Pünkösd reggelén

Jövel, oh verseimnek lelke, Lélek!
És vess magot szántóföldjén szivemnek,
Hol dús igék és bús dalok teremnek.
Oh Lélek, el ne hagyj, magamba' félek.

Véresre vernek szörnyű szenvedélyek,
Ha nem vagy itt, hogy őket megalázzad.
Szép szókat adj, szerényen hadd imázzak.
Tetőled tudjam, hogy szép létet élek.

Éjek s nehéz napok nemtője légy te,
Versekkel áldj meg, költővé avass
S én dallal áldlak mindörökre érte.

És verset adj, nagy vágyút, mely övé lesz.
Oh légy velem, ha jön még egy tavasz,
Mutass utat szerelmesem szivéhez.

Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 13. szám

Illusztráció: Lányi Sarolta és Czóbel Béla