A bulvár és jellemzői. Hasonlítsa össze a magazin műfajjal!

A bulvársajtó gyűjtőfogalom (boulvard=utca). A populáris, felszínes, egyszerűsített gondolati tartalmakat közvetítő, esetleg szenzációhajhász médiatermék jelzője, amely sajátos eszközeivel az azt közvetítő médiaközeg (újság, TV-műsor) fogyasztását (példányszámszám, nézettség) hivatott növelni. A bulvármédiák egyrészt a napi eseményeket, híreket alakítják sajátos eszközeikkel célcsoportjuk számára fogyaszthatóvá, másrészt médiaeseményt kreálnak, akiknek szereplői később növelhetik a médiáról szóló híradás lehetőségét is.

A bulvár fogyasztói a társadalom minden rétegét képviselik, foglalkozástól, iskolai végzettségtől függetlenül. Nagyobb százalékban figyelhetjük meg a bulvártémák iránti fogékonyságot a kevéssé iskolázott, kevésbé sikeres társadalmi csoportok között. Ennek oka, hogy az egyszerű szövegek számukra is befogadhatóvá teszik a napi híreket, áttekintő képet kapnak a napi fontosabb eseményekről, ezáltal ők is úgy érzik, tájékozottak a nagyvilág dolgaiban. Másrészt betekinthetnek a sztárok csillogó világába, ezáltal a fogyasztók is részesei lehetnek e zárt világnak.

A bulvártéma két alapvető ismérve, hogy nagy érdeklődésre tarthat számot és bárki által megérthető. A bulvár minden témát kihasznál, amelyet az annak megfelelő érzelmi töltéssel az olvasó elé tárhat. Olyan ösztönökre építenek, amelyek sok emberben megtalálhatóak pl. kíváncsiság, szenzációéhség, irigység, hiszékenység, nyereségvágy, meghökkentés, sajnálat, együttérzés, tudósítások különleges helyzetekről, áldozatokról. Témái:

· Napi hírek, különös tekintettel katasztrófákra, balesetekre, egyéni sorscsapásokra

· Könnyed politikai hírek, érdekességek, politikusok magánélete, botrányaik

· Híres személyiségek különös esetei

· „Saját gyártású” (a bulvár által felkapott és sztárolt) szereplők egyébként érdektelen történetei

· Bombasztikus hatású tudományos bejelentések, melyre a tudományos világ válasza elmarad

· Állandó rovatok: például életvezetési tanácsok, lakberendezés, kertgondozás, házi pszichológus, jogász, orvos, szexológus, horoszkóp

· Hirdetések, melyek révén olcsóbb lehet az egyéb lapoknál

Megjelenés tekintetében a bulvárlapok mindig figyelemfelkeltő, kontrasztos színeket, színes háttereket használnak; a címoldalon meztelen női fotó van; a feliratokat gyakran átfedik az illusztrációk; értelmetlen képeket is közölnek (a tettes arca elhomályosítva); az anyagok rövidek, mert a ma emberének nincs ideje olvasni. A televízió-műsorokban a riporter lazán öltözött, könnyed összekötőszövegeket vagy sejtető felvezetéseket használ.

Összehasonlítás a magazinnal: mind a két műfaj erősen kereskedelmi jellegű; de míg a magazin a szórakoztatásra, érdekességre törekedve mutat be egy eseményt, addig a bulvár kifejezetten a szenzációhajhászásra törekszik. A bulvár az érzelmekre épít, a magazin inkább az információéhségre. A magazinok esetében a cím és a kép szemléletességre törekszik, míg a bulvárban inkább a megbotránkoztatásra.

Forrás: Intézményi Kommunikátor

Ur városa lekörözheti a Piramisokat

A sumériai Ur városa, ahol a Biblia szerint Ábrahám, a pátriárka született, a gízai piramisokkal egyenlő fontosságú történelmi emlék lehetne egyszer, ha meglenne az erre irányuló politikai akarat - mondták az AFP hírügynökségnek a lelőhelyen dolgozó iraki és külföldi szakemberek.

A dél-iraki Nasziríja városához közel fekvő ókori településnek alig 20 százalékát tárták fel a brit és amerikai régészek a 19. és a 20. században végzett ásatások során. "Ha egyszer folytatódnak a feltárások, tonnaszámra kerülnek majd elő a régészeti leletek és megtöltik a múzeumok termeit. Ez a lelőhely fontosabbá válhat akár még a gízainál is, ahol Kheopsz, Khephrén és Mükerinosz piramisa és a híres-nevezetes Szfinx található" - lelkesedett Dhaif Muhszin, a régészeti lelőhely iraki illetékese. Az Urt ismerő régészek úgy gondolják, hogy több mint harminc évig fog tartani a város feltárása.

Ur királysága, amelyet több mint 4500 éve alapítottak, nagy, szélfútta domb alatt nyugszik. A csúcson a fenséges Zikkurat magasodik: a téglaépítmény a Hold sumér istennőjeként ismert Nana dicsőségét hirdeti. Az Eufrátesz termékeny partján épült város az emberi civilizáció egyik legrégibb bölcsője, itt született az első, ékírásos írásrendszer.

A sumér birodalom Ur-Nammu király uralma idején, kb. a Kr. e. 21. században élte fénykorát. Ő volt Sumer harmadik dinasztiájának alapítója, számos sikeres hadjáratot vezetett és a határokat a mai Iránig terjesztette ki. Az ő idején virágzott a gazdaság, a kultúra, a művészet és a költészet, a királyságot fejlett közigazgatási apparátus kormányozta, gazdag törvénygyűjteménnyel rendelkezett.

