CSŐGL JÁNOS: HÁZASSÁGI ABC 1. rész

1. Sikerülnie kell

Nem mindig tragédia, ha az ember úgy kezd bele valamibe: "ahogy esik, úgy puffan" - vagyis: örülök neki, ha sikerül, de ha nem, majd másképp folytatom. A házasság nem ilyen eset. Azt nagyon tudatosan kell elkezdeni és az élet végéig vállalni. Aki házasságra lép, biztosnak kell lennie a dolgában, amennyire persze biztos lehet valamiben az ember. Aki házasságra lép, annak mindig tudnia kell, mit miért tesz.

A jegyeseknek és a házasoknak elsősorban azt kell állandóan szem előtt tartaniuk, hogy a házasságuk sikerétől függ, szép lesz-e, sikerül-e az egyetlen életük.

Valóban így van. Az ember életének sikere, szépsége legalább nyolcvan százalékban attól függ, hogyan sikerül a házassága. Lehet, hogy valakinek egyébként nagyszerű az élete - szert tehet vagyonra, lehet makk egészséges, pozíciót vívhat ki magának, lehetnek egészséges gyermekei -, ha nem él egyetértésben élete társával, nem sokat ér az egész. Ha viszont sok nehézséggel kell is megküzdenie, esetleg tragédiák is érik, de hitvesével számíthatnak egymásra, érzik egymás odaadó szeretetét, akkor mégis úgy összegzik a végén: érdemes volt élniük. Igaz a régi mondás: párosan szép az élet. Ha férj és feleség igazi párja egymásnak, minden öröm sokszoros, minden gond és fájdalom a felére csökken.

Azt is megmondom, miért van ez így. Azért, mert van az emberben egy elemi vágy, amit senki más nem tud úgy betölteni, mint a házastárs. Arra vágyakozik minden ember, hogy legyen valakije, akivel mérhetetlenül fontosak egymás számára. Legyen valakije, akivel testileg-lelkileg egyek tudnak lenni, akiben megbízhat, aki érti és értékeli őt, akivel kölcsönösen felnéznek egymásra, akivel együtt tudnak örülni, akihez bajában menekülhet, és akivel átélheti, milyen jó a bajban a másik segítője és mindene lenni.

Az a szép házasság, az a megelégedett élet, amelyben a férj és a feleség is megtalálta az "igazit", az "egyetlent".

A jó házasságot nem kapja ingyen két ember. A jó házasságot fokozatosan kell felépíteni. Jóakarattal sikerülni is fog. Csak némi alap kell hozzá: a fiú és a leány legyenek egymáshoz valók, összeillők. Az együttjárás, az udvarlás, a jegyesség alatt ezt kell vizsgálniok önmagukban: tudom-e szeretni őt harminc év múltán is? Lehetünk mi egymás számára "az a valaki" akár ötven esztendeig is?

Sajnos, sok fiatal szeret gyorsan dönteni. Valami miatt menekülnek a családi otthonból, amelyet egyáltalán nem éreznek meleg fészeknek. Másokat elkábítja a fellobbanó és szabad utat nyert testi szerelem. Vannak, akik főnyereménynek érzik választottjukat, mert az jól szituált vagy jó a foglalkozása. Némelyeket maga az esküvő lehetősége hipnotizál, az a büszke gondolat, hogy asszonnyá lehet.

Kedves Fiatalok! Semmiképp se siessétek el ezt a lépést! Figyeljétek, próbáljátok megérteni egymást! És hogy ezt józan ésszel tudjátok tenni, tartózkodjatok a testi szerelemtől, nehogy az vakítson el a maga örömeivel! Lehet, nagyon keserű és késő lesz a felébredés. Csak akkor mondjátok ki az igent, amikor már biztosak vagytok benne, hogy valóban ő az igazi, a pótolhatatlan, örök "valaki".

2. Kell, hogy legyen valakim!

Az ember egyik legmélyebb, legalapvetőbb vágya: legyen valakije, akivel kölcsönösen és egészen egymásnak adják magukat.

Ezt találja meg a csecsemő és a kisgyerek az édesanyjában. Kapaszkodik belé, simul hozzá, befészkeli magát az ölébe, a szoknyájába kapaszkodik, és ha nem látja, keresi. A kis embernek néhány évig az édesanya a mindene, az egyetlen, igazi "valakije".

