Végvári élet

1. A végvári rendszer kialakulása (hosszú, de érdekes –


1241 tavaszán az országot három irányból megtámadta a tatár. Ekkor IV. Béla (1235-1270) megerősíttette a végvárakat, majd 1242-ben, a tatárjárás után, új végvárakat építetett. Újításaihoz szüksége volt a főurak támogatására, de földadományozásait feltételekhez kötötte: a tulajdonos bizonyos számú katonát köteles kiállítani a király számára; birtokán köteles várat építeni,… (Az ő nevéhez fűződik a kunok letelepítése is. Ezekért nevezik IV. Bélát a második honalapítónak.) Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) idején a török fenyegetés komolyra fordult: a török elfoglalja Szerbiát, Havasalföldet, bosnyák és bolgár területeket; a délvidéki területeken kisebb portyázó hadjáratok zajlanak. Zsigmond első jelentős megmozdulása 1396-ban a Nikápoly török ellenes keresztes hadjárat, nemzetközi harc, ami vereséggel zárul. Külpolitikája defenzív irányt vesz: a védelmet akarja megerősíteni. Főbb intézkedései: 1. A hadsereg növelésére telekkatonás rendszert hoz létre: a földesuraknak meghatározott számú jobbágytelek után is ki kellett állítania katonát. 2. A déli határvidéken ütköző államokat hoz létre: hűbéresévé teszi Havasalföldet és Szerbiát. 3. Nagy anyagi áldozat árán kiépítette az első déli végvárrendszert, Erdélytől az Adriáig. Hunyadi János (főkormányzó) az aktív védelmet választotta a török ellen. (1443-44-ben a Hosszú hadjárat során területeket foglalt el a magyar haderő, pl. Szerbiában. A hadjárat végén a drinápolyi békét Ulászló királyunk felrúgta, ám az így kialakult csatában, Várnánál vereséget szenvedtek a magyarok.) 1448-ban a második rigómezei csatában is vereséget szenvedett Hunyadi. 1456-ban Nándorfehérvárnál győzelmet aratott (Szilágyi Mihály védte a várat, Hunyadi János támogatta anyagilag), így átmenetileg megakadályozta a török előrenyomulást. Hunyadi Mátyás idején (1464-1490) tovább nőtt az ország katonai ereje. A király az államszervezet modernizálásával igyekezett hozzájutni a hadikiadásokat fedező jövedelmekhez. Zsoldosokból megalapítja a legendás Fekete Sereget. A török ellen Mátyás defenzív politikát folytatott. Ő hozta létre a második déli végvárrendszert, mely a törökök támadásait sikerrel védte ki. A legnagyobb győzelmet 1479 őszén, Kenyérmezőnél aratták. Csehország és az Ausztria elleni háborúival erős közép-európai birodalmat akart összekovácsolni, hiszen német-római császárként eséllyel vehette volna fel a harcot a törökkel. Ám háborúi csak meggyengítették az országot: a harcokat ugyan Mátyás nyeri meg, de olyan veszteségek árán, hogy inkább békét kötött és Frigyes fia, Miksa lett a császár. (eredmények: III. Frigyesnek hadisarcot kell fizetnie, Bécs magyar kézre kerül,…) II. Ulászlót (1490—1516) csak a tehetetlen Dobzse (=jól van; lengyel) Lászlóként maradt meg a neve. A kincstár üresen kongott, mivel a Mátyás által bevezetett új adókat megszüntette. A végvárak fenntartására, korszerűsítésére nem jutott pénz. Tudta ezt a török is: egyre nagyobb hadakkal tört be az országba. Ezek mellett Mátyás Fekete Seregének nagy része is zsold híján szétszéledt, a többiek pedig rabolva, fosztogatva tartották fenn magukat. A nemrég még büszke hadat végül Kinizsi Pálnak kellett szétvernie. Idővel elestek a fontos végvárak, 1521-ben Nándorfehérvár. A magyar hadszervezet pénz híján szétzilálódott. Bukás csak idő kérdése volt. / Jól szervezett katonaság híján inkább keresztes hadjárat indítását tartották sokan megoldásnak (Nándorfehérvár védelme volt a példa). 