"Egészen biztos, hogy még számtalan dokumentum fog előkerülni" - hangsúlyozta az AFP-nek Steve Tinney, az amerikai Pennsylvaniai Egyetem asszírológia profeszora, a múlt századi, a British Museummal végzett feltárások kiváló ismerője. Tinney bízik abban, hogy a kutatások fényt fognak deríteni Ur-Nammu és utódai kormányzására, valamint a sumérek politeista, többistenhívő vallására, rítusaira és imáira.

Ur lelőhelye egyedülállónak bizonyulhat, ha bebizonyosodik, hogy valóban a bibliai Ábrahám városa volt. Ez a feltevés még az 1922-es ásatások során felmerült, mivel találtak egy követ, amelyre a pátriárka neve volt felvésve. Ábrahámot mindhárom monoteista, egyistenhívő vallás története egyik forrásának tekinti.

Az ókori városban II. János Pál katolikus egyházfő 1999-re tervezett - soha meg nem valósult - látogatásának előkészületeként még Szaddám Huszein volt iraki elnök utasítására helyreállítottak egy 27 helyiséget tartalmazó épületet.

Ur városát ma csak egy rozoga korlát és néhány őr védi. Könnyen megtörténhet, hogy elfelejtett város marad egy olyan országban, amelyet még mindig átjár az erőszak és amelyet jobban leköt az újjáépítés, mint az archeológia.

"Sok elvégezni való akad még, a központi kormánnyal közös erőfeszítésre lesz szükség ahhoz, hogy az ország hasznot húzhasson óriási lehetőségeiből és a turizmus Mekkájává váljék" - vélekedik Anna Prouse olasz diplomatanő, aki Zikar tartományban a regionális újjáépítési csoport vezetője.

A tartományban Uron kívül még 47 "nagy régészeti értékkel rendelkező" lelőhely található. A tartományi hatóságok nem rendelkeznek elég pénzzel a feltárásukhoz szükséges titáni munkálatok finanszírozására, a régészet helyett inkább az elektromos hálózat, az ivóvíz- és csatornahálózat, az iskolák és az utak helyreállítására koncentrálnak - mondta Anna Prouse.

A diplomatanő szerint az iraki kormány mindeddig nem adta jelét annak, hogy az ásatások felújítására készülne, bár a régészcsoportok 2005-től fogva ismét újrakezdték tevékenységüket.

Forrás: MTI

A balett

A balett a XV. századi Itáliában alakult ki, amikor az arisztokraták hivatásos táncmestereket alkalmaztak.

Ilyen alkalmakkor az udvaroncok, udvarhölgyek drámai dialógusokat és méltóságteljes táncokat (olaszul ballo) adtak elő. Ezek a csillogó színpadi produkciók a francia királyi udvarban is meghonosodtak, miután az itáliai Medici Katalin házasságra lépett II. Henrik francia királlyal, s magával hozta a pazar balettelőadások megrendezésének szokását.
Az udvari balett már éppen veszíteni kezdett népszerűségéből, amikor 1643-ban XIV. Lajos lépett a francia trónra. Az új király nem csupán megőrizte és továbbfejlesztette a balettelőadások hagyományát, de maga is részt vett bennük, egészen addig, míg annyira el nem hízott, hogy nem tudott már táncolni. A "Napkirály" nevet is egy szerepe nyomán kapta, Az éjszaka balettja c. előadásban a Nap jelmezében jelent meg a fején koronával.

XIV. Lajos uralkodása idején a balettelőadások megszaporodtak, a színpadi látvány minden addiginál pompásabb volt. A műkedvelő főúri táncosok mellett megjelentek a hivatásos táncművészek. E művészet tökélyre vitele céljából Lajos 1661-ben megalapította a Királyi Táncakadémiát. Tíz év múlva létrejött a Királyi Zeneakadémia. A kettő egyesülése után a Királyi Zene- és Táncakadémia alkotta a párizsi Opera előadásait. Ennek színpadán jelentek meg az első hivatásos táncosnők 1681-ben. 32 évvel később a párizsi Operában balettiskolát hoztak létre, hogy elegendő képzett táncos legyen az új, népszerű műfaj, az opera betétjeinek előadásához. A ma is fennálló iskola első híres növendékei Marie-Anne de Camargo és Marie Salle, valamint a férfitáncos Louis Dupré voltak.

A táncstílusok jó ideig alig változtak, amíg Jean-Georges Noverre francia táncos és koreográfus újfajta elgondolásait át nem ültették a gyakorlatba. Noverre azt akarta, hogy a szabadabb mozgás érdekében a táncosok vessék le a kényelmetlen jelmezeket, ne öltsenek álarcot és igazi jellemeket alakítsanak. Jean Dauberval 1789-ben Noverre sok javaslatát, újítását felhasználta a Rosszul őrzött lány c. balettje megalkotásakor. A darabban nincs szó istenek és istennők hősteteiről, nincsenek maszkok és merev jelmezek.

A romantikus balett

A XIX. század elején a romantika minden művészeti ágban éreztette hatását, így a balettban is. Feltámadt az érdeklődés a folklór és a középkor, az ősi mondák világa iránt. Romantikus stílusjegyek jellemzik a Szilfid és Giselle c. balettokat is. Ez idő tájt alakult ki a légiesség illúzióját fokozó spicctechnika, ám mivel ekkor még nem léteztek a mai balerinák által használt, tömött orrú spicc-cipők, a táncosnők csak nagyon rövid ideig tudtak lábujjhegyen állni és táncolni. Az itáliai Marie Taglioni emelte e spicctáncot virtuóz ügyeskedésből a táncművészet fennkölt eszközévé. A romantikus balett a balerinakultusz csúcsa volt, a férfitáncosok partnerük árnyékában maradtak. Taglionin kívűl, Carlotta Grisi, Luceille Grahn, Fanny Elsser, és Fanny Cerrito voltak a korszak ünnepelt belerinái.