Aztán egyszercsak rájön a gyerek, hogy nem ez a kapcsolat az igazi. Még ragaszkodik az édesanyjához, de már kezd elszakadni tőle. Lassan más lesz a "valakije", egy pajtás, egy jó barát. Vele játszik, vele kóborol, vele beszélget és böllenkedik, vele kerül "örök haragba" - egy-két óráig. Ez az ember második kísérlete, hogy megtalálja "az igazit".

A barátkozó gyerek persze ismét csak rádöbben, hogy nem ez a végső megoldás. Felfigyel a másik nemre, vonzódni kezd hozzá. Fellobban az első szerelem. Egyre inkább megérzi a fiú, hogy az ő egyetlen valakije csak egy lány lehet; és a lány, hogy számára az egyik fiú lesz majd a nagy Ő. Így indul el az udvarlás, az együttjárás. Közben néhány csalódás, elunás, új társ keresése. Végül valakivel elérkeznek arra a pontra, hogy kölcsönösen kimondják: te lehetsz az egyetlen a számomra egy egész életen át, téged választalak. Így jönnek létre a házasságok. Pontosabban így kellene létrejönniök.

Minden házasságra lépőnek tudnia kell, hogy szívük, lelkük, egész valójuk elemi vágya a "valaki" után sosem szűnik meg. Amíg ember az ember, kell neki a "valaki", akivel egészen egy tud lenni. Nem gyöngül ez az igény az élet delén, és nem szűnik meg öregkorban sem. Talán inkább egyre fokozódik. Annak nagyon szép az élete, akinek halála pillanatáig megvan ez az egyetlen "valakije".

Ezért függ az élet szépsége a házasság sikerétől. Ezért kell a házasságot nagyon tudatosan élni. Ezért szükséges szinte naponta észbe venni, gondolni rá, hogy "a mi házasságunknak pedig sikerülnie kell, mert enélkül nem lehet szép az élet!"

Ha érdemes valamiért küszködni, főleg önmagatokkal, rosszabbik énetekkel megmérkőznötök, sok mindent kibírni és erről-arról lemondani, hát ezért érdemes: hogy a szó valódi értelmében egy pár legyetek mindig és mindvégig.

3. A férj a gyereknél is igazibb

A menyasszonyok figyelmébe ajánlom azt a valóságot, hogy aki megtalálta azt a fiatalembert, akiről úgy érzi, érdemes vele leélni az életet, az megtalálta már a "valakit", akire szüksége van. Ne keressen hát tovább!

Nem arra gondolok, hogy ne legyen a lány válogatós. Pillanatnyilag arra sem, hogy a házasság után legyen mindvégig hűséges a maga választott "urához", tehát ne keressen más partnert a férfiak között. A nők nemcsak ezt a hibát tudják elkövetni. Sajnos, nagyon sok asszony úgy rontja el az életét - és mások életét is -, hogy abba a tévedésbe esik, miszerint nem a férj a "valaki" keresésének végállomása, hanem a gyermek.

Ha megszületik az első gyermek, akkor a nők nagy százaléka úgy érzi, most lelte fel az Egyetlent. Nem a férje, hanem ez a csöppség lesz az igazi "valakije". Ilyenkor kezdi - legalább bizonyos mértékig - elhanyagolni, nem olyan nagyon fontosnak érezni a férjét.

Némelyek csak kevesebb szeretetet adnak a továbbiakban házastársuknak, de akadnak olyanok is, akik kezdenek válásra hajlani. Esetleg azzal a gondolattal, hogy a gyermek úgyis náluk marad, így a lakás is az övék lesz. Úgy vélik, ez nekik elég is, miért vesződjenek még egy férjjel is. Sőt, ismerünk olyan nőket, akiknek a házasság mellőzésével eleve csak a gyerek az életcéljuk.

Kedves hölgyek! Sok ballépése lehet bárkinek a maga 70-80 éve alatt, de közülük az ilyen gondolkodásmód az egyik legnagyobb és legtragikusabb melléfogás. Aki erre a vakvágányra szalad, az elrontja a maga életét, és persze a férjéét is, de elrontja gyermeke életét is, sok fájdalmat okoz a saját és a férje szüleinek, sőt tévedésének sötét árnyéka rávetődik még gyermeke jövendő házas- és családi életére is.

Mert kikerülhetetlen tény az, hogy a gyermek nem arra születik, hogy a továbbiakban már csak ő legyen a "valaki" édesanyja számára. Eleinte, pár évig valóban úgy tűnik, hogy megbonthatatlan és teljes az anya-gyermek összefonódás. A kicsi egészen rászorul anyjára, és az anyai szívet is - majdnem! - egészen betölti a gyermeke iránti rajongás, önfeláldozás, odaadás. Ám ez nem sokáig marad így.

Az édesanyának hamarosan rá kell jönnie, hogy a gyerek szívesebben van együtt a pajtásaival. Hogy nem vele, hanem a barátaival szeret játszani, barangolni, kirándulni, nyaralni, beszélgetni. Hogy már nem vele bizalmas, hanem egy másik kis "taknyossal". Aztán véglegesedik ez az elszakadás, ha jön az udvarlás, a házasság.

Kedves Menyasszony! Ugye Neked sem az a legnagyobb vágyad, hogy széppé tedd édesanyád életét?! Azt ráhagyod édesapádra, te a magad szíve választottjának életét óhajtod gyönyörűvé varázsolni. Meg kell értened, a te gyermeked is így fog érezni egyszer. És ha őt tetted meg egyetlen "valakiddé", akkor majd kisemmizettnek érzed magad, és lesz belőled a világ egyik legnehezebben elviselhető anyósa.

Tudd meg előre, minél görcsösebben kapaszkodsz gyermekedbe, ő annál nagyobb erővel igyekszik tőled elszakadni. Ezt az ösztönt adta belé a Teremtő.

Önálló valakivé kell fejlődnie, nem maradhat meg az anyja szoknyáján. Ne keseregj majd, ha így lesz! Inkább örülj neki, hiszen ez azt fogja jelenteni, hogy érzelmileg, lelkileg egészséges a fiad, a lányod.

Persze ez az öröm akkor lehet zavartalan, ha gyermekeidet ugyan úgy szereted, hogy halni tudnál értük, de a férjedet egy árnyalattal mégis jobban szereted. Pontosabban másként szereted. A gyermekeidet úgy, mint akikért felelős vagy, de nem önmagadnak neveled őket, hanem a maguk saját életének, jövendő saját családjuknak. A férjedet meg úgy, mint akivel holtig, egészen és fenntartás nélkül egymáséi akartok lenni.

Ha nem így tennél, szerencsétlen leszel, mert igazában nem lesz senkid. Megözvegyült asszonyok panasza szokott lenni, hogy "nem mondhatok semmit, a gyermekeim jók, nagyon szeretnek, a férjem meg nem volt mintaférj, mégis roppantul hiányzik. Hiába, vele tudtam mindent megbeszélni". A férj akkor is kegyetlenül hiányzik, ha kitűnően sikerült kapcsolatod a gyermekeiddel. Mindent meg kell hát tenned, hogy vele egyre mélyebben szeressétek egymást. A gyerek ne elválasszon, hanem még szorosabban kössön össze benneteket.

Gyermekeidnek sem válik javára, ha nem tartasz ki szíved minden szeretetével a férjed mellett. Minden gyerek "halála", ha őt nyalják-falják, mindennel elhalmozzák, de apu és anyu nem beszélnek vagy kiabálnak egymással, esetleg elválnak. A gyerek olyan, mint a virág, elsőrangú fontosságú számára a jó környezet. A gyereknek az az egyedüli ideális környezet, amelyben nagyon szereti őt apu is, anyu is, mégpedig együtt, szép összhangban.

Az is tapasztalati tény, hogy a gyerekeknek - a megfelelő lelki alakulásukhoz - feltétlenül két szülőre van szükségük. Nagyon sok problémájuk, esetleges nevelhetetlenségük, lázadásuk, kisiklásuk onnan ered, hogy érzelmileg féloldalas a nevelésük, csak női gyengédséget kapnak. Ez mindenkire rossz hatással van. Az a lány például, akit az anyja egyedül nevel, nagyon hamar szokott menekülni a családból, így korai, elhamarkodott házasságot köt, ami egész életére tragikus lehet. A csak anya által nevelt fiú pedig - mivel nincs férfi képe - nem tanulja meg a férfi szerepet, nehezen válik jó házastárssá, apává.

Aztán való igaz, hogy az az asszony, akinek nem a férje, hanem a fia vagy lánya az Egyetlenje, nagyon rossz anyóssá lesz. Sosem tudja megbocsátani annak az "idegennek", hogy "elrabolta" egyetlen Kicsijét. Így lesz aztán örök keresztje annak, akit pedig imád, a gyermekének, hiszen eltávolítani igyekszik őt párjától, megmérgezi házaséletét, elrontja az unokák sorsát is. Ha pedig ezért a fiatalok menekülnek előle, reménytelenül magányossá, szerencsétlenné válik.

Vigyázat hát, Hölgyek! Ezt a tipikusan női hibát el ne kövessétek! Ha jót akartok magatoknak, gyermekeiteknek, unokáitoknak, akkor számotokra az igazi "valaki" a férjetek legyen! Elsősorban ő kapja azt a sok szépet és melengetőt, amit szívetek rejteget! Higgyétek el, gyermekeiteknek is így szerzitek a legtöbb örömet, és ilyen módon váltok okosan és nem hiábavalóan áldozatos édesanyákká.

4. A feleség a barátoknál is igazibb

Eddig a tipikus női hibalehetőségekről szóltam, ideje sort keríteni a vőlegényekre. Mert létezik tipikusan férfiúi ballépés is. Ez a maradiság. Bizony, nagyon sok, magát roppant modernnek tartó fiatalember maradi a szó kétszeres értelmében is.

Ez a maradiság abban mutatkozik meg, ha a férj jobban ragaszkodik barátjához, baráti köréhez, mint a feleségéhez. Miért maradiság ez?

Először azért, mert megreked a lelki fejlődés egy korábbi fokán, hiszen neki mindennél drágább a "haver", őt a feleségénél, a gyermekeinél is jobban kedveli, vele több időt tölt. A gyerekeknek és legfeljebb a tizenéveseknek áll jól, ha a barátjuk a mindenük. Egy házasságra készülő vagy már nős férfi esetében ez már elmaradás a fejlődésben, tragikus maradiság.

Aztán maradiság a barátokhoz a házasság rovására történő ragaszkodás olyan szempontból is, hogy ez a régebbi századok divatja. Legutóbb a múlt században vagy e század elején élt olyan felfogás, hogy a nő alacsonyabb rendű lény, nem igazi partnere a férfinak, csak arra jó, hogy az ura kényelméről gondoskodjék, a gyerekeknek és az otthonának szentelje életét. A nő akkor nem volt teljes értékű társ, sem a vagyon kezelésében, sem a szellemiekben, sőt még a nemiségben sem, csak szülőgép és cseléd. Így aztán érthető volt, hogy a házassági hűségnek, szerelemnek, igazi párkapcsolatnak elébe helyezték a barátságot és a barátiasságot. Szégyen volt a feleséghez, gyerekhez jobban ragaszkodni, mint a baráti körhöz. Nőt megcsalni diadal volt, a gyerekekkel nem sokat vesződni természetes. Ugyanakkor a baráti körhöz hűtlenné válni nemtelenség.

Kedves Vőlegény! Te a jelen században élsz, sőt nemsokára a jövő században. Ne kövesd hát a gyakorlatban a múlt század szellemét és divatját! Jöjj rá arra Te is, amire a modern emberiség legjobbjai rádöbbentek! Arra, hogy a nő egészen ember, egyenrangú társa a férfinek, nem cseléd, nem csupán az otthon dísze, és nem kizárólag anya. Nem úgy kell őt szeretni, mint holmi csecsebecsét vagy mint megszokott bútort, hanem úgy, mint teljes értékű, egyenrangú partnert, társat. Azt kell felfedeznie minden férfinek, hogy a feleség tud igazi barát is lenni, jobb mint bármelyik férfi. Aki erre rájön, és eszerint cselekszik, az ízig-vérig modern ember.

Nem arról van szó természetesen, hogy a nős férfi egészen szakítson baráti körével, hiszen a nőknek is vannak barátnőik. Azt ne érezze sose a hitves, hogy ő valamiféle másodhegedűs a férje szívében, a "haverok" viszik a prímet. A férj ne maradozzon ki rendszeresen a barátokkal. Ez egyébként is veszélyes szokás, mert nagyon gyakran vezet az alkoholizmus kátyújába. A férfitársaság hajlamos az iszogatásra, és ki tudja, ez idővel mivé fajul.

A férfi elsőrangú, legbensőségesebb barátja legyen a felesége. Szerencsés, ha a baráti kört közösen választják meg. Legyenek jóban más, hozzájuk korban illő házaspárokkal. Így a barátkozás nem elválasztja, hanem összeköti őket.

Forrás: Polczer Porta

Folytatása következik ...