HŰSÉGKUTATÁS

Párkapcsolat vagy jó pár kapcsolat?

Mennyire vagyunk hűségesek manapság? Ha félrelépünk, miért tesszük? Elhallgatjuk vagy bevalljuk? Megbocsátunk vagy kiadjuk a másik útját? Ezekre a kérdésekre kereste a választ a Hallmark csatorna, „A férjem védelmében” címû sorozata által ihletett hűségfelmérés, melyet a magyar lakosság körében végeztek el az elmúlt hetekben. Az eredmény erõteljesen döngeti egyes sztereotípiák kapuit. Egy párkapcsolat alapja, hogy a szerelem fellángolásának lecsengését követõen is kitartsunk egymás mellett. A párkapcsolatban legfontosabb a bizalom, az igazmondás. Bármit is teszünk, ha igazat mondunk, akkor biztos talajon állunk. A hűség vagy a félrelépés hátterében is ezen igazmondás kell álljon. Legalábbis elméletileg, mert úgy tűnik, a gyakorlatban valamiért ez mégsem sikerül, legalábbis sokszor. Indokkal tele a padlás. Ez a téma senkinek sem közömbös, hiszen egy párkapcsolat során átélhetjük életünk legjobb vagy akár legrosszabb élményeit. Mindenkinek van véleménye róla, de ahány ház, annyi szokás. Most fény derül arra, hogy igazából ma mi is a szokás. A Hallmark csatorna 555 személyt kérdezett meg Magyarországon.

A Hallmark csatorna felmérésére Magyarország területén, a 18 év felettiek között került sor. A megkérdezettek kétharmada véli úgy, hogy egy párkapcsolatban a legfontosabb a hőség, 36% teljes mértékben, 40% legtöbb esetben elítéli a hűtlenséget. Annak ellenére, hogy a legtöbb filmben, filmsorozatban és történetben kevés a harmonikus és igazmondáson alapuló párkapcsolat; sőt leginkább ármányról, megcsalásról, hűtlenségről és csalódásról szólnak, a magyar valóság nem teljesen ezt mutatja. A válaszadók közel 59% - a sosem lépett félre, 19% életében egyszer kacsintott kifelé, de megbánta tettét, és csupán a megkérdezettek 22% csalta meg több alkalommal is párját.

HA MÉGIS, MIÉRT?
Ha mégis hûtlenek vagyunk, mi ennek az oka? Miért kockáztatjuk párkapcsolatunkat egy forró éjszakáért? Tudják-e egymásról a két nem képviselői, hogy párjuk miért csalja meg őket? A férfiak szerint a nõk 70%-a akkor lép félre, ha már nem szereti párját, vagy nem érzi t lelki társnak, a válaszok alapján ez azonban csak 30%-ot érint. A nők szerint a férfiak 43%-a nem tud ellenállni a testi csábításnak, a férfiak válaszai alapján, ez az arány azonban csak 20 %. Ennyire nem ismerjük egymást? Akkor mi a legfőbb oka a félrelépésnek? A felmérés szerint a nők leggyakrabban akkor csalták meg kedvesüket, ha állításuk szerint nem kaptak meg tőle mindent, amire szükségük volt (25,2%), illetve ha nem érezték lelki társnak párjukat (20,8%).

Igaznak nyilváníthatjuk azokat az általános vélekedéseket is, melyek szerint a férfiak félrelépése mögött leginkább az áll, hogy nem tudnak ellenállni (20,6%), változatosságra vágynak (16,9%) vagy nem akarják elkötelezni magukat (16,9%). Azt is megállapíthatjuk, hogy ezek az okok a nõknél sem ritkák, ugyanúgy, ahogy a férfiak jelentős része is okként jelölte meg, hogy nem kapott meg mindent, amire szüksége volt. Összességében láthatóak a nemek közötti különbségek, a határok azonban korántsem olyan élesek, mint képzeljük.

A CSALFASÁG MINDKÉT NEMRE JELLEMZŐ
A kérdésre, miszerint a nők vagy a férfiak csalják meg többször párjukat, automatikusan rávágnánk, hogy természetesen a férfiak. Ők ugyanis fennhangon mesélik a történeteket egy-két sör után. A nőkre kevésbé jellemző vagy csak kevesebbet beszélnek róla? A gyengébbik nem képviselőinek 64%-a gondolja, hogy a férfiak gyakrabban lépnek félre, 33% szerint az arány egyenlő, és csupán 3 % vallja, hogy a nők csalfábbak. A férfiak 43 %-a szerint õk csalják meg a másikat gyakrabban, 44%, azt állítja, hogy ugyanolyan mértékben, 12% pedig azt állítja, hogy a nõk a kevésbé hűségesek. A valóság azonban több mint meglepő: minimális az eltérés! A megkérdezett nők 41,1 %-a csalta már meg egyszer vagy többször párját, a férfiaknál ez a szám 41,9%. Ebből látszik, hogy bár a motiváció különbözhet, az eredmény szinte ugyanaz. A nők legalább annyira csalfák, mint a férfiak.