A klasszikus balett

Egy francia táncos Marius Petipa a Szentpétervári Balett vezető táncosa. Bár Nyugat - Európában már alkotott néhány balettot, az igazi siker 1862-ig váratott magára. Ekkor vitte színre Szentpétervárott a fáraó lánya c. darabot, amely akkora diadalt aratott, hogy Petipát kinevezték a társulat első balettmesterévé , ezen a poszton aztán 40 évig meg is maradt.
Nem kevesebb, mint 50 egész estét betöltő balettot koreografált. Hírnevét a következő három balettnak köszönheti: Csipkerózsika (1890), Diótörő (1892), Hattyúk tava (1895). Mindhárom Csajkovszki zenéjére készült, s a Petipa által tökélyre vitt "klasszikus" stílusban a mindenkori balettrepertoár legnépszerűbb darabjaivá váltak.

Az orosz balett

Ahogy Petipa öregedett, pétervári táncosai kételkedni keztek a mester előírta klasszikus stílus szigorú szabályiban. Érdekesebb történetekre vágytak, s szerettek volna megfelelni a kor kihívásainak, vagyis a kortárs képzőművészeti hatásokat is visszatükröző díszletek között, modern zenére komponált táncműveket akartak előadni. A cári balett lázongó művészei között volt Mihail Folkin táncos is, akit 1909-ben Szergej Gyagilev fölkért, hogy dolgozzon együtt vele Párizsban egy évadon át, amikor is bemutatta az orosz balettot a francia közönségnek. Az 1909-es párizsi évad diadalmenet volt. Az Orosz Balett (Ballets Russes) társulatának némelyik produkcióját sokan vitatták, annyi azonban biztos, hogy nagy hatással voltak a balettra. Folkin koreográfiái A rózsa lelke, a Tűzmadár, a Petruska és más balettok ma már a század klasszikusainak számítanak. A társulathoz tartozott Anna Pavlova, aki Folkin Haldokló hattyú c. koreográfiáját minden idők legnépszerűbb táncszólójává tette és minden idők legkiválóbb férfitáncosa Vaclav Nizsinszki is, aki maga is koreografált. Gyagilev a balettot a táncművészetek valóságos gyújtópontjává tette, s ezzel forradalmi újdonságok létrejöttét segítette elő a zenében és a látványtervezésben. 1929-es halála után társulata feloszlott. Ám egyik tagjuk, a Szentpéterváron tanult George Balachine idővel New Yorkban telepedett le, ahol megalapította a School of American Ballet nevű iskolát, ebből jött létre az 1948-ban átalakult New York City Ballet. Balachine a XX. sz. egyik leghatásosabb koreográfusa lett. Gyagilev másik pártfogoltja, Serge Lifar 1945-ig a párizsi Opera balett - társulatának igazgatója, működése alatt a francia balett új fénykorát élte. Gyagilev befolyása Angliában is érezhető mind a mai napig. Társulatában tűnt fel: Marie Rambert, Alicia Markova és Ninette de Valois. Markova partnerével Anton Dolinnal hozta létre a London Fesztivál Balett elnevezésű társulatot, ez ma az Angol Nemzeti Balettegyüttes. Ninette de Valois nevéhez fűződik a Vic-Wells Balett és egy balettiskola alapítása. Növendékei közé tartozott Peggy Hookham, aki később Margot Fonteyn néven kora legkiválóbb balerinája lett, a Vic-Wells Társulata pedig a brit Királyi Balett néven vált világhírűvé. Európa legnagyobb balett társulatai közül talán csak a koppenhágai Dán Királyi Balett maradt érintetlen Gyagilev és az Orosz Balett hatásától. A szentpétervári cári balett - utóbb Kirovnak nevezték - és a moszkvai Bolsoj is túlélte az orosz forradalmat és a kommunista rendszerben sem veszítettek csillogásukból.


