A Nagyhét liturgiája - Virágvasárnap

A körmenet

Virágvasárnap emlékező szertartással felidézzük az Úr Jézus szamáron való diadalmas bevonulását a szent városba, Jeruzsálembe. A virágvasárnapi istentisztelet az egyik leggazdagabban kiépített vasárnapi liturgia. Nagyhétről attól a perctől beszélhetünk,

amikor Virágvasárnapot megünnepelték.

Ezt a vasárnapot az emlékező körmenettel Jeruzsálemben kezdték el. Nagyon ősi eredetű ünnep, s napjainkig is a jeruzsálemi püspök személyében magának az Úrnak bevonulását ünneplik jelképesen a szent városba. Volt idő, mikor a püspök szamárháton vonult be, a hívek pedig ruhájukat terítették elébe. Ilyen körmenetről a magyar liturgiában is tudunk, például a pécsi egyházmegyében a hívek ruhájukat leterítették az útra. A körmenet monasztikus leírásában, a Pray-kódexben találunk egy igen kedves mozzanatot: a „Percutiam Pastorem”-et. A papot barkaággal megveregették, a Szentírás szavára emlékezve, hogy „megverem a pásztort, szétszéled a nyáj.”

A VIII. századtól szokásos az ún. missa sicca, szárazmise. Ennek liturgikus felépítése ugyanis a szentmisével azonos: van introitusa, orátiója, olvasmánya; a graduale helyett van két responzórium, azután pedig a Jézus bevonulásáról szóló evangélium. A kenyér és bor felajánlása helyett a pálmaágak felajánlása következik, majd elhangzik a prefáció és a Sanctus. A mise átváltoztatása helyett a szentelési imák következnek, majd a pap szenteltvízzel meghinti és megtömjénezi az ágakat. A misében most következne a szentáldozás, amit itt az ágak kiosztása helyettesít.

Az Éneklő Egyház egy ünnepélyes, négy stációból álló bevonulás lehetőségét állítja elénk. A gyülekezés helyére kereszttel és gyertyával kivonul az asszisztencia, közben a körmeneti éneket énekeljük: „Üdvünknek boldog ünnepe” (Magnum salutis gaudium-himnusz; 801. szám).

Az első stáció az ágak megszentelése egy könyörgéssel, szenteltvízzel, tömjénnel. Itt éneklik a „Hozsanna Dávid Fiának” antifonát (Hosanna Filio David; 802. szám), és itt hangzik el a Virágvasárnapról szóló evangélium (Mt 21,1-9), mert a misének az evangéliuma maga a Passió lesz. Tovább indul a menet a körmeneti énekkel (801. szám).

A második stáció az ágak leterítése. A körmenet megáll egy alkalmas helyen, a pap átveszi a keresztet a keresztvivőtől, gyermekek lépnek elébe, ágakat terítenek a földre, amelyeken a pap áthalad, míg ezt éneklik: „Jeruzsálem gyermeknépe pálmafáknak ágait hozván” (Pueri Hebraeorum tollentes; 803. szám).

Harmadik stáció a ruhák leterítése. Gyermekek díszes ruhát hoznak a körmenettel szemben, a „Jeruzsálem gyermeknépe leterítvén ruháit” antifonát éneklik (Pueri Hebraeorum vestimenta; 804. szám), miközben a nép azt megismétli, a ruhákat leterítik az útra, a pap ismét kereszttel kezében áthalad rajta. Ismét körmeneti énekkel folytatjuk a menetet.

Negyedik stáció már a szentély diadalíve alatt, a szentély előtt lehet: hódolat Krisztus Király előtt. A körmenet csúcspontja az ünnepi himnusz éneklése, elsősorban a gyermekek hódolata: „Dicsőség és dicséret Tenéked” (Gloria laus et honor; 805. szám). Ennek verzusait lehetőleg gyermekcsoportok énekeljék a kereszt elé lépve, s a refrén alatt mély meghajlással hódolva. Egy befejező könyörgéssel zárul a körmenet. A pap eddig piros palástot hordott, most piros miseruhát (kazulát) ölt magára, és kezdődik az introitus: „Mi pedig dicsekedjünk” (Nos autem gloriari; 541. szám).

A II. vatikáni zsinat utáni reformok igen leegyszerűsítették a szertartást. Alkalmas helyen röviden megtörténik az ágak megáldása (melyeket már kezükben tartanak a hívek, tehát elmarad az ágak kiosztása), majd énekes körmenet után azonnal az orációval kezdődik a mise. Sőt az egész szertartást helyettesítheti egy ünnepélyes bevonulás (introitus), mely közben mindenki ágat tart a kezében. Az új szertartáskönyvek egyáltalán nem szabályozzák az énekrendet, de a régi kis antifonákat és a „Gloria laus”-t választhatóként felsorolják.

A mise

Ennek a szentmisének különlegessége a passió éneklése. Az újabb előírások is lehetővé teszik, hogy maradjunk a régi szokásnál, amely szerint ezen a napon minden évben Szent Máté evangéliumából énekeljük a szenvedés evangéliumát, vagyis a Passiót dramatizálva (tehát szereplőkre és kórus - turbára felosztva).

