Az ősi kínai porcelán nyomában

Ezeréves műhelyek

A Henan tartományi Kulturális Örökség és Régészeti Intézet szakértője, Sun Xinmin szerint az országban gyártott porcelán a kínai kultúra egyik legfontosabb terméke volt hosszú évszázadokon át. Sun és csapata azon dolgozik, hogy a föld alá temetett legendás porcelángyárak égetőkemencéstől, műhelyestől ismét napfényre kerüljenek.

Eddig három jelentős ősi porcelánkészítő műhelyt találtak a régészek: a Henan tartományban lévő Ruyao műhelyt, a Yuzhou városában működött Junyao műhelyt és a Gongyi városában működött, háromszínű termékeiről híres Huangve műhelyt. A kínai kormány mindhárom területet védettség alá helyezte, az egykori műhelyek egyúttal az ország legfontosabb régészeti lelőhelyei közé tartoznak.

Henan tartományt a kínai kultúra bölcsőjeként és a letűnt idők porcelángyártásának központjaként tartják számon. Itt találták meg a világ legrégebben gyártott fehér porcelánját, és ez volt a híres, szürkészöld mázzal bevont porcelánedény bölcsője is, amelyet több mint 3600 évvel ezelőtt készítettek.

A klasszikus iskola kézművesei a Tang (i. sz. 618-907) és a Song (i. sz. 960-1279) dinasztiák idején értek mesterségük csúcspontjára. Ekkorra tökéletesen kidolgozták a porcelánkészítés módszerét.

A tudósok 1987-es feltételezése, mely szerint a Baofeng megyei Qingliangsi falu lehetett a henani porcelánkészítés központja, mára beigazolódott. A régészek 2000-ben feltárták az ezer esztendős Ruyao porcelánkészítő központot. A régészek 15 kemencét, 2 műhelyet, számos szerszámot, némi mázkészítésre alkalmas anyagot és rengeteg porcelán-cserepet találtak.

Harmadik az UNESCO listáján

Sun Xinmin elmondta: az ásatások bebizonyították Ruyao fontosságát. Az itteni műhelyek a császári udvarnak dolgoztak, és híresek voltak azúrkék mázukról, amelyet acháttal vegyítettek. Ez a gyártási technológia a késői Juan dinasztia idején (i. sz. 1271-1368) a sorozatos háborúk következtében egészen a közelmúltig feledésbe merült. A szakértők szerint e nagy múltú kézműipari műhely termékeiből mindössze 70 darab maradt az utókorra, amelynek mindegyike 10 millió dollárt ér.

Amíg a szürkészöld porcelán a Tang dinasztia uralkodó terméke volt, addig az északi Song dinasztia idején a porcelántárgyak színesebbé váltak: a mesterek réz felhasználásával vörös árnyalatú mázat tudtak készíteni. A színes porcelánedények, ivócsészék is a császári udvart gazdagították. A történelmi dokumentumok szerint a 12. század elején alapított birodalmi égetőkemence és műhely évente 36 darab porcelántárgyat készített az udvar részére.

A junyaoi műhelyt és égetőkemencét 1974-ben tárták fel egy Juntai nevű faluban. Akkoriban a szakma az év legfontosabb régészeti eseményeként értékelte a munkálatokat. Az egykori kemence területén ma múzeum áll, melynek célja, hogy a modern kor iparosai segítségével újjáélesszék a tradicionális porcelánművességet.

Gongyi városában 1957-ben leltek rá az egykori porcelánipar emlékeire. Itt készítették a híres háromszínű porcelántermékeket. A "tangsancai", ahogy ezt Kínában nevezik, a Tang dinasztia idején készült. Az ilyen porcelánokat kétszer hevítették fel, és minden felhevítés előtt és után mázzal kenték be őket. Ugyancsak a Tang dinasztia idejéből származik a "Qinghua" nevű jellegzetes kék-fehér díszítésű porcelán. A Qinghua porcelánokról a szakemberek még ma sem tudják pontosan megmondani, hogy mikor készült belőlük az első darab.

Az UNESCO-nak a világ kulturális és természeti örökségét számon tartó listáján Kína 29 helyszínnel - Spanyolország és Olaszország mögött - a harmadik helyen áll .

Forrás: Múlt-kor történelmi Portál