Forrás: Kultúrport

Szergely Gyagilev, az Orosz Balett megalapítója

Szergej Pavlovics Gyagilev 1872 március 31-én született Szeliscsiben, Oroszországban, és 1929. augusztus 19-én hunyt el. Balett-impresszárió, patrónus, művészeti kritikus volt, az Orosz Balett megalapítója.
Gimnáziumi tanulmányai után a Szentpétervári Egyetemen hallgatott jogot, és konzervatóriumban is tanult zenét. Zeneszerző szeretett volna lenni, ám professzora, Rimszkij-Korszakov eltanácsolta, mondván, hogy nincs zenei tehetsége. Ezután az orosz és a nyugati művészet lett a szenvedélye, a Pickwikians művészcsoportot látogatta, amely egy idő múlva tagjai közé fogadta. Hamarosan a legműveltebbek közé tartozott. A csoport alapította meg a Művészet Világa (Mir Isszkusztva) című folyóiratot 1899-ben.
Gyagilev ugyanebben az évben Volkonszkij herceg munkatársa lett, aki akkortájt vette át az összes császári színház igazgatását. Gyagilev a színházak 1900-as évkönyvének kiadásáért felelt, és 1901-ben a herceg megbízta Delibes Sylvia című balettjének színpadra állításával. Barátjával, Alexandre Benois-val remekbeszabott tervet dolgozott ki, amely azonban szembeütközött a császári színház eddigi nézeteivel. Több heves vita után Gyagilev megtagadta az évkönyv további szerkesztését, és Volkonszkij herceg elbocsátotta.
Ezt követően főként kiállításokat rendezett a Mir Isszkusztva támogatásával. 1905-ben Szentpétervárott létrehozott egy nagyszabású kiállítást az orosz portréfestészetről. Ennek érdekében egy évig utazott Oroszországban, sok, addig ismeretlen remekművet fedezett fel. A következő évben Párizsban, a Petit Palais-ben rendezett jelentős kiállítást az orosz művészetről. Ekkor kezdődött hosszú, eredményes tevékenysége Franciaországban. 1907-ben öt orosz zenei koncertet rendezett, 1908-ban a Borisz Godunovot vitte színpadra a Párizsi Operában, Fjodor Saljapin főszereplésével.
Az addigi rendezvények sikere alapján Gyagilevet a következő évre is meghívták, opera- és balett-társulattal. Ez vezetett az Orosz Balett megalapításához. A társulatba a legkiválóbb fiatal táncosokat válogatta, közöttük Anna Pavlovát, Adolph Bolmot, Vaclav Nyizsinszkijt, Tamara Karsavinát. Első bemutatkozásuk 1909. május 19-én szenzációs sikerű volt. Az Orosz Balett tökéletes technikája, merész újításai, ízlése, és nem utolsósorban az orosz zene sok kiválósága egycsapásra magával ragadta a párizsi nagyközönséget.
A Monte Carlóban letelepedő Balett Párizsban 1909-1929-ig, két évtizeden keresztül a modern balett vezető szerepét töltötte be, és olyan művészeket hozott össze, mint Picasso, Marinetti, Darain, Goncsarova, Albeniz, Szkrjabin, Debussy, Cocteau, Milhaud, Satie, Braque, Utrillo. A változás nemcsak a tánc nyelvében, hanem a színházművészet és a jelmeztervezés hagyományaiban is végbement.
A párizsi évek alatt Gyagilev számos zeneszerzővel dolgozott együtt, Rimszkij-Korszakov több szerzeményét is megrendezte, köztük Az Aranykakast és a Seherezádét. Több kortárs zeneszerzőnek megbízást adott balettzene komponálására. Így született például Cserepnyin Narcisse et Echo, Debussy Jeux (Játékok), Ravel Daphnis et Chloé Eric Satie Parade Manuel de Falla El sombrero de tres picos (A háromszögletű kalap), Richard Strauss Josephs-Legende műve. Szergej Gyagilev legjelentősebb zeneszerző munkatársa Igor Stravinsky volt. 1910-ben került színpadra a Tűzmadár, 1911-ben a Petruska, 1913-ban a Tavaszi áldozat, 1920-ban a Pulcinella, majd 1923-ban a Les Noces.
Gyagilev fő koreográfusai Mihail Fokin, Léonide Massine, Serge Lifar, Georges Balanchine művészeti vezetője Leon Bakszt volt. Fokin koreográfiái, A rózsa lelke, a Tűzmadár, a Petruska a huszadik századi balett klasszikusaivá váltak. Anna Pavlova Fokin A hattyú halála című koreográfiáját minden idők legnépszerűbb táncszólójává tette. A társulat másik sztárja Vaclav Nyizsinszkij volt, akit nemcsak tánctudása, hanem zilált személyisége, végtelenül erotikus színpadi megjelenése is egycsapásra közismertté tett.
Gyagilev magánéletében több fiatalemberrel tartott intim kapcsolatot, köztük Nyizsinszkijjel, Borisz Kocsnoval, Massine-nel, Lifarral, Anton Dolinnal. 1913-ban elbocsátotta Nyizsinszkijt, mert a táncos megnősült egy hajóút során. Később ugyan visszavette a társulatba, de Nyizsinszkij egyre erősödő öröklött elmebaja megakadályozta, hogy karrierje újból felíveljen.
Az oroszországi forradalom után (1917) Gyagilev Franciaországban maradt, és nem tért haza többé. 1929-ben, halála után a Balett felbomlott, de eredményeit, újításait tagjai a világ sok országában tovább tanították. Szergej Gyagilev Velencében, Olaszországban halt meg, és San Michele szigetén temették el.

Forrás: fidelio (http://fidelio.hu/fidipedia/tanc/eloadok/szergej_gyagilev)

Izland

Népszerűségét természeti jelenségeinek köszönheti: gleccserek, gejzírek, melegvízű források, aktív vulkánok, lávával borított területek, havas hegycsúcsok országa. Érdekes kultúrájával és történelmével az ez iránt érdeklődőket is vonzza Népszerűségét természeti jelenségeinek köszönheti: gleccserek, gejzírek, melegvízű források, aktív vulkánok, lávával borított területek, havas hegycsúcsok országa. Érdekes kultúrájával és történelmével az ez iránt érdeklődőket is vonzza.




Államforma: köztársaság
Főváros: Reykjavík
Terület: 103 000 km2
Népesség: 262 000 fő
Hivatalos nyelv: izlandi
Vallás: protestáns 96%, katolikus 1%, egyéb 3%
Időeltolódás: -1:00
Általános leírás:
Látnivalók:

Reykjavík Izland fővárosa, a világ legészakibb fekvésű, és legújabb fővárosa. A késő XIX. században alakult ki a település. Nevének jelentésével ellentétben (füstös öböl), a szélnek köszönhetően tiszta a levegője. Óvárosi részétől minden látnivaló gyalog is könnyen megközelíthető.
Az óváros egyben a központ is. Találunk itt parkokat, tavakat, piacokat és múzeumokat. A skandináv és izlandi kultúra iránt érdeklődők látogassanak el a Nemzeti Múzeumba, ahol vallási és néprajzi gyűjteményt tekinthetnek meg a település kezdeti időszakától napjainkig. Leghíresebb tárgya az körülbelül 1200-ból származó templomajtó, amely egy csatát ábrázol.
A város modern része az óvárostól keletre helyezkedik el. Itt láthatjuk a Hallgrimur templomot, amelyet úgy terveztek, hogy egy láva hegyhez hasonlít. Felmehetünk a tetejére is, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a városra. A Leifur Eiriksson emlékmű, viking harcos volt, ma Izland Fia névvel illetik. A növények kedvelőinek ajánljuk figyelmébe a botanikus kertet. Természetesen ez csak ízelítő volt a város látnivalóiból. Aki ellátogat sok-sok érdekességet láthat és tapasztalhat itt.
Olcsó szállást és étkezési lehetőséget az Óvárosban és attól kicsit keletre keressünk. Aki szórakozni akar, nyugodtan megnézhet egy filmet a három mozi valamelyikében, hiszen a filmeket eredeti nyelven izlandi felirattal vetítik. A zenés helyek kedvelői sem maradnak otthon, hiszen van itt bár, disco, színház, opera, koncertek , és még sok más szórakozási lehetőség.
Arany-vízesés ( Gullfoss) és a Nagy-gejzír (Stóri Geysir) Izland két leglátogatottabb helye a sziget déli területének közepén fekszik. A vízesésnél a folyó hetven méter széles, és 32 m-es magasságból zuhan alá, három lépcsőben két és fél kilométer hosszan. A vízeséstől nyugatra találjuk a Nagy-gejzírt, amely először a XIV. sz-ban tört fel. Úgy tűnik, hogy többszöri szünet után most hosszabb időre pihenni tért, de reméljük, hogy ez a szünet is csak időleges. A szomszédjában található Köpülő (Strokkur) viszont manapság is 10 percenként forró vízoszlopot lövell a magasba.
Ezen a helyen számos színes melegvízű forrást is találunk. Mývatn Izland észak-keleti részén található, és a világ egyik természeti csodájaként tartják számon. Habár a terület érdekes látványosságai nagyrészt a vulkáni vagy geotermikus működés jelei, a központi részen egy gazdag madárvilágnak otthont adó kék vizű tó vonzza a természet kedvelőit.
Elhelyezkedésének köszönhetően rendkívül kedvező időjárási viszonyok jellemzik. Ideális hely a pihenni vágyóknak, és a kirándulások kedvelőinek, hiszen innen könnyen eljuthatunk a Jökulsárgljufur Nemzeti Parkba, a Kverkfjöll-i jégbarlangokhoz, és a Hvrfell-kráterhez.

Éghajlat:

Európa második legnagyobb szigete az Atlanti-óceánban található Skóciától északnyugatra, Norvégiától nyugatra, Grönlandtól délkeletre. A fő sziget 500 km széles és 300 km hosszú. Felszínét sivár fennsíkok, homokos deltatorkolatok, vulkánok, lávával borított területek és gleccserek jellemzik. Az ország felszínének több, mint fele meghaladja a 400 m tengerszint feletti magasságot, legmagasabb pontja a Hvannadallshnúkur pedig 2119 m magas. A földterületek mindössze 21% százaléka művelhető és lakható, s mind a part mentén találhatóak. Izland lakossága és mezőgazdasága a délnyugati részre összpontosul, Reykjavík és Vík közé. Mivel fiatal kőzetei még mindig állandó mozgásban vannak, a földrengések ugyanúgy a mindennapok részévé váltak, mint a reggeli. Fát nemigen látunk itt, inkább tundrával, füves vidékekkel, mocsaras és sivár tájakkal találkozunk. Az egyetlen honos emlős állat a sarki róka, habár néha egy jégtömböm átsodródik egy-egy jegesmedve, a lakosság nem látja őket szívesen, így nem tudnak itt élni. Láthatunk itt rénszarvast, nyércet, mezei egeret. Gazdag a madárvilág, legfőképp a tengeri madarak vannak jelen. A tengerek bővelkednek tengeri emlősben és halban. A déli és a nyugati területeken a Golf-áramlatnak köszönhetően viszonylag enyhe a tél, de rengeteg csapadék hull. Januárban például Reykjavíkban mindössze három napon derült az ég, júliusban egy szép nap az átlagos. Július és augusztus a legmelegebb hónapok, és egyre jobb az idő minél északabbra és keletebbre megyünk. A belső területeken nem szokatlanok a hóviharok, az erős szél és a törmelékeket szállító forgatagok .

Étkezési szokások:

A hagyományos étel nem olyan rossz, mint amilyennek hangzik, habár néhány igen bizarr. Nézzük például a Hákarl elnevezésű rothadt cápahúst, amelyet hat hónapig elásva érlelnek, hogy bizonyos idő elteltével elérje a megfelelő oszlás szintjét. Alig ízletesebb ennél a hrútspungur, a savóban pácolt koshere lepénykévé alakítva, vagy a svi, a félbevágott juhfej pirítva, főzve. A slátur a levágott birkából megmaradt mindenféle gezemice beletöltve annak gyomrába és megfőzve. Vannak étvágygerjesztőbb ételeik is: har fiskur (tőkehal), bálnazsír, bálnahús, fókahús. Különlegességük a skyr, egy joghurt szerű készítmény, amit pasztőrözött tejből és baktériumkultúrából készítenek. Kávét fogyasztanak, de a sör, bor,és a rövid italok drágák. Hagyományos főzetük a brennivín, amelyet burgonyából készítenek és köménnyel ízesítenek.

Forrás: Országinformációk - Nevezetességek ...

Ha semmi más nem segít, próbáld ki ezt!

Charles Schwab megkérdezte egyszer az egyik acélüzem igazgatóját, akinek az emberei a megszabott mennyiséget nem tudták megtermelni: "Mi az oka annak, hogy olyan ügyes ember, mint ön, nem tud annyit termelni az üzemében, amennyit kellene?" Az igazgató így felelt: "Nem tudom, pedig már mindent megpróbáltam, de sem a szép szó, sem a szidás, sem az elbocsátással való fenyegetés nem használt. Egyszerűen nem dolgoznak többet." Véletlenül éppen a vége felé járt a nap; közel volt az éjszakai váltás ideje. Schwab kért egy darab krétát, aztán a legközelebb álló munkáshoz fordult: " Hány szalajtást csinált ma ez a csoport?" A válasz az volt, hogy hatot. Schwab nem szólt semmit, csak a krétával egy hatost rajzolt a padlóra, aztán elment.
Mikor az éjszakások megérkeztek, meglátták a hatost és megkérdezték, hogy mit jelent. A nappali munkások így feleltek: Itt volt a nagyfőnök és megkérdezte, hány szalajtás-unk volt ma, és mondtuk, hogy hat. Azt írta a padlóra." Másnap reggel Schwab ismét végig ment az üzemen. Az éjszakai csoport kitörölte a hatost, és egy hetest írt a helyére. A nappali munkások első pillantása erre a hetesre esett. Micsoda? Szóval az éjszakaiak különb legényeknek hiszik magukat? No, majd megmutatjuk nekik! Keményen nekigyürkőztek, és mielőtt elmentek, egy óriási hivalkodó tízes számot hagytak a padlón. A termelés pedig nőttön nőtt. Ez az üzem, amely ezelőtt hátul kullogott a termelésben, rövidesen többet teljesített, mint bármelyik vetélytársa.
A módszer?
Hallgassuk meg Charles Schwab szavait. "Ha bárkivel el akarunk végeztetni valamit, versenyre kell ösztönöznünk. Nem a szennyes, pénzsóvár küzdelemre, hanem a másokon való túltevés vágyára gondolok." Ez az: túltenni a többieken! A versengés! Odadobni a kesztyűt! Biztos módszer az önérzetes embereknél! Versengésre való kihívás nélkül Theodore Roosevelt sohasem lett volna az Egyesült Államok elnöke. Nemsokkal azután, hogy Kubából visszatért New Yorkba, jelölték New York állam kormányzójának. Az ellenzék rájött, hogy a törvény szerint már nem ennek az államnak a lakója; erre Roosevelt megriadt, és vissza akart vonulni. Thomas Collier Platt azonban nem hagyta annyiban, és nyilvánosan megkérdezte: "Csak nem gyáva a San Juan Hill-i hős?!" Roosevelt felvette küzdelmet -- a többi pedig a történelemé. Ez a kihívás nemcsak az ő életét változtatta meg, hanem hatással volt az amerikai nép történelmére is.
Nemcsak Schwab és Platt ismerte a kihívás hatalmas erejét, hanem Al Smith is. Amikor Smith New York állam kormányzója volt, nagy nehézségekkel kellett megküzdenie. A Sing Sing fegyháznak, az Ördögsziget után a világ e leghíresebb büntetőintézetének, nem volt igazgatója. A börtönben egymást követték a botrányok. Smithnek erőskezű emberre volt szüksége, igazi vasemberre. De ki legyen ez? A New Hampton-beli Lewis E. Lawest szemelte ki erre a célra.
"Mi lenne, ha átvenné a Sing Sing vezetését? -- kérdezte meg kedélyesen Lawestól -- Tapasztalt emberre van ott szükség." Lawes zavarba jött. Ismerte a Sing Sing veszélyeit. Mindig politikai kinevezésnek számított ez az állás, és ezért a politikusok szeszélyeinek volt kitéve. A börtönigazgatók jöttek és mentek; egyikük csak három hétig állt az intézet élén. Lawes előtt szép pályafutás állt enélkül is; vajon megéri-e a kockázatot?
Ekkor Smith, aki látta Lawes habozását, hátradőlt a székében, és mosolyogva így szólt: "Fiatalember, megértem az ijedelmét. Nehéz hely az. Csak erőskezű ember állja ott meg a helyét." Bizony, ez is kihívás volt. Lawes úgy gondolta, kipróbálja, hogy elég erőskezű-e. Elfogadta az állást -- és ottmaradt. Ő lett a világ leghíresebb fegyházigazgatója. Könyve, amelynek a címe Húszezer év a Sing Singben, több százezer példányban kelt el. Rádióelőadásokat is tartott; fegyháztörténeteiből a filmek tucatjai születtek. A bűnözőkkel való emberi bánásmódja pedig csodákat tett a fegyházi életben.
"Sohasem tapasztaltam -- mondta Harvey S. Firestone, a nagy gumigyár megalapítója --, hogy a pénz és egyedül a pénz össze tudná hozni, vagy együtt tudná tartani a jó munkaerőket. Azt hiszem, csak a versengés képes erre..."
Ez az, amit minden sikeres ember szeret: a verseny. Lehetőség az önmegvalósításra, értéke bebizonyítására, a kiemelésre, a győzelemre. Ezért rendezik a gólyalábon járás, az árbocon ülés meg a lepényevés versenyeit, hogy kitűnjenek, hogy fontosnak érezzék magukat.
Ha tehát az emberek gondolkodását -- az önérzetes, bátor emberekét -- magadéra akarod formálni, ez a szabály:

HÍVD KI VERSENYRE A MÁSIKAT!


Forrás: Dale Carnegie: Sikerkalauz (245-248. oldal) – Minerva, Budapest, 1989

Tóth Árpád: Ah, vasárnap!

