Tények és tévhitek a sóról

A túlzott sófogyasztás és a magas vérnyomás között régóta ismerjük az összefüggést. A lényeg azonban a részletekben van.

Ha végletesen leegyszerűsítve próbáljuk szemléltetni a problémát, egyetlen mondattal elmagyarázható a lényeg: a só megköti a vizet, az erekben keringő vér térfogata megnő, így a vérnyomás is megemelkedik. Ennél természetesen sokkal bonyolultabb élettani folyamatokra vezethető vissza a só káros hatása, a lényeg azonban vitathatatlan. A túlzott sófogyasztás bizonyítottan magas vérnyomást okoz, ami gyorsítja az érelmeszesedést, és érelzáródáshoz vezethet.

Riasztó

1972-ig senkinek sem jutott eszébe, hogy foglalkozzon ezzel a közönséges ízesítőszerrel, ekkor viszont megjelent egy tanulmány, amely évtizedekre megalapozta a só rossz hírét. Lewis Dahl patkányokon kísérletezett, és megfigyelte, hogy a nagyobb mennyiségű sóval etetett állatok nagyobb valószínűséggel pusztulnak el a magas vérnyomás származékos betegségében. A kutatás eredménye egy csapásra bebetonozta a közhiedelmet, miszerint egy lassú halált okozó mérget tartunk a konyhánkban. Ma már tudjuk, hogy a kísérletben szereplő patkányok egy sóra érzékeny törzsből származtak, és olyan mennyiségben kaptak sót, ami emberi léptékben mérve napi fél kilónak felel meg.

Kutatás kutatást követett, tanulmányok ezrei jelentek meg a témában, így ma már jóval letisztultabb képet ismerhetnek meg azok, akik fontosnak tartják az egészséges táplálkozást.

Legyen elég

A só szükséges, sőt létfontosságú az emberi szervezet számára, a kérdés csupán a mennyiség. A WHO szerint napi 3 gramm sóbevitel már elégséges, a maximumérték pedig 5 grammban, teáskanálnyi mennyiségben jelölhető meg. Sajnos az európai fogyasztás ennél jóval magasabb (9-12 g), mi, magyarok pedig még ezt is meghaladjuk, napi 15-20 grammos fogyasztásunkkal.

Napi négy teáskanálnyi sóról van tehát szó. Ezt sokallhatod, ha belegondolsz, hányszor nyúlsz a sótartó után egy nap. És valóban. Nátrium-klorid-bevitelünknek csak egy kis része, 20-25 százaléka származik a sózásból, 75-80 százalékban a feldolgozott élelmiszerek adalékanyagaiból jön össze a riasztóan nagy mennyiség. A Magyar Nemzeti Szívalapítvány szerint a következőképp néz ki a napi sóbevitel nagy részének megoszlása:

• 35 százalék gabonapehely, kenyér, reggeli gabonafélék;
• 26 százalék hús és hústermékek, szalonna, sonka, kolbász, felvágott;
• 8 százalék tej és tejtermékek.

Ha vásárláskor odafigyelnél, hogy a lehető legkisebb sótartalmú ételeket válaszd, figyelned kell a termékek címkéjét. Nem elég, ha édes ételeket választasz, adalékanyagként bármiben bőven lehet só. Ha megnézed például az ásványvizek címkéit, látni fogod, hogy némelyikben a 200 milligrammot megközelítő mennyiségben is előfordul.

A konyhában

Főzés közben kezedben a választás, hogyan, milyen mennyiségben használsz a sóból. Ha a családodnak magas vérnyomással vagy szívelégtelenséggel küzdő tagja van, egyenesen kötelező, hogy jobban ügyelj a só mérsékelt használatára vagy helyettesítésére.

A sópótlók némelyike már eleve ott van a konyhád polcán – ha használod, nem csupán egészségesebbé varázsolod a családi étrendet, de új ízeket is felfedezhetsz. Sópótló lehet a szójaszósz, a porrá zúzott zellermag vagy kapormag, a szárított lilahagyma, a tengeri alga vagy a főtt gabona és a szója erjesztésével előállított miszó. Zöld sónak nevezik azt a fantázia- és vitamindús fűszerkeveréket, amely petrezselyem, zeller, csalán, lestyán, bazsalikom, snidling, majoránna és tengeri só darált keverékéből áll.

Forrás: Ötvenentúl.hu - Gönye László