1817. május 17-én született Irinyi János

„... gyújtófácskák készítése, amelyek nem zajonganak s semmi szagot sem csinálnak.” 

Irinyi Jánost  egyik professzorának, az erdélyi származású Meissner Pálnak egyik előadásán ként ólom-dioxiddal dörzsölt össze, „ígérvén a figyelmes hallgatóságnak, hogy a kén meg fog gyúlni, de ez nem történt, nekem hamar az jutott eszembe, – mondta később Irinyi – hogyha kén helyett foszfort vett volna, az már rég égne.” Ebből a hirtelen ötletből született a találmány és megoldódott a régóta keresett zaj nélküli gyufa kérdése. Így kiküszöbölte a gyújtókeverékből a kálium-klorátot, amelytől a robbanással járó gyúlás eredt, ehelyett a foszfort ólom-dioxiddal keverte. Találmányát a magyar születésű vegyész képzettségű Rómer István gyufagyárosnak adta el 60 Ft-ért (más források szerint 5–7000 Ft-ért).

1839-ben belevetette magát a magyar tudományos életbe és Budapesten gyújtógyárat alapított. Folyamodványát 1840. április 8-án adta be a városhoz, amelyben „oly gyújtófácskák” készítésére vonatkozó találmányára kért engedélyt, amelyek fellobbanásukkor: „nem zajonganak s kén nélkül is készíthetők, miáltal semmi szagot sem csinálnak.” A gyár fellendült és naponta félmillió gyufát gyártott. De vetélytársai mindent megtettek annak érdekében, hogy tönkretegyék a jól menő gyárat, s Irinyi – a zajtalanul gyúló foszforos gyufa felfedezője – nem lehetett a városkapitány és a városi tanács szeszélye folytán gyufagyáros, a gyárat kénytelen volt eladni.
1849-ben a Kossuth-kormány megbízta a nagyváradi lőpor és ágyúöntöde vezetésével. Mint erősen magyar érzésű nemes ember már korábban is részt vett a forradalmi mozgalmakban, a hagyomány szerint a híres 12 pontot ő szövegezte és küldte Pestre. A szabadságharc bukása után egy ideig öccsével együtt a pesti Újépületben (Neugebäude) raboskodott. A kiszabadulás után (1850) újra Vértesre ment gazdálkodni, hogy – mint egy krónikása írta – „ott várja a magyar tudományosság jobb időszakát, midőn oly tehetség, annyi műveltség, mint, övé nem fog heverni parlagon, hanem a nemzet és közhaza érdekében hasznosíttatik”. Sajnos hiába várt. A szabadságharc bukása megtörte, ezután már semmit sem publikált.

forrás: Irinyi János (omikk.bme.hu)