Angol kertművészet

Az angolok igazi kertbarátok. Az ország több száz kertje fogad látogatókat. Egyaránt felfedezhetjük a legelőkelőbb, mondhatni grandiózus parkokat vagy az állami tulajdonban lévő, bérházak mögött meghúzódó apróbb kerteket. Az évszázadok során a kertművészet az országban együtt változott az építészettel és az aktuális divattal. Az mindenesetre igaz az összes stílusra, hogy nem utánozni, sokkal inkább átformálni akarta a természetet.

A kertépíszétet célkitűzései viszont a korszellem szorosan egybefonódva változtak. A középkori kertekben rendszerint egy pázsitos terület és egy szőlőlugas osztotta fel a területet, és esetleg gyümölcsfák és egyéb növények voltak elhelyezve egy parcellán. Ilyen a winchesteri Eleanor királyné gyönyörűen felújított kertje.

A Tudorkori girland-, illetve knot-kertet egyenes határokkal és útvesztővel építették. Az egymásba fonódó levendulagirlandok közötti területeket virágokkal, esetleg gyógyfüvekkel és zöldségekkel ültették be. Az ebben a stílusban épült southhamptoni Tudor-ház lovasszobrok és méhkaptárak is állnak. A Jakab-korban, a 17. században sokkal több növényfajtából bonyolultabb alaprajzú kerteket építettek.

Az egyre rafináltab kivitelezésre remek példa a Blenheim-palota kertje, ahol a kerti tavak között egzotikus növények a díszei a virágágyásoknak. A 18. században a Györgyök korában a nagy kiterjedésű " természetes kertek " ( némi ókori görög és római hatással ) lettek népszerűek. Ekkor született meg a jellegzetesen angol stílusú park, a tájpark tavakkal, erdőkkel és legelőkkel.

Azóta is Anglia legmeghatározóbb kerttervezője a híres Capability Brown. A mértani kivitelezés helyett ő tette divatossá a természetes tájat utánozó parkokat, ahol a facsoportok roppant fontos szerepet kaptak.

Erre a stílusra talán a két legszebb példa Stowe és Stourhead parkja. A 19. században valóságos harc folyt a díszkertek és a természetes parkok hívei között.

A Viktória-kori pompás virágoskertek csodás szökőkutakkal a táképparkok ellenreakciójaként ismét mértani formát öltöttek. Alton Towers kertje gyönyörű példa erre.

A természetes és a mértani hatás közötti küzdelem eredménye és megbékélése a 20. század eklektikus kertépítészete, ahol tökéletes hozzáértéssel ötvözték a régi és a modern formákat. Ilyen kert a gloucestersherei Hidcote-kert is.

Forrás: MagyarokLondonban.com