete megérintette arcunkat... s héroszok lettek a félelmes kis diákokból...

Megírták már ezt előttem, s meg fogják még ezt utánam írni, elmondják, mit én mondtam, mit éreztem, mit érzenek... mindaddig, míg magyar fog lakni e földön, míg magyar anya neveli gyermekét. Gyermekkorunktól azt halljuk, hogy "szeresd hazádat!" - hát kell szeretnünk. Vérünkbe megy át.

Mártius Idusán nemzetiszínű kokárdák és tollak lepik el a kalapokat: a báránybőr süveget és selymes cilindert egyaránt. Testvérek leszünk. A szónok "kedves polgártárs"-nak titulál, összecsókolódzik velünk - mámorában, melybe a Szabadság, Egyenlőség és Testvériség édes érzete vitte, és másnap... - másnap elnéz a fejünk felett.

Ó, mért nincs mindennap Mártius 15-e!

Végzek.

Utolsó kérésem az egek Urához az, hogy e magyar nemzet nagy betege, kinek minden percét egy aggódó nemzet kíséri figyelemmel, Kossuth Lajos gyógyuljon meg, és éljen még nemzetünk dicsőségére a mi öreg prófétánk.

(1894) 

Forrás: Krúdy Gyula - Magyar tükör