1514 elején a pápa meghirdette, hogy mindenki, aki a török ellen fegyvert fog, bűnbocsánatban részesül. Nálunk a török fenyegetettség miatt tízezrek álltak zászlók alá (jobbágyok, kisemmizett kisnemesek). A ferences szerzetesek azt prédikálták, hogy a török támadás Isten büntetése a nagyurak bűnei miatt. Székely Dózsa György (katona, nemes) vezetésével a sereg a nagyurak ellen fordult. Végül Szapolyai verte szét a „hadat”. / Két év múlva II. Ulászló meghalt. II. Lajos (1516—1526) uralkodása alatt Szulejmán szultán Magyarország meghódítását határozta el. 1521-ben Nándorfehérvár elestével megnyílt neki az út az ország belseje felé. (A tárgyaló magyar védőknek szabad menekülést ígért a török, de mégis lemészárolták őket.) 1526-ban Mohács is elesett : Tomori Pál (kalocsai érsek; katona; ferences) már 1523-tól meg akarta szervezni a magyar védelmet, de a király nem adott rá pénzt, így a 60 000 képzett, jól felszerelt törökkel szemben kb. 25 000 magyar védte az országot. Szapolyai János (erdélyi vajda) kisebb seregével nem csatlakozott hozzá: az uralkodó ellentétes parancsokat adott neki, hogy menjen-e segíteni, vagy Erdély védelmére koncentráljon inkább. Az ütközetben meghalt II. Lajos is. Ezek után a magyar trónért ketten versengtek: Ferdinánd (osztrák uralkodó: II. Ulászló neki ígérte a koronát, ha a fia utód nélkül hal meg) és Szapolyai János (erdélyi vajda: húsz éve a magyar nemesek úgy döntöttek, hogy ha kihal a Jagellók férfiága, csak magyar embert választanak meg a trónra). Végül mindketten megkoronáztatták magukat, Magyarország kettészakadt. Így lett I. János (1526—1540) és I. Ferdinánd (magyar király: 1527— 1564) is király. 1527-ben már háborúztak, és Szapolyai a szultántól kért támogatást. 1529-ben a segítső török hadak újra végigpusztították az országot. A fővárost, Budát átadták ugyan János királynak, de a legtöbb elfoglalt végvárat maguknak tartották meg. Emiatt 1538-ban Váradon Ferdinánd és Szapolyai békét kötöttek: János halála után az ő területeit is Ferdinánd örökölte volna, ám a haldokló Szapolyai 1540-ben úgy döntött, hogy trónját a keleti országrésszel és Erdéllyel fiára, János Zsigmondra (1540-1571) hagyja. A gyerek gyámja Martinuzzi György (= Fráter György; kiváló diplomata, pálos szerzetest). Ferdinánd bosszúból titkos megállapodásukat az ellenség, a szultán tudomására hozta. 1541-ben a török hadsereg újra Magyarországra érkezett. A csecsemőkorú király és helyette uralkodó édesanyja, Izabella számos előkelővel együtt Budán tartózkodott. A vára alá érkező szultán — barátságot színlelve — ebédre hívta meg őket. Ám az ebéd végén sok magyar előkelőt fogolyként vittek magukkal, akiknek többsége nem is szabadult ki soha többet. (A hagyomány szerint itt született a mondás: „hátravan még a fekete leves”, vagyis: a baj még csak most jön. A törökök azzal tartóztatták az indulni akaró magyarokat, hogy várjanak, mert a kávé — a „fekete leves” — még nem készült el. Amikor felszolgálták az italt, elfogták a meglepett urakat.) Miközben a magyar királyné és kísérete gyanútlanul a szultán sátrában időzött, a török katonák, mintha csak nézelődnének, besétáltak Buda várába. Egy jeladás után hirtelen valamennyien fegyvert ragadtak. A váratlan támadás ellen a védők nem tudtak semmit tenni. Az ország fővárosa vilájetszékhely lett, 145 évre a török kezére került. Az ország három részre szakadt. 1.Erdélyben és a Magyarországtól hozzá csatolt keleti vármegyékben (=a Részek, latinul Partium) János Zsigmond és édesanyja uralkodtak: adót kellett fizetniük a szultánnak. ámadásaikkal az ellenfél várát csak ritkán tudták elfoglalni. A környék népének viszont sok szenvedést okoztak. Emiatt egész vidékek váltak lakatlanná. Némi védelmet a portyázás ellen csak az jelentett, ha a parasztok minél nagyobb településre költöztek, ahol össze tudtak fogni. Az Alföld hatalmas kiterjedésű, falusias külsejű települései, mezővárosai (például Kecskemét, Nagykőrös vagy Debrecen) ekkor jöttek létre. NEHÉZ ÉLETKÖRÜLMÉNYEK / GAZDASÁGI VÁLTOZÁSOK: Az állandó katonai összecsapások átalakították a mindennapi életet, gazdálkodást is. Korábban a mezőgazdaságban a szántóföldek megművelése és állatok tartása egyaránt elterjedt volt. A török időkben a marhatenyésztés egyre fontosabb lett. A hatalmas termetű szarvasmarhákat igen jó pénzért lehetett eladni Nyugat-Európa piacain. Legeltetésük, terelésük nem volt könnyű dolog. Az ezzel foglalkozók igencsak fárasztó életet éltek. Nemcsak az akkor még elterjedt farkasoktól, medvéktől kellett megoltalmazniuk az állatokat, hanem a környéket fosztogató katonáktól is. A marhák hajtói, akiket hajdúknak neveztek, szilaj, olykor