A KÖZÉLETI SZEREPLŐK ÉS A VALLÁSI VEZETEK VÉLEMÉNYE
A beszélgetést Kánya Kata moderálta, a résztvevők között szerepelt Tari Annamária pszichológus; Peller Mariann műsorvezető; Bittsánszky Jánosné családreferens, a Katolikus Egyház képviselője; Kovács Áron műsorvezető; Máthé Réka – a Gyémánt Út Buddhista Közösség képviselője; Kántor Zsuzsanna.

Mennyire igaz az „evolúciós program”- elmélet? Mi is a hűség?
Nincs általánosítható megállapítás. Egy nő is lehet ugyanúgy hűtlen, mint egy férfi, csupán ennek hátterében elsősorban a lelki okokat kell keresni, míg a férfiak esetében a testi szükségletek dominálnak inkább.
A hűség fogalmának tisztázása során a katolikus egyház képviselője a hűség mindennapi, gyakorlati megjelenését szorosan a biztonság megteremtésével hozta összefüggésbe. Emellett egy ideálisnak mondható társkapcsolatban lényeges szerepet tulajdonít az egyén fejlődési lehetőségének, önmaga vállalni tudásának, amelyhez lojalitás és hiten alapuló kitartás is társul.
A buddhisták ezzel szemben a cselekvés szabadságát hangsúlyozzák az egyes cselekedetek következményeinek maximális felvállalásával. Minden működhet, amennyiben az a partnerrel történt nyílt, őszinte és tiszta megegyezésen alapszik, így minden a másik fél tiszteletben tartásával, „nem bántásával” történik.
Pszichológiai szemszögbõl valódi kötödés nem jöhet létre intimitás és bizalom nélkül. A megenged-elengedő attitûd nagyon lényeges, kérdés ennek a mértéke: meddig mehet el a másik fél, mi számít már hűtlenségnek?
Volt, aki úgy vélte, hogy a vágyak elfojtása, az „őstermészet” elnyomása hosszú távon komoly megbetegedéssel is járhat, ezért ajánlatos nem elfojtani ezeket. Persze csak akkor, amennyiben a másik fél is hasonlóképp gondolkodik, s képesek leszünk mindvégig őszinték maradni így is a kapcsolatban. Ha komolyan vesszük egónkat és annak elvárásait – a partnerünk irántunk való hűségével kapcsolatban – vagy birtoklási vágyunkat, az komoly sérüléseket okozhat nekünk, ha partnerünk félrelép.

Meddig tarthat egy házasság? 5-10 csupán vagy akár 35-40 évig is? Mitõl függ ez? Mit kell tennünk?

Abban a résztvevõk többsége megegyezett, hogy az elköteleződés legmagasabb szintje maga a házasság intézménye. Mivel világunkban értékválság van, az elköteleződés és az állhatatosság egyre jobban hiánycikké válik: a házasságok mintegy 54%-a végződik válással.
Minden érintett fél egyaránt felelős a házassága alakulásában, a tettek oda-vissza hatnak egymásra. A hûtlenné válás nem ott kezdődik, mikor fizikai síkon betoppan a 3. fél az életembe, hanem amikor már nem a társam az első a preferencia rendszeremben.

Aki kellőképp kitartó tud maradni, izgalmassá teszi azt partnere számára napról napra, célja, hogy „beletegyen” a házasságba, nem csak „kivegyen” belőle és partnere is ezt teszi, az valószínûleg hosszabb élettartamú házasság elébe nézhet. A felesleges és túlzó féltékenység és birtoklási vágy is erodálhatja a kapcsolatot, hisz megjelenik a bizalmatlanság, mint egyik fő ellensége a házastársi kapcsolatoknak. Az adni akarás és ennek magasabb szintű képessége komoly kohéziós erőt képvisel egy társkapcsolatban, míg az önzés és a kapni akarás elhidegíti a két felet egymástól.
Az eszmecsere során a résztvevők megállapították azt is, hogy bármely megegyezés ellenére sincs jól mûködõ nyitott házasság – a tapasztalatok szerint –, mert az egyik fél a „másik kitekintésének pillanatában” vesztesnek érzi magát legtöbbször.

Nagy Aliz E-mail: nbc_uni_sajto@vizio.hu

Forrás: PR Herald (NBC Universal Networks)