Az önállóságra emelkedett olvasó-tónusok közül legfontosabb a passió. Jézus szenvedéstörténetét ősi idők óta a nagyhét négy napján olvasták a misében: Virágvasárnap Máté, nagykedden Márk, nagyszerdán Lukács, nagypénteken János evangéliuma szerint. A passió-tónus kvintambitusú recitációs modell, melyhez azonban utólag két további szakaszt fűztek: egy mélyebbet a Jézus szavait idéző mondatokhoz, és egy magasabbat az összes többi bibliai szereplő szavaihoz. A második évezredben szokásba jött, hogy a három szakaszt három személy között megosszák. Az eredeti olvasmány-tónus tehát az elbeszélő részeket olvasó „evangélista” szólamában látható. Az európai passiódallamok többsége a „dúr” olvasmánytónus fejleménye. A magyar hagyomány a „moll” olvasmánytónusból létrejött passiót tartott fenn. Jézus szavait itt nem mélyebb ambitusban éneklik, hanem a túba kerül mélyebbre, a moll pentachord második fokára. A harmadik formula itt is a túbahang és annak felső kvartja között helyezkedik el.

Nagycsütörtök

A Nagyhét három utolsó napját: nagycsütörtököt, nagypénteket és nagyszombatot (a húsvéti vigíliával) triduum sacrum-nak, szent három napnak nevezzük.

Nagycsütörtök ősi neve in Coena Domini (az Úr vacsorájának napja), ezzel a névvel a latin liturgia kiemeli az Oltáriszentség illetve a szentmise alapítását. Az ősegyházban e nap volt a felnőtt hittanulók keresztségre való előkészületének befejezése, a megkeresztelendőket megkenték szent olajjal. Ma erre emlékeztet a délelőtti püspöki misében történő krizmaszentelés. A régi liturgiában igen nagy ünnepélyességgel történt az olajszentelés, 12 áldozópap, 7 diakónus és 7 szubdiakónus részvételével. Ma is a papság minél nagyobb részvételével történik az olajszentelés, amely egyben a papság egységének, az egyházi rend alapításának az ünneplése is. A papok megújítják papi fogadalmaikat. A krizmaszentelési mise szertartás- és énekrendjét a hivatalos könyvekből megismerhetik, akik ezen szolgálnak.

Ezen a napon fogadták vissza az Egyház közösségébe a nyilvános vezeklőket is. A vezeklők visszafogadása a római pontificaléban (püspöki szertartások könyve) a II. vatikáni zsinat utáni liturgikus reformig szerepelt. A bűnbánati liturgiának (mely a vezeklők visszafogadásának szertartásából keletkezett) rendjét lásd az Éneklő Egyház 1026. oldalától. Igyekezzünk beiktatni a templomi szertartásrendbe csütörtök délelőtt vagy kora délután. (Esetleg szerda estére elővételezhető.)

Nagycsütörtök szentmiséje nem egyszerűen az Oltáriszentség alapításának ünnepe (erre Úrnapja szolgál), hanem Krisztus kínszenvedésének szent három napját kezdi. Introitusa, gradualéja, offertoriuma az ősi énekrend szerint erre vonatkozik.

Nagypéntek

A liturgiában a nagypénteket Feria sexta in Parasceve-nek azaz az előkészület pénteki napjának nevezik. Más elnevezése a Missa praesanctificatorum, az előre megszentelt adományok ünnepe, tudniillik ezen a napon nincs felajánlás, mert ma maga az Üdvözítő az, aki feláldozza magát. A pap a tegnapról konszekrált ostyával áldozik, innen származik a magyar csonka-mise név.

Zsolozsma. Ha esetleg nem is volt rá módunk a csütörtöki zsolozsmát közösen elvégezni, a pénteki már mindenképpen hozzátartozik a triduum sacrum ünnepléséhez. Alkalmas időpontja csütörtök késő este (az esti mise és oltásfosztás után, vagy pedig egy későbbi időpontban), vagy péntek hajnal.

Zsoltározás: -     mint nagycsütörtökön

Nagyszombat

Eredetileg a zsolozsmán kívül ezen a napon nem volt semmi más szertartás. A liturgia csak szombat este kezdődött, és akkor egész éjjel tartott, ami tulajdonképpen már a Húsvét vigíliája volt. Ekkor szolgáltatták ki a keresztség szentségét is a felnőtt hittanulóknak. A keresztelés után a keresztelőkápolnából a főtemplomba vonultak, ahol ünnepélyes éjféli szentmisét tartottak Allelujával. A IX. században már nagyobbrészt gyermekeket kereszteltek. A szertartás délutánra került, s a mise után elmondták a vecsernyét is.

Liturgia nélküli nap lévén feladatunk az esti szertartás gondos előkészítése. Megjegyezzük azonban, hogy szép és felújítható középkori magyar szokás, hogy a Szentsír előtt egész nap, egymást váltogatva fiatalok, diákok imádkozzák a zsoltároskönyvet, folyamatosan elejétől végéig. Elvégezhetők a kishórák is.

 Összeállította: Kovács Andrea

Forrás: http://penta.hcbc.hu/kantorkepzo/jegyzet/gregorian3.htm