kegyetlen emberek voltak, de kiváló vitézek is. Őket az egymással küzdők, a törökök, de főleg Erdély és a királyi Magyarország uralkodói is gyakorta fogadták fel katonának. A VÁRAK: 1. Az 1550-es évek közepétől a bécsi Haditanács olasz hadmérnököket küldött, akik a korszak haditechnikai követelményeinek megfelelően átépítették a legfontosabb végvárakat (Győr, Szigetvár, Eger). Az olasz mesterek az ágyúk megnövekedett szerepének megfelelően a lovagvárak külső tornyait a falsíkból kiugró bástyákkal (=olasz- vagy fülesbástyát) cserélték fel. Pl. Győr, Eger, Szigetvár. Ezek a sokszög alaprajzú bástyák messze a várfalak elé nyúltak, így a védők tűz alá vehették a falakat megmászni igyekvőket, védhették a szomszéd bástyát, míg maguk védve voltak a belövések ellen. Az ellenség ágyúállásai és a vár közé külső sáncokat emeltek (=külső vár). 2. A drága kővárak mellett építettek "magyar módra" palánkvárakat is. Tölgyfagerendákat vesszőfonással kötötték egybe, közé földet döngöltek, majd - a tűz elleni védekezésül -kívülről sárral betapasztották. Huszárvárnak is nevezték ezeket, hiszen nagyszámú lovasság is tartózkodhatott az így körülzárt mezőn. VÉGVÁRI VITÉZEK: A végvári katonaság önálló társadalmi rétege (=vitézlő rend), amely a nemesség és a parasztság között helyezkedett el: privilégiumokra törekedett, s jobbára a nemességgel tartott. Tagjai között képviseltetve volt minden társadalmi réteg: főurak, kisnemesek, jobbágyok. Sokszor zsoldtalansággal küszködtek. A végvári vitézek ezért úgy igyekeztek segíteni magukon, hogy elvették a parasztoktól azt, amire szükségük volt. Részt vettek a marhakereskedésben, a végvárak mellett földet, szőlőt hasítottak ki, s azt művelték. Gyakran megszerezték a kocsmáltatás jogát is. A bécsi udvar többször meg akarta szüntetni ezt a réteget, de ezek a próbálkozások fegyveres ellenállásba ütköztek. KULTÚRA: A végvári harcok közepette is virágzott a magyar kultúra: a portyázások, ostromok, bajvívások megjelentek a magyar művészetben is. Históriás énekek örökítették meg a vitézek hőstetteit. Tinódi Lantos Sebestyén is egyike volt a „históriásoknak”; akik általában kiöregedett végvári vitézek voltak. Balassi Bálint (1554-1594) a magyar reneszánsz költője. A szerelem, a természet szépsége, a vallásos hit mellett a honvédő harc dicsősége is jelentős, vissza-visszatérő téma. Művelt költő, végvári katona, a honvédő harc hősi halottja — Esztergom ostromában veszti életét. Pl.: Egy katonaének (részlet: Az jó hírért-névért s az szép tisztességért ők mindent hátra hadnak, Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak, Midőn mint jó rárók9, mezőn széllyel járók, vagdalkoznak, futtatnak. Zrínyi Miklós barokk eposza a Szigeti veszedelem saját dédapjának hőstettéről szól: Szigetvárat 1566-ban a végsőkig védték. Évszázadokkal később is nagy művek születtek a végvári élet bemutatására. Pl.: Fekete István: A koppányi aga testamentuma, Gárdonyi Géza: Egri csillagok, Jókai Mór: Török világ Magyarországon. 3. Térkép A végvári rendszer és a három részre szakadt ország elhelyezkedése. A hódítások főbb várai. TK II A történelmi része nem mind fontos, de hogy megértsük a körülményeket, le kellett írnom. Mindegyik bekezdésről egy-egy mondatot kell kb. majd mondanunk. A 3 részre szakadást, mint 16. századi végvári életet meghatározó eseményt kell hangsúlyozni! Kell, hogy a felelet tartalmazza a szöveg ezeket: (emelt szintű javítókulcs alapján írtam, de forrásról beszélni még könnyebb lesz) - a várak kettős szerepe állandó készenlétet igényelt (ostromok, portyák) - se az ország, se a birodalom nem volt képes megfelelően ellátni egy ilyen hatalmas rendszert, ezért a katonák nélkülöztek és rablásokra kényszerültek. - a birodalom nem volt képes felmentő seregeket állítani, így a végváriak csak egymásra és önfeláldozásukra számíthattak. - a magyar vitézek lassan eltanulták a portyázó harcmodort, így állandósultak a küzdelmek. - a végvári harcok közepette is virágzott a magyar kultúra: a hősi harcok megjelentek a magyar művészetben is.

Forás: Magyar érettségi tételek - 05 vegvar.hu.doc.- atw.hu