2017. december 6., szerda

1783. december 6-án halt meg Jelky András




Életének kalandos történetét bizonyos szempontból máig homály fedi.

Jelky András, a szegény szabólegény Bécsbe indult bátyjához, hogy annak ajánlólevelével egy híres párizsi szabónál kapjon munkát. Út közben porosz verbunkosok fogták el, akiktől később megszökött, de Rotterdamban csavargásért ismét vasra kerül és egy Kelet-Indiába tartó portugál hajóra, a Sirályra vitték. A Sirályt egy Algír kalózhajó fogja el így került Jelky Afrikába,
mint rabszolga. Gazdája jól bánt vele, míg rosszakarója meg nem rágalmazta.
Ezután menekülni kényszerült Afrikából. Egy portugál hajóskapitány mentette meg az életét és vitte a kínai Makaó kikötőjébe. Szerencsétlenségére itt is bajba került mikor nem hajolt meg az utcát járó mandarin előtt, aki büntetésül rabszolgaságba vetette. Rövid időn belül sikerült megszöknie és eljutnia a szintén kínai Kanton város holland kereskedőtelepére, ahol katonának állt. Hadnaggyá léptették elő és egy kisebb csapattal Fűszer-szigetekre küldték.
A történet szerint társait mind megették a vad pápuák ő is csak szerencséjének köszönheti megmenekülését. Történt ugyanis, hogy a főnök szép leánya Kvanga, szerelmes lett Jelkybe, s fivérei segítségével megszöktette. Egy elhagyott szigetre menekültek ahol hónapokig éltek együtt. Egy arra járó hajó vette fel őket, ám az úton Kvanga egy betegségben meghalt. Jelky a lány fivéreivel tért vissza Batáviába ahol hősnek kijáró tisztelettel köszöntötték az 50 éves kalandort. Tettei elismeréseként a holland kormány Japán követnek nevezte ki.
1776-ban Európa felé vette az irányt. Amikor II. József hírét vette, hogy Jelky András Bécsben van, magához rendelte kihallgatásra, hogy számoljon be kalandos életéről. Fel is ajánlotta neki, hogy a birodalom diplomatája legyen, de Jelky ezt fáradtságára hivatkozva visszautasította. Érdemei elismeréseként a király arany éremmel jutalmazta.
Szülőhelyén, Baján található a szobrát Medgyessy Ferenc, a vasbeton földgömböt, amelyen áll Miskolczy Ferenc készítette.

Forrás: József Attila Könyvtát - Dunaújváros
 

Nincsenek megjegyzések: