1796. december 30-án született Wesselényi Miklós

„méltóságos, királyi tekintetű magyar” (Széchenyi István)

 

  Apja, a „zsibói bölényként” emlegetett idősebb Wesselényi Miklós művelt és tájékozott, ám hirtelen haragú és nyakas főúr volt.

Barabás Miklós festménye (1836)

Ifjabb Wesselényi Miklós 1820-tól Széchenyi István gróffal együtt tett nyugat-európai tanulmányutat, s alaposan felkavarta az ellentét elmaradott hazája és a fejlett nagyvilág között.

Hazatérve Zsibón nekilátott a ménes feljavításának, bevezette a váltógazdaságot, sőt Erdély első kisdedóvóját is ő alapította meg. Hírneve párbajai, lovasbravúrjai, vadászkalandjai révén szájról szájra terjedt.

A reformkor idején részt vett a Kaszinó megalapításában, javaslatot tett magyar színház felállítására és létrehozta az első vívókört. 1831-ben az Akadémia tiszteletbeli taggá választotta.

Miután Szatmárban birtokhoz jutott, az 1830-as pozsonyi diétán már a felsőtábla tagjaként, a reformmozgalom elismert vezetőjeként tündökölt. Wesselényit felszólalásai, 1831-ben írott Balítéletekről című műve az udvar, a jottányi változtatást sem engedő Metternich kancellár célpontjává tették. 1834-ben a Szatmár megyei gyűlésen mondott gyújtó hatású beszédének ürügyén hűtlenségi pert indítottak ellene.

Még zajlott az eljárás, amikor bekövetkezett az 1838-as nagy pesti árvíz: Wesselényi a jeges árban önfeláldozóan mentette az embereket, s mindenki szemében hőssé vált. A királyi tábla végül 1839-ben három év börtönre ítélte, fogva tartásának helyéül a budai várbörtönt jelölték ki. Két hónap múlva egyre súlyosbodó szembaja miatt Morvaországba szállították gyógykezelésre, majd 1840-ben kegyelmet kapott, de ártatlanságát nem ismerték el.

A börtönből "polgári halottként" került ki, 1844-ben teljesen megvakult. 1848 áprilisában Pesten beszélt újra nyilvánosan, majd megjelent a Magyarország és Erdély unióját kimondó kolozsvári országgyűlésen. A forradalmat követő események egyre jobban elkeserítették, 1848 szeptemberében külföldre távozott s csak 1850 tavaszán tért haza.A hatalmas termetű, bikaerejű férfi már életében legendák hőse lett, Jókai róla mintázta az Egy magyar nábobban a gáncs nélküli politikus, Szentirmay Rudolf alakját.

Forrás: József Attila Könyvtár - Dunaújváros