Ülj mellém a villamosba,
Fel van szítva melege,
Minthogy nyüzsög benne most a
Kirándulók elegye;
Gyere velem a berekbe,
Ott az élv most nem kicsi,
Belelépsz az emberekbe,
Mint Lukácsba a Zichy.

Vár ott buja, szép tenyészet,
Bodza, bürök és kapor
És kocsiktól hevenyészett
Debreceni, drága por.
S van a cukrászdába mostan
Fagylalt is, két szép szelet,
És a spriccer a Dobosban
Langyosabb, mint képzeled.

És a vurstli! oly szép, mint a
Tündérkert és a mese,
Ing a lenge hajóhinta,
S ring a káplár kedvese,
S káplár úr virzsiniája
Kedves füstöt ver beléd,
Úgyhogy átkot szórsz a tájra,
Hol dohányt mér Verpelét.

S úszhatsz itt ezer gyönyörbe,
Ha a zenét szereted,
Mert füled, e drága görbe,
Hallhat szép hangszereket.
Bőgő búg és verkli károg,
S hacacáré andalog,
És dalolnak a polgárok
S más ily kedves vandalok.

S hogyha éppen elpihennél
Mondjuk egy kedves padon,
Kérlek, mi sem könnyebb ennél,
Ím az éceszt megadom:
Minthogy minden padon ülnek,
Legyen párnád a karod,
És feküdj a fűbe, s hülj meg,
És halj meg, ha akarod.

Szóval, menj, kérlek, a zöldbe,
Erre kér ma halk dalom
A Nagyerdőt üdvözöld te,
Itt a legjobb alkalom.
Menjetek ki sok-sok százan,
Kedveseim, magyarok,
Mily jó lesz! a kávéházban
Végre magam maradok!

Forrás: Tóth Árpád összes verse - Magyar Elektronikus Könyvtár

Palkó Józsefné mesemondó

Palkó Józsefné Zaich Zsuzsánna mesemondó 1880-1962 Mesemondó, a népművészet mestere. 1947–48-tól haláláig Kakasdon (Tolna m.) élt. Mesemondó család tagja. Apja, bátyja, unokaöccse, fia közismert, közkedvelt mesemondók voltak. Repertoárjának legszebb darabjai a nagy terjedelmű tündérmesék, tréfás mesék, melyek többnyire egy hősnő fájdalmas vagy mulatságos kalandjairól szólnak. A sorsüldözött nőkről szóló mesék előadásában rendkívül poetikus, együttérző. Bár írástudatlan, meséinek nagy része közvetve vagy közvetlenül meséskönyvekből, Kriza János, Arany László és Benedek Elek népmesegyűjteményeiből származik. Ez részben környezete nagyfokú olvasottságával magyarázható. A bukovinai székely falvakban a 19. sz.-i népmesegyűjtemények mellett a népkönyvek és ponyvafüzetek is közismertek voltak, szerves részét képezték a szellemi kultúrának, rossz magyarságuk nem hagyott nyomot Palkó Józsefné stílusán. Palkóné misztikus hajlamú, gyógyító, vallásos asszony volt, és legszívesebben a virrasztóban mesélt, ami az élet sötét oldalaira való ráhangoltságra utal. A gyűjtés idején 70 körül járt. Bár a bukovinai székelyek Magyarországra való telepítése során három országot is megjárt, mikor végre családjával együtt Kakasdon letelepült, parasztasszonyok szokása szerint nem lépte túl a falu határát. A fővárosba is csak akkor utazott fel, amikor Dégh Linda közbenjárására elnyerte a népművészet mestere kitüntető s valóban megérdemelt címet. A virrasztón kívül ő is mesélt asszonytársainak és a gyermekeknek. Dégh Linda tanulmányából tudjuk azt is, hogy a szép hosszú meséket, „A tizenkét rabló"-t és a ,,Nemtudamká"-t tartotta virrasztóba valónak, a mesék nagy részének funkciójáról, szerepéről a gyermekeknek és az asszonyoknak való mesék közötti műfaji különbségről azonban vagy a mesemondó, vagy inkább a gyűjtő már nem ejtett szót. Nyomtatott mesekincse 32 tündérmesét, 6 legendamesét 3 novellamesét, 1 hidegvérű szolga mesét, 15 tréfás mesét 2 formulamesét, 2 saját maga kitalálta történetet, 5 hiedelemmondát tartalmazott. A Népművészet Mestere díjat 1954-ben kapta meg. Forrás: Népművészet Mesterei - Szellemi Kulturális Örökség

Budapesti Vonósok Kamarazenekar

A zenekarról

A Budapesti Vonósok Kamarazenekar 1977-ben alakult a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola végzős hallgatóiból. 1982-ben a zenekar elnyerte a Belgrádi Nemzetközi Kamaraverseny díját.

1983 óta a Zeneakadémia Nagytermében évente megrendezett koncertsorozata mellett rendszeresen fellép az együttes a MTA Dísztermében, a Művészetek Palotájában, az ország és a főváros egyéb jelentős koncerttermeiben.

A Zenekar 1995-ben megálmodta, és azóta évente megrendezi a Nemzetközi Haydn Fesztivál-t Fertőd-Eszterházán, olyan neves hazai és külföldi művészek közreműködésével, mint: Rost Andrea, Jandó Jenő, Reinhold Friedrich, Perényi Miklós, Ágoston András, Irena Grafenauer, Lencsés Lajos, Drahos Béla, Nicolas Daniel...

A kamarazenekar ma már a világ élvonalbeli együttesei közé tartozik és a nemzetközi zenei élet kiemelkedő szólistáival, művészeivel koncertezik világszerte: Pauk György, Kocsis Zoltán, Baráti Kristóf, Fenyő László, Josef Suk, Maria Kliegel, Frankl Péter, Stefan Vladar, Michael Martin Kofler, Paula Robison, Guy Touvron, Eugene Rousseau. Az együttes rendszeresen fellép Európa, az Egyesült Államok, Dél-Amerika és Japán koncerttermeiben is.

Gyakori vendégei a nemzetközi zenei élet fesztiváljainak: Budapesti Tavaszi Fesztivál, Karintiai Nyár (Ausztria), Danubius Fesztivál (Olaszország), Norwich, Canterbury, Cricklade Fesztiválok (Anglia) Vallon Fesztivál (Belgium) és Lancut (Lengyelország).

Koncertjeiket a világ számos rádió- és televíziótársasága közvetíti egyenes adásban, illetve rögzíti azokat. Meghívásaik mellett több kiadó számára is készítenek lemezfelvételeket: Hungaroton, Nuova Era, Naxos, Laserlight, Capriccio. A Delta Music-kal exkluzív szerződés keretében több mint 40 CD felvételt rögzítettek. Lemezsorozatok kiadása is az együttes nevéhez fűződik, többek között Johann Christian Bach Sinfonia Concertantéinak felvétele, amely világpremierként jelent meg.
A Zenekar tagjai rendszeresen fellépnek kamarakoncerteken különböző formációkban.
Az együttes 2009-ben újabb exkluzív hangversenysorozatot indított Királyi Koncertek címmel a Corinthia Hotel Budapest patinás báltermében. A sorozat keretében a Budapesti Vonósok a magyar előadó-művészet legrangosabb képviselőivel lépnek színpadra. A meghívott művészek között szerepel: Rost Andrea, Perényi Miklós és Szabadi Vilmos...

A Budapesti Vonósok Kamarazenekar folyamatosan törekszik új ötletekkel és koncepcióval a közönség és a generációk széles körét megnyerni, valamint fiatal, tehetséges előadókat és zeneszerzőket felkarolni.

Az együttes elismert résztvevője a magyar és a nemzetközi zenei életnek. 2001-ben a Kamarazenekart Magyarország legrangosabb szakmai elismerésével, a Bartók-Pásztori Díjjal, 2007-ben a Magyar Tudományos Akadémia Klub Művészeti díjával, 2008-ban, pedig az Artisjus díjjal tüntették ki. A hivatásos zenei együttesek országos regisztrációja alkalmával 2009-ben két 1. kategóriás kamarazenekart vettek nyilvántartásba: a Liszt Ferenc és a Budapesti Vonósok Kamarazenekart. A Budapesti Vonósok művészeti vezetője Botvay Károly csellóművész, koncertmestere Bánfalvi Béla hegedűművész.

Forrás: budapestivonosok.hu

A drezdai Zwinger

A barokk stílusú palota, a drezdai Zwinger Szászország fővárosának a jelképe lett. A nemzetközi repülőtérrel rendelkező Drezda megközelíthető autópályán, de a vasúti összeköttetése is kiváló.

Drezda jelképe, a Zwinger

Drezda művészeti élete Erős Ágost választófejedelem uralkodása alatt indult virágzásnak. A XVIII. századi építkezések meghatározták az egységes városkép kialakulását, az Elba folyó két partján. Drezda ekkor vált Németország egyik legszebb városává. 1945 februárjában éjszakai bombatámadás érte, szinte az egész város romokban hevert. 1964-ben Drezda lakói hagyománytiszteletből ujra felépítették a drezdai Zwingert az óvárosban. A nagy művészetpártoló Erős Ágost 1694-ben adott megbízást a Zwinger megtervezésére. A kor uralkodóihoz hasonlóan ő is XIV. Lajost, a Napkirályt utánozta. Fényes díszelőadásokat, színpompás álarcosbálokat rendezett, csodálatos épületeket és tereket hozott létre. A dán király fogadására egy faszerkezetű díszemelvényt állítottak fel, mely kőből továbbépítve fényűző barokk stílusú palotává vált. A tágas térelrendezés és a barokk stílus egy díszes, játékos, de káprázatosan szép épületegyüttest eredményezett. A drezdai Zwinger látványát meghatározzák a falakat borító gazdag díszítőelemek, és a kutaknál elhelyezett mozgalmas barokk szobrok. A Francia Pavilon mögötti Nimfák fürdője egy mesterséges sziklaüreg medencéje, amelyet szobrok vesznek körül. A Zwinger téglalap alaprajzú díszudvarának csupán három oldalán épültek fel a boltozatos belső folyosók, a galériák, amikor az építész meghalt. Elsőként a Koronás kapu készült el, balról és jobbról két hosszúkás galériával, innen haladhatunk át az Ostra sétányhoz a Zwingert körülvevő árok fölött. A középpontban egy-egy pavilon áll; a Harangjáték-pavilon a délkeleti oldalon és vele szemben a Várfal-pavilon. A sarkok találkozásai is pavilonokká bővültek. Az Elba felé néző negyedik oldalra fakarzatot, majd kőfalat emeltek. A drezdai Zwinger végső formáját a XIX. században nyerte el. Az épület lezárásaként Képtárat építettek, így keletkezett az érett olasz reneszánsz stílusát idéző kétemeletes épület, amely 1854-ben nyílt meg. A világ egyik leggazdagabb gyűjteményének számított. Láthatók itt többek között Raffaello, Tiziano, Correggio, Veronese, van Eyck, Rubens, Rembrandt, Holbein, és Dürer képei, rajzai.

Forrás